Jancsó Miklós: Egyszer hopp, máskor kopp

Tessenek beleolvasni a Szentírásba! - tanácsolja a filmrendező

Debrecen (HBN) – Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten. Jancsó Miklós itt volt új filmjének debreceni díszbemutatóján és ankétján, amelyet a Hajdú Film az Apolló moziban szervezett.

– Azt írja egy kritikus a filmről: Jancsó Miklósnak lámpást adott kezébe az Úr Pesten, de már régen elvette tőle.

– Ő az egyetlen, aki piszkozza a filmet. Ez különben elég érdekes, mert jobboldal és baloldal egyformán dicsérte.

– Dühíti az efféle megjegyzés, vagy mosolyog rajta?

– Nem érdekelnek a kritikák, nagyon régóta.

Végiggondolt világ

– Hamvas Béla mondja, az írást nem szabad a humoron kívül felfogni. Egyetért? S mi a véleménye e tekintetben a mai sajtóról? S egyáltalán, az írásról?

– Olvasó vagyok, tehát az én kritikám nem mérvadó. Azokat a lapokat olvasom szívesen, amelyekben van humor, irónia. Hamvas nem véletlenül írta ezt; ő komolyan végiggondolta a világot, de azért mosolygott is rajta.

– Mint nagy olvasónak, megragadta-e a figyelmét valamelyik mű az idei könyvhéten? Egyáltalán, van ideje olvasni?

– A könyvhét idején dolgoztam, s egyáltalán nem vettem könyvheti könyvet. Először is azért, mert meg kellene dolgozni ennyi pénzért, hogy meg tudjam venni... Mert nagyon jó könyvek jelennek meg, csak drágák. Mostanában korábbi műveket olvastam. Például Norman Mailer önéletrajzi fogantatású munkáját (A Fiú evangéliuma) és Taylor angol történésznek a Habsburgok históriáját áttekintő könyvét. Rengeteget olvasok. A szakmánk olyan, hogy egyszer hopp, máskor kopp. Amikor kopp, akkor mi mást csinál az ember, mint olvas?

– Készül-e új filmje?

– Erről majd aztán szólok, ha elkészül. Nem babonából... Nem vagyok babonás.

– Nívósnak ítéli az új magyar filmtermést? Kit, kiket lát az ifjú generációkból nagy filmes ígéretnek?

– Nem elegáns kollégákról szólni. Még az ifjakról sem, mindenesetre közöttük szerintem Hajdú Szabolcs különleges tehetség. A többi magyar filmről hadd ne szóljak. Az új termésből, az idei filmszemlén – nem azért, mert barátok vagyunk – Grünwalsky Feri filmje tetszett, szerintem az volt a legkiemelkedőbb. Én annak adtam volna fődíjat.

– Látta-e Az élet szép című filmet, amelyre ugye az Amerikán kívüli alkotások közül a legtöbb Oscar-eső hullott.

– Nem tetszett. Miután tagja vagyok az Európai Filmakadémiának, s versenyben volt ez a film, további negyvennel együtt meg kellett néznem. Én nem erre szavaztam. Tudtam, hogy ez fogja megkapni az akadémia nagydíját. Meg is kapta. Hogy miért nem tetszett? Erre elmesélem egy élményemet. A Margit körúton van egy nagy mozi. Ezt a filmet adták. Tinik mennek befelé, mások nyomulnak kifelé. Kérdi egy befelé menő: Milyen? – Nem jó. – Mért? – Mert nincs benne semmi jó.

– Egyébként – mint, Balázs Béla- és Kossuth-díjas, cannes-i és velencei életműdíjas, a hazai filmszemle életműdíjasa – mi a véleménye a díjakról?

– Nagyon régi nemzeti színházi anekdotával válaszolok. – Hallottad, hogy iksz Kossuth-díjat kapott? – Persze. – Aztán miért adtak ennek Kossuth-díjat? – Az kap, akinek adnak...

Nincs beavatkozás

– Sokan „sírnak” manapság azon: az ember lassan elveszíti eredeti természeti ember hívatását, örök létvigaszt nyújtó miliőjét, s már a szerelmi kapcsolatait sem. az öreg Tisza vagy Duna partján, hanem interneten építi. Jancsó Miklós, mint akinek művei forró magját mindig az ember és viszonylatrendje, az emberek kapcsolatai alkotják, nem félti az emberi kapcsolatokat, a szerelmet ettől a mai kortól?

– Nem tudok beavatkozni a világ menetébe. Amikor az én gyerekkoromban is az öregek féltettek volna minket, ők sem tudtak beleavatkozni. A világ olyan, amilyen. Megy előre. Hogy milyen lesz, megjósolni nem lehet, s az ember hiába sír, hiába mond akármit, úgyse az lesz, amit ő akar. Mindig azt szoktam erre mondani: tessenek szíves lenni beleolvasni a Szentírásba, az Ó- és Újszövetségbe is. Marha jó sztorik vannak benne... Tessenek elolvasni mondjuk az Illés, próféta történetét, akkor meg lehet érteni, milyen az emberiség.

– Hogy megint Hamvast idézzem: átéljük-e vajon a virágszedés lelket átjáró élményét? Mikor szedett utoljára virágot?

– Ma kedd van? Pénteken.

– Ehhez csak gratulálni lehet! Különben: érzi az időt? Birkózik vele? Hiszen, bár nem látszik, 78 éves lesz.

– Már nem tudok úgy futni, mint azelőtt. Hogy már eléggé kifelé áll a „szekérrúd”, az érződik akkor is, ha nem akarom elhinni.

Üzlet az ezredforduló

– Foglalkoztatja, hogy megyünk a harmadik évezredbe?

– Biztosan ismert, hogy el van mérve az idő, a Názáreti születését rosszul számolták ki, eszerint tehát még csak 1800 környékén járnánk... A korszakolást történészek csinálják. A 2000. év turisztikai-ipari látványosság lesz, rengetegen erre építik a karrierjüket.

– Mire vágyik?

– Nincsenek különösebb vágyaim. Az örök életet hiába kérem, az nem megy, az nincs.

– Mondhatni, hogy boldog ember?

– Mondhatnám, ha nagyon odafigyelnék arra, boldog vagyok-e vagy nem.

ARANY LAJOS