Különös módon vagy csak véletlenszerűen mostanában elég sok film kapcsolódik a képregény műfajához, mintha a mozgókép már nem is lenne eléggé illúziókeltő. Másrészt a mozi mindig keresi a legendákat, a hősöket, és ezeket sok esetben a képregényben lehet megtalálni, ha már a „hagyományos” filmes eszközök kimerültek. Harmadrészt pedig jelen esetben fiatal filmesekről van szó, játékos természetű alkotókról, akik ezzel a lendületes lépéssel kerültek a "felnőtt" rendezők közé.

Tristan Arouet és Gilles Lelouche korábban videoklipeket és reklámfilmeket készítettek: ezekben a műfajokban tanulták a profi fogásokat. A Narco dinamizmusa, képeinek és dialógusainak sodrása valószínűleg ennek köszönhető. A film A pontból határozottan B-be tart, anélkül, hogy a néző sejthetné, melyik is ez a B. Valóság és képzelet, realisztikus ábrázolás és álomképek, valamint képregényrajzolatok természetesen kapcsolódnak egybe.

A film narrátora maga a főszereplő, a narkolepsziától szenvedő Gustave Klopp (Guillaume Canet), aki bárhol és bármikor képes elaludni, anélkül, hogy tudna róla. Betegségére sajnos nincs gyógyszer, a különös állapottal együtt kell élnie, s ez szinte lehetetlen. Nem tud munkát találni, képtelen normális házaséletet élni: nem tud beilleszkedni a tisztes polgárok közé. Felesége, Pam (Zabou Breitman) többre vágyik, szeretne vagyont, nagyobb házat, nagyobb autót, és egy valódi férjet.

Gus, hogy meneküljön a problémák elől, kitalál magának egy képzeletvilágot: álmaiban szuperhőssé válik. Az álmokban látott történeteket aztán felébredve rögtön papírra is veti: színvonalas képregények kezdenek születni. A könyezet nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget. Úgy értékelik, mint egy gyagyás újabb hülyeségét. Nem mintha az a bizonyos „környezet” annyival normálisabb volna. Gus legjobb barátja, Lenny (Benoit Poelvoorde) magát a világ legjobb karatekájának tartja, példaképe Jean-Claude Van Damme (aki meg is jelenik a filmben, mint Lenny lelkiismerete). Egy alkalommal az egész kisváros előtt bizonyítani akarja tudományát: az eredmény csúfos kudarc.

Gus-t Lenny-hez hasonló, álmokat kergető figurák veszik körül. A különbség annyi, hogy Gus valóban álmodik, míg a többiek az életüket teszik fel egy-egy abszurd vágy megvalósítására. Még Gus pszichológusa sem mentes ettől, illetve pontosan ő az egyik fő álom-kergető. Monsieur Pupkin (Guillaume Gallienne) gyerekkorától kezdve híres képregényrajzoló akart lenni, de a családja nem engedte kibontakozni „tehetségét”, és egyetlen kiadó sem volt hajlandó megjelentetni műveit. Amikor találkozik Gus-szal, szöget üt a fejébe a kínálkozó lehetőség.

A vidám mesének induló film ezen a ponton hirtelen krimiszerű fordulatot vesz. Az eddig ártatlannak tűnő Pupkin Gus életére tör. A merényletből Pam és Lenny is profitálnak, hiszen amíg Gus kómában fekszik, sikerül kiadni rajzait: dől a lé. Még egy különös jégtáncospár is feltűnik, akik éppen bérgyilkolással keresik kenyerüket. A fő csavar azonban még csak most következik: Gus felgyógyul, és egyben ki is gyógyul a narkolepsziából. Ismét helyben vagyunk: mégiscsak mese ez. Tanulságos mese. A "legkisebb királyfi" természetesen bosszút áll, és a gonoszok elnyerik méltó büntetésüket.

Az izgalmas történet-bonyolítás mellett a képi megoldások is élvezetesek. Olyan az egész, mintha barnás cukormázzal vonták volna be a kamerát. Mindennek enyhén édeskés tónusa van, amitől érzékeljük, hogy nemcsak Gus a probléma itt, hanem az élet általános reménytelensége. Mintha az emberek maguk is álomvilágban élnének, és nem vennének tudomást a kijózanitó valóságról. Gus álmai viszont feketék és nagyszabásúak. Komplett sci-fi-k jelennek meg a fejében. Egy alkalommal a Csillagok Háborúja birodalmi hajójára ismerhetünk.

Az alapvetően komikus hangvétel mégsem rejti el az abszurditásokat, a figurák kicsinyes akarnokságát, embertelenségét és szánandó elveszettségét. Bármit megtennének, hogy kiszakadjanak jelenlegi életükből. A legjobb barátjukat is eladják egy marék euróért. Mindemellett nem lehet nem szeretni ezeket az alakokat: a nagyravágyó karatékát, az elégedetlen műkörmösnőt, a képregényőrült pszichológust vagy a magát humoristának képzelő kiadóigazgatót...

Sőregi Melinda

Narco
Színes, feliratos afrancia film, 2003.

Szereplők: Guillaume Canet, Benoit Poelvoorde, Zabou Breitman, François Berléand, Jean-Pierre Cassel
Fényképezte: Tetsuo Naqata
Zene: Sebastien Tellier
Forgatókönyv: Gilles Lellouche, Alain Attal
Rendezte: Tristan Aurouet és Gilles Lellouche

Kapcsolódó linkek:
A film hivatalos oldala
Információk és francia sajtóvisszhang