napi online kultúra és tudomány

FILM
Főzőcske, de szívvel-lélekkel

Bella Martha


A németek imádnak női filmeket csinálni. Ki tudja, miért, ez a cseppet sem romantikusnak kikiáltott nép, s főleg az asszonyok, szomjazza a fiatal magányos nőkről és a megmentő hercegekről szóló szirupos történeteket, amelyeket aztán szakmányban gyárt az éppen e területen zseninek kikiáltott rendező. A filmek tehát készülnek, de nem a moziba, hanem a televízióba. Az sokkal olcsóbb, és a német kereskedelmi csatornák is jobban örülnek a honi filmeknek.

Fel kell kötnie tehát az alsóneműt, ha valaki újat akar mutatni a jósasszonyoknak és lányoknak. Persze eleve nem hátrány, ha a rendező, aki filmcsinálásra adja a fejét, szintén nő. Sandra Nettelbecknek a magyar nőkkel könnyű dolga lesz, hiszen így, karácsony előtt hozta el nekünk a Bella Martha című filmet. A német-osztrák-svájci kooprodukcióban készült alkotás megpróbálja felrúgni a kliséket, persze csak módjával és keveset. Hiszen a női film attól női film, hogy nőknek, nőkről szól, pláne, ha nő rendezi.

Olasz címet adni egy német nyelvterületen összehozott filmnek elég jó kezdés, de csupán az az oka, hogy a megmentő herceg olasz. Persze itt az első előre gyártott elem: az olasz tűz és a német jégcsap találkozása a konyhában. Hogy mi sül ki a dologból, előre látható, node nem is ezért szeretjük a filmet.

Martha, a hamburgi mesterszakács még a pszichiáterével is csak receptekben hajlandó beszélgetni. Ezért nem árt, ha az esti vacsora érdekében kis jegyzetfüzetet és írószerszámot viszünk magunkkal, a jegy képezte üres papírfelület nagysága erre a célra egyáltalán nem megfelelő. Martha a vendégek érzékenységét nem kíméli: jaj annak, aki visszaküldi a bifszteket, biztos lehet benne, hogy legalább negyed órás elemzésben lesz része a hús és a fűszerek találkozásáról. S Martha mintha az életből is csak a konyha falai által behatárolt teret látná. Felborul a rend, amikor húga meghal, s kislányát Marthának kell gondozni: állandóan késik, de a rendes (naná) főnöknő nem dobja ki. Beszerez helyette egy olasz kisegítő szakácsot. Feltűnik tehát a herceg, aki nem egy Adonisz, mindent szanaszét hagy, rengeteg szennyest gyárt, a konyha templomában állandóan kornyikál, de a szíve aranyból van. Ez abból is látható, hogy a Mariót alakító Sergio Castellito melegbarna szemekkel néz Marthára. Jól tette, hiszen az Európai Filmakadémia alakítását a legjobb férfi szereplő díjával jutalmazta idén. Persze Castellito nem lenne olyan jó, ha nem teremtene neki biztos ellentétet Martina Gedek. A színésznő Marthából egy harminc körüli nőt hoz ki, aki úgy viselkedik, mint a saját, konzervatív anyukája. Arca merev, szeme kifejezéstelen, de ha a főzésről van szó, teljesen begőzöl.

A film erénye az ebben a kategóriában meglepően erős színészi alakításokon kívül az, hogy megpróbál történetet teremteni a szerelmi szál köré. Vannak erőteljes mellékalakok: a konyhában dolgozó lányoknak mind saját, sejthető története van. A rendező még mellékvágányra is tereli a klisékhez szokott nézőt, de a szomszédban feltűnő, gyerekszerető (újabb naná) mérnök labdába sem rúghat Castellito mellett.

A néző viszont megkapja, amit akart. Ha már az újabb Bridget Jones történet nincs kész, akkor addig is legyen ez a német mese, amelyben talán több a valósághoz közeli alak, és legalább európai. Kár, hogy sosem fogjuk megtudni, Castellito hogyan csinálná azt a bifszteket.

Kónya Orsolya

Bella Martha
színes feliratos olasz-német-osztrák-svájci romantikus vígjáték, 105 perc, 2001
szereplők: Martina Gedeck (Martha), Maxima Foerste (Lina), Sibylle Canonica (Frida), Katja Studt (Lea), Sergio Castellitto (Mario), August Zirner (Martha terapeutája), Idil Üner (Bernadette), Ulrich Thomsen (Sam)
forgatókönyvíró és rendező: Sandra Nettelbeck
fényképezte: Michael Bertl


Korábbi kritikák: