Kapa, Pepe, Miki bácsi, Gyuri bácsi. De nem Pepe és Kapa. Ez nagyon fontos, hiszen nem mindegy, a langaléta vagy a töpszli kerül előre a sorban. Persze, hogy az előbbi, ez nem kérdés, így aztán Pepe kulloghat Kapa mögött. Újabban ennyiről szólnak Jancsó Miklós filmjei. Illetve mégsem. Mint az előző három filmben, a ráadásban is a főszereplők közé és köré furakodik az idő. Az idő, amely – mint ahogy azt Kapa szíves közlése óta tudjuk – folyton történelmi.

A Kelj fel, komámban az oroszok, ha nem is a spájzban, de a körfolyosós ház udvarán egy szekrényben vannak, és testületileg utálják a magyar csemegeuborkát. Maga Joszip Sztálin is beletiszteleg a kamerába, de nincs túl sok ideje, mert hintón végig kell vinnie a párost az Erzsébet(?) hídon. Közben Lovasi András is beugrik, akit az Emil Rulez együttes frontembere felkészít a zenészlétre, amúgy managerileg (véletlenül sem menedzserileg, mert ilyet csak a magyar paraszt ír).

Négyszemélyes tandemen ül az egész magyar történelem, a kormány mögött egy nyilas tiszt, rögtön utána egy zsidó fiatalember, mi ez, ha nem tiszta szimbólum, bár Kapa szerint a nézők már a szekrénynél (kb. 10 perc) el fogják veszteni a fonalat. Mindenesetre Pepe folyamatosan keresi, még a hídon is, ami ugye képtelenség, de hagyjuk rá, majd rájön egyszer. Néhány film múlva.

A páros tehát kószál a történelmi időben. Hol kis híján kivégzik őket a gettóban, hol pedig mulatozás közepette csábítanak el mirtuszkoszorús orosz katonalányokat. Illetve nyilaskeresztes - népi német nőket. Néha Miki bácsi is feltűnik, megmondja a tutit, vagy egyszerűen csak jelentőségteljesen a kamerába néz. Persze sosem akkor, amikor jelentőségteljes dolog történik. Bár egy magától működő, személyzet nélküli, de naranccsal-banánnal tömött orosz tank eléggé jelentőségteljes tud lenni.

Bár, ahogy Kapa egy ponton megjegyzi, a filmnek nincs forgatókönyve, vagy ha van, az zavaros és követhetetlen, mégis egésszé áll össze. A mi jó magyar zavarodottságunkká, bunkóságunkká, amelyről messze földön híresek vagyunk. Persze ehhez csak hozzátehet ki-ki, a maga adottságai szerint. Mondjuk nem muszáj Kodályt ismerni, de talán az sem kötelező, hogy környezetünket meggyőzzük arról, hogy a hallott dallam szövege Kelj fel juhász, ne aludjál, vagy valami ilyesmi…

Mint ahogy Miki bácsi fogalmaz a filmben, ebben az országban van két színész, Kapa és Pepe, vagyis Mucsi Zoltán és Scherer Péter, akik nem tudnak beszélni, mégis film(ek) forog(nak) róluk. Ki tudja, mi lett volna belőlük Jancsó nélkül. Ki tudja, mi lett volna Jancsóval nélkülük. Remélhetőleg ez az idő nem mostanában jön el. Egy azonban mondjuk legalább nyolcvan százalékig igaz: bármi történjék is, Vasvári Emese ott lesz, hogy Jancsó tövéből melegen mosolyogjon a kamerába.

Kónya Orsolya

Kelj fel, komám, ne aludjál!
Magyar film
szereplők: Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Jancsó Miklós, Hernádi Gyula, Vasvári Emese
operatőr: Grünwalsky Ferenc
zene: Lovasi András, Kispál és a Borz, Bëlga, Burzsoá Nyugdíjasok
rendező: Jancsó Miklós