napi online kultúra és tudomány

FILM
Magányfilm

A Szerelemtől sújtva a Filmszemlén


A történethez hasonlókat szinte minden nap olvashatunk a magazinok címlapjain: Éva szülei autóbalesetben meghalnak. A lányt, akit a szülők barátai fogadnak örökbe, 13 évesen megerőszakolja a nevelőapja. Innentől kezdve Éva Tibornak él. A férfi sakkban tartja szerelmével, amelyet a felserdülő lány végül viszonoz. Tibor túl gyáva felrúgni a házasságát a lány miatt, ráadásul a fő érv az ellen, hogy ezt megtegye, a „mit szólnak majd az emberek" problémakör. A lány 13 évig bírja, s amikor megtudja, hogy Tibor nem válik el, nem viszi el Argentínába, ráadásul nemsokára gyereke is lesz a feleségétől, akivel viszont elköltözik egy argentin egyetem apartmanházába, elhatározza, hogy bosszút áll. Öngyilkos lesz, s a körülményeket úgy alakítja, hogy gyilkosságnak látsszon.

A nagy kérdés: hogyan lehet egy ilyen, már-már banálisnak tűnő történetet úgy leforgatni, bemutatni, hogy az a néző számára ne legyen állandóan ismerős, közhelyes, mégis, a film mesélje el a történetet. Nos, Sas Tamás rendezőnek és Ragályi Elemér operatőrnek ez nem esett nehezére. Mint a Presszó esetében, a rendező itt is sajátos forgatási technikát dolgozott ki. A képeken, egészen az öngyilkosság pillanatáig kizárólag Évát láthatjuk. A kamera legtöbbször elkíséri, de sokszor látunk az ő szemével. A nagyvárosi dzsungelbe szorult tipp-topp lakás minden apró részlete látszik. A legalább 3 telefon, a terrakotta falak, amelyekből szeszélyes pontokon műmárvány fejek nőnek ki, a fakazettás galéria, a gobelin takarók és falikárpitok mind-mind a jómódot hirdetik, miközben ebben a kirakatban egy 24 éves nő él, aki magát fázisrajzolásból tartja fenn. Nyilvánvaló, hogy a rajzfilmek nem hoznak olyan sokat a konyhára, így Éva másból él. Évának, a kirakati babának egyéb dolga sincsen mint várni. Várni a Férfit, Tibort. Tudva, hogy az a családjával él, de nem sejtve, hogy szeretetben, vagy legalábbis valami olyasfélében.

A filmnek két főszereplője van. Az Évát játszó fiatal színésznő, Kovács Patrícia még ki sem került a színművészeti egyetemről, máris azt a nehéz feladatot bízták rá, hogy többnyire arcával és gesztusaival sejtesse az Éva környezetében élőket és a velük kialakult kapcsolatokat. Nehéz a dolga, hiszen a másik főszerepet nem élő személy, hanem a telefon alakítja. A lány ugyanis a legjobb barátnőjével és Tiborral is telefonon keresztül beszél. Egy eltorzult géphanggal nehéz kommunikálni. Kovács Patrícia mindenesetre nagyszerűen helytáll: még szempillájának rezdülése is sokat elárul Éva szenvedéseiről. Arról, hogy a lány nem tudja: ebben a helyzetben csak vesztes lehet. Éva képzelődéseit is úgy játssza, mintha éppen most, a valóságban történnének, így aztán a néző legtöbbször bedől neki, és egy idő után már nem tudja kapásból eldönteni, mi történt meg és mi nem.

A képekhez David Yengibarian szerzett zenét. A tangóharmonika-futamok hűen tükrözik a lány hangulatának változásait, egy-két hanggal elmesélve ugyanazt, ami a vásznon történik. A rendező jó érzékkel választotta ki a zeneszerző-muzsikust, aki saját maga prezentálja a hangulati aláfestést.

Az utolsó jelenetek fennköltsége komikussá válik: Éva öngyilkosságának hajszálpontosan megtervezett, mégis brutálisan egyszerű mozzanatai tönkreteszik a film addigi finomságát, amelyen ez a néhány perc sokat ront. Sajnos előre látható, hogy valami ilyen történhet: a folyton előtűnő véres/festékes törölköző sem hagy kétséget afelől, hogy ennek a filmnek nem hepiend lesz a vége.

Szerelemtől sújtva
Magyar film
szereplők: Kovács Patrícia, Máté Gábor, Hacser Józsa, Tallós Rita, Csuja Imre, Járó Zsuzsa, Szilágyi János, Erdős Lili
operatőr: Ragályi Elemér
rendező: Sas Tamás


Korábbi kritikák: