napi online kultúra és tudomány

FILM
Friducha

Frida a mozikban

Ki tudja, ki volt Frida Kahlo? Magyarországon bizonyosan alig valaki, legfeljebb a fanatikus képzőművészet-rajongók. Pedig Frida Kahlo képei költőiségről, egyéni látásmódról árulkodnak, s arról, hogy ez az apró mexikói nő nem kevés kínt élt át élete során.


Most azonban közelebb juthatunk a mexikói mítoszhoz: Salma Hayek gondolt egyet, és addig kilincselt, amíg talált egy rendezőt, aki az általa producerként és főszereplőként is jegyzett filmet a vászonra viszi. A film az idei Oscar-díjkiosztón elnyerte a legjobb zene díját, ami nem olyan nagy dicsőség, mint a legjobb filmé vagy rendezőé, de valamit azért jelez. Elliot Goldenthal már régen megérdemelte az elismerést, a sors fintora, hogy végül egy mexikói témájú filmmel kerültek a helyére a dolgok.

Maga az alkotás különös világával ragadja meg a nézőt. A 18 évesen apró darabokra tört gerincű, ezzel egész életében szenvedésre ítélt festőnő történetét a legapróbb részletekig követi. Emellett azonban visszaadja Frida Kahlo belső világát is, amelyben lótuszvirágok keverednek szétszaggatott csecsemőkkel, férfiak nőkkel, képzelet a valósággal.

Frida Kahlo: Henry Ford Kórház, 1932.

A film ugyanolyan szeszélyesen váltogatja a dokumentumszerű hűséggel bemutatott valós jeleneteket és az animációs technikával közbeiktatott kisfilmeket, mint ahogy valószínűleg Frida élettörténete is változott egyik pillanatról a másikra. Salma Hayek meglepően jól játssza a viszonylag fiatalon elhunyt festőnőt. A különböző akciófilmek macájaként bemutatkozott színésznő drámai érzékről és temperamentumról tesz tanúbizonyságot. Majdnem azt írtam, mintha saját magát játszaná, mindenesetre az elsőtől az utolsó kockáig látszik, hogy fontos neki Az Ügy: bemutatni, ki is volt Frida valójában.

Frida Kahlo: Önarckép, 1930.

Frida szerelmét, az öntudatos, szocialista festőt, Diego Riverát Alfred Molina játssza, az alkalomhoz és a szerephez hízva. Természetes eszközökkel mutatja be a csapodár, minden asszonyt szeretni akaró latin férfit, akinek végül az lesz a sorsa, hogy élete nagy részében feleségét ápolja és adagolja neki a morfiumot. Közép-európai aggyal elég nehéz felfogni ezt a kapcsolatot, amely már keletkezése idején is legendás volt, pláne azóta. Ezt érzékeltetni talán csak a tangó és a spanyol gitár képes, nomeg egy szó: Friducha.

Frida Kahlo: Diego és Frida, 1944.

A film középpontjában is ez a kapcsolat áll: mint ahogy Frida monomániája is Diego volt, úgy a moziban is az idő jó része ezzel megy el. Időt szentel minden egyes apró részletnek: bemutatja Frida életének azt a néhány hetét, amelyben a tőle már elvált Rivera befogadja a házba a menekülő Trockijt, a s nő viszonyt kezd vele. Szemérmesen negédes viszont Fridának a nőkhöz való, szintén szenvedélyes kapcsolataival kapcsolatban. Ettől az apróságtól eltekintve a film mindenképpen figyelemreméltó alkotás.

Mindent összevetve: a Frida érdekes alkotás: amerikai filmektől szokatlan eszközökkel és látványvilággal. Innen nézve nagyonis mexikói. Szókimondása azonban csak viszonylagos, s innen nézve nagyonis amerikai.

Kónya Orsolya

Frida - színes ameikai filmdráma
Szereplők: Salma Hayek, Alfred Molina, Geoffrey Rush, Ashley Judd, Antonio Banderas, Edward Norton
Fényképezte: Rodrigo Prieto
Látványtervező: Felipe Fernandez del Paso
Jelmeztervező: Julie Weiss
Vágó: Françoise Bonnot
Zeneszerző: Elliot Goldenthal
Rendezte: Julie Taymor


Korábbi kritikák: