napi online kultúra és tudomány

FILM
Béla és a történelem szele

A Telitalálat - új magyar film a mozikban

Elég nehéz lehet az élet, ha valakit Hackspacher Bélának hívnak. Főleg, ha az ország történelmi időket él, a háborúból nemrég kitántorgott ország alig állt lábra újra. Hackspacher Béla tehát erőst gondolkodik, majd fogja magát, és elkezd spekulálni valami jól hangzó magyaros néven. No nem azért, hogy neki könnyebb legyen az élet, hanem ha a gyereket beválogatják a nemzeti tizenegybe, szépen lehessen leírni. A gyerek egyébiránt inkább a kézilabda iránt érdeklődik, de az ukáz az ukáz, az apai szigor ellen védekezni nem lehet.

Béla, mint minden jó magyar a múlt század ötvenes éveinek derekán, nagy drukker: a körfolyosós ház udvarán Puskás Öcsi hősiesre retusált fényképe virít, hogy azt nézze a gyerek, amikor dekázik, és ne a labdát. Erre egyébként Béla több módszert is kidolgoz, tudományos alapon, a sok elvetélt ötlet után végül megtalálja az ideálisat: a kölyök innentől kezdve hegesztőálarcban rúgja a bőrt, ha egyáltalán megtalálja a sötétben.

Béla, mint minden jó magyar a múlt század ötvenes éveinek derekán, minden vasárnap tűkön ül a rádió előtt: akkor mondják be ugyanis a totó nyertes tipposzlopát, márpedig minden jó magyar totózik, még az is, akit Hackspacher Bélának hívnak.

És eljő a nagy nap, amelyet az sem zavarhat meg, hogy Béla rosszul tölti ki a szelvényt: tévedésből döntetlenre tippeli a nemzeti válogatott meccsét a Stadionban, ami ugye - lássuk be - képtelenség. Node az ikszelésnél közbeszólt az ebédszünet: Bélának már nem volt ideje a hibát kijavítani.

Szerencséjére. Így Béla Budapestről, egy lepusztult bérház másfél szobájából, közel fél millió forintot nyert. A történelem azonban közbeszól: A nyertes szelvényért járó pénzt a mi Bélánk ugyan felveszi, 1956. október 23-án, még miniszteriális kézfogás, és - biztonsági okokból - fekete autó és két ÁVH-s tiszt is jár hozzá, de kint az utcán azonban már a forradalom várja őket. Így Béla hamarost egy bérház folyosóján találja magát, s szó szerint megérinti - no nem Isten, hanem - Sztálin ujja.

Node ebből a helyzetből is kivágja magát, hazarohan, és tönkreteszi a ház vasárnapi kultúrprogramját. A ma közel 500 millió forintot érő összeg égeti a zsebét. Nem kezd el költekezni, és annyira nem életrevaló, hogy étel helyett csak konyakmeggyet képes venni. Azt viszont irdatlan mennyiségben.

Kardos Sándor és Szabó Illés filmje kicsit túlkarikírozott, néha azonban még ez is enyhe kifejezés: a főszereplő, Gáspár Sándor arcán a legalább húsz éve ott felejtett bamba nézés és arckifejezés terpeszkedik, séróból hozza a figurát. Szirtes Ági alakítása viszont akár egy tragédiába is beillenék: az ostoba férjjel megáldott szürke kis veréb lázadása igazán hiteles. Törőcsik Mari Mamája monoton hangon válaszolgat, minden kérdésre bibliai idézet a bevált szöveg. Állítása szerint, ha meghal, az Isten jobbján fog ülni, de senki nem szól rá, hogy de mama, az a Jézusé, még a Hiszekegyben is benne van, mert ezt a múlt század ötvenes éveinek derekán nem illik ismerni. Mint ahogy azt sem elismerni, hogy Rózsika, az albérlő nem pusztán csak szereti a férfiakat.

Mint azt sem, hogy most akkor itt forradalom van ám, nem kéne az utcán pénzzel tömött táskákkal rohangálni, otthon kell maradni, a jól megépített barikád mögött a harmadikon, onnan biztos nem találják el az embert az oroszok. Csak az idő telik el, Béla pedig, amilyen élhetetlen, húsz év múlva már Naményból nem ért az egészből semmit.

Kónya Orsolya

Telitalálat
Szereplők: Gáspár Sándor, Szirtes Ági, Törőcsik Mari, Kaszás Géza, Szalay Mariann
Operatőr: Kardos Sándor
Rendező: Kardos Sándor, Szabó Illés


Korábbi kritikák: