Eszmefuttatás a 11. Titanic Filmfesztivál kapcsán

Moziba járni nekem nyomasztó dolog. Egy: azért, mert drága, kettő: mert a pakliban mindig benne van, hogy egy üveg jó bor áráért csak a kulturális másnaposság jut, mert rossz a film. Nekem ugyanis nincsenek szakmabeli informátoraim, akik helyettem böknek a Pesti Estben. Így filmválasztáskor kénytelen vagyok saját megérzésemre hagyatkozni, amely azonban elég gyenge lábakon áll. Most azzal nyugtatom magam, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Moziba járni nekem mégis nyomasztó dolog.


Most, hogy a Titanic Filmfesztivál tíz napja alatt tizenöt filmet megnéztem a programfüzetben feltüntetett negyvenből, ez a félelmem némiképp visszaigazolódott. A feladat annyi volt, hogy amit tudok, nézzek, így megválaszthattam a számomra érdekesnek tűnő alkotásokat. Begyűjtöttem az információkat, mérlegeltem, majd listát írtam a megnézendőkről. Mégis elég sok rossz filmet sikerült megcsípnem. Az okok többfélék.

Az első a már fent említett laikus, egyszerű moziba járó hozzáállás, ami szerintem normális, hiszen nem lehet mindenki egy Réz Bandi. A második azonban tőlem független dolog, nevezetesen, hogy a fesztivál szervezősége viszonylag gyakran élt a – mindenhol feltüntetett – műsorváltoztatás jogával. Tette ezt azért, mert bizonyos filmek külföldi forgalmazói vagy letiltották a sajtóvetítést (Greenaway: Tulse Luper bőröndjei), vagy félúton elakadtak a kópiával (Frears: Dirty Pretty Things). Ilyenkor pedig az ember beült arra, ami éppen jött, esetleg még meg is ideologizálta, hogy miért jobb ez így: végül is a jó film ugyanúgy benne van a pakliban, mint a rossz, na ugye.

Dalok a konyhából

Ha azonban az ember bekap egy olyan álcsúcs ütést, mint A pornófilmes (r: Bertrand Bonello), vagy a Fiatal hajtások kategóriában induló Mintha itt se lennék című alkotás, utána már nehéz lábra állni. Az ember kóvályog a mozizáshoz sehogyan sem passzoló délelőtti napsütésben, kávéért, cigarettáért és fesztiválhangulatért kiállt, de a tejeskávé az Urániában 450 forint(!), a cigaretta káros az éhgyomorra, a fesztiválhangulat pedig nem jár délelőtt a sajtó képviselőinek, érthető okokból. Így azonban az ember hamar elveszti a lelkesedését, főleg, ha a második napon már a negyedik 1-es vagy 2-es cetlit (5-ös listán) dobja a szavazóurnába, a többi hasonló mellé.

És igen, ilyenkor az is előfordul, hogy az ikszedik film után az ember már öt perc elteltével képes megállapítani egy moziról, hogy bizony abban nem várható tarantinói fordulat, marad olyan, amilyennek indult, vagyis rossz, semmit nem veszt tehát, ha föláll és kimegy, megőrzendő testi-lelki épségét. Apró öröm az ürömben, ha türelmesebb barátai aztán visszaigazolják a döntését (Brisseau: Titkok).

A kiskirály

Még ennél is sokkal nyomasztóbb viszont, ha az ember, maradék erejét összeszedve, beül a soron következő filmre, és tudja, érzi, hogy jó az, esetleg még egzotikus is (Suleiman: Deus ex machina), de a szeme leragad, és egy idő után még a szinkrontolmács fülbe kapaszkodó, könyörtelen altatója is az álomba vész.

És nekem éppen ez a bajom a moziba járással. Az ember sehogyan sem tud szabadulni attól az érzéstől, hogy míg megváltja a jegyét valami beteg mozira, kimarad az igazi tutiból, kihagyja a kihagyhatatlant, így pedig élni sem érdemes. Számomra a 11. Titanic Filmfesztivál ezt a beteges érzést erősítette, pedig még pénzembe sem került, leszámítva az Uránia büféjének vérlázító árait.

Tíz nap alatt 40 film, a jó ég tudja, milyen szempontok alapján válogatva. Ausztrál, norvég, dán, brit, amerikai, francia, izlandi, német, hongkongi, portugál, sőt, algériai és tadzsik, török, brazil, orosz, svéd, spanyol, cseh, svájci, plusz a koprodukciós bedolgozók munkái. Vannak nagy és kis nevek, filmek mellé írt díjak, a rendezők rövid életrajzai. Nem lehet nem hibázni.

Igaz, ott a szakmai közönség, amelyik nem moziba megy, hanem szemrevételezni a különböző trendeket, hogy merre tartanak a franciák, és mi megy most Ázsiában, vagy mit tudom én. Én, aki azonban moziba megyek, a feszt után arra a - feltehetőleg foghíjas - megállapításra jutottam, hogy a filmművészet is globalizálódott, a más-más nemzetiségű filmek között csak történetben van különbség, meg mondjuk az angolra fordítandó szövegben.

Nincs grúz vagy francia film, csak jó meg rossz, s mivel a rosszakról már tettem említést, pakoljunk valamit a mérleg másik serpenyőjébe is. Mindenek előtt a Dalok a konyhából című norvég szépfilmet említeném (r: Bent Hamer), mely egyszerű, viccesen finom, és azt hiszem, a barátságról szól. Az oroszok egy (ottani) rendszerváltás utáni, politikával átszőtt maffiatörténettel mutatkoztak be. A kiskirály amolyan Volt egyszer egy Szovjetunió sztori (r: Pavel Lungin).

Sci-fi

Egy német kézi kamerás vizsgafilm, a Sci-fi (r: Franz Müller) egy egészen abszurd, ajtócsapódásokra végződő szituációba helyezi ex-NDK-s és ex-NSZK-s hősét, amiből végül csak az önismeret és a szerelem vezethet ki. Hongkongból egy különös képletű pörgős krimit importáltak, Szigorúan piszkos ügyek címmel (r: Wai Keung és Siu Fai Mak). Egy fordított csendőr-pandúr sztori, melyben a mélyre épített téglák egymásra és önmagukra is vadásznak.

Charlie

Az általam látott tizenöt film közül az egyik legjobb alkotás a Charlie című dokumentumfilm (r: Richard Schickel), mely nem Chaplin életéről, hanem magáról Chaplinről szól. Az életrajzot saját filmrészletek, hírességek és ismerősök jól súlyozott hozzászólásai, illetve Chaplin eddig nem látott, színes homevideói teszik igazán teljessé. Szintén doksi a cseh Gulliver utolsó útja (r: Martin Sulik). A film Pavel Jurácek rendező és forgatókönyvíró 1964 és 72 közötti naplórészleteinek filmmontázsszerű adaptációja, miközben vaskos dokumentum is a cseh filmes újhullám és a csehszlovák politika közti konfliktusról.

És mondjuk, hogy ennyi. Ennyi, ami maradt egy tíznapos fesztiválból. Nem tudom, ezzel hol állok, van-e, aki többet vagy kevesebbet visz haza az egészből. Nyilván van ilyen is, olyan is. Az én mérlegem nagyjából egyensúlyba került a végére. De hogy mi lesz jövőre, ha majd megint válogatni kell… Attól már előre félek. Mert a Titanic-pakliban minden benne van.

Barabás Dániel




11. TITANIC FILMFESZTIVÁL

Kapcsolódó link:
A 11.TITANIC Filmfesztivál honlapja