Kegyetlen bánásmódban, azaz fogadtatásban részesül(he)t egy szórakoztató film csak azért, mert alkotóinak addigi életműve már nyomot hagyott a mozi történetében. A Coen-fivérek bevallottan a könnyedebb (?) műfaj felé vették az irányt, amikor belevágtak a Kegyetlen bánásmód elkészítésébe, a főszerepben két IGAZI (hollywoodi) SZTÁR: Catherine Zeta-Jones és George Clooney , valamint a forgatókönyv fergeteges és észrevehetően (ön)ironikus játéka, a ráadás pedig Billy Bob Thorntonnal.

A történet Los Angeles művilágában, a gazdag férjekre hajtó, szilikonozott-felvarrott cicababák, s a furmányos válóperes ügyvédek hazugságokkal szövevényes – egyébként igaznak látszó – (jog)hálójában játszódik. Miles Massey (George Clooney) nagymenő ügyvédnek méltó ellenfele akad: a perét vesztett gyönyörűséges Marylin (Catherine-Zeta Jones) bosszúra és pénzre szomjazik, miután a nőcsábász jogász kiforgatta a férjtől szinte már kisajtolt, a feleség szerint "jól megérdemelt", vagyonból.

Joel és Ethan Coen hasonló "sorsra" juthat e filmje miatt az ítészek körében, mint François Truffaut az Amerikai éjszakáért. Minden viszonyítási alap kérdése: ha egy elsőfilmes jegyezné a Kegyetlen bánásmódot, a kritikusok is lelkendezve fogadnák. Pedig nem csupán a populáris film egyik jeles darabjaként nézhető az alkotás, hanem mint ezek paródiája is. Gondoljunk csak a George Clooney-védjegyre, a sármos mosolyra, amely a történetben pellengérre állítva, a fogvicsorgatásig torzítva csikorog, ugyanakkor megmarad a hódítás eszközének is. Vagy tegyük fel a kérdést magunknak a nyitó képsorok közben: hogyan is lehetséges, hogy egy tévéproducer Beverly Hills-i luxusotthonában nincs medence? Így áll elő a klasszikus vicc-helyzet: a feleség a medencetisztítóval csalja a férjet. Hogy Tenzing Norgayt, azaz Heinz Krauss von Espy bárót, a skótszoknyás esküvőt, valamint a felszarvazott majd saját nívódíj-szobrával faron szúrt férjet, illetve az asztmás bérgyilkos Bazi Joe-t már „ne is említsem”. Mind-mind annyira banális és közhelyes momentum, figura és tett lenne, ha nem kétértelműsítené a jelenet, a filmhelyzet s a belénk táplált kulturális kódfejtő.

Kérdés: bűn-e, engedmény-e, ha az eddig szinte "rétegfilmesként" számon tartott alkotópáros úgynevezett "fogyaszthatóbb", "közönségbarátabb", "a szélesebb közönség figyelmére (is) számot tartó" művet készített? Nem hinném. Sőt, ha jobb szándékkal közeledünk a hasonló helyzetekhez (pl. Luc Besson: Az ötödik elem), esetleg kiderülhet, hogy pont a szórakoztatóbb film veszi rá a nézőt, hogy érdeklődjön a rendező más, talán fajsúlyosabb, "több mondanivalót hordozó" filmjei iránt.

Sulyok Máté


KEGYETLEN BÁNÁSMÓD

Színes amerikai film (2003)

Szereplők: George Clooney, Cathrine Zeta-Jones, Geoffrey Rush, Cedric the Entertainer, Edward Herrmann, Paul Adelstein, Richard Jenkins, Billy Bob Thornton
Zene: Carter Burwell
Látvány: Leslie McDonald
Vágó: Ethan és Joel Coen
Fényképezte:Roger Deakins
Rendezte: Joel és Ethan Coen


Kapcsolódó link:
A Kegyetlen bánásmód angol honlapja

A film magyar oldala