Costa-Gavras már megint belenyúlt. Már megint olyan történetet talált, amely Európát sokkolta, Amerika pedig – szokás szerint – leginkább értetlenül áll előtte. Magyarországon jelenleg a szaksajtó azon csámcsog, hogy az Ámen. - Oliviero Toscani, a Benetton-kampányokkal mára összeforrt fotós által tervezett - plakátja egyszerre ábrázolja a katolikus és a horogkeresztet, de a mozifilmet népszerűsítő ingyenes képeslapokról ez nem derül ki. A budapesti utcákon újabb jelképek jelennek meg: egyesek testi épségüket nem kímélve neolux-szal Dávid-csillagokat festenek a film főszereplője, a lelkiismeretét követő SS-tiszt nyakába.

Az ember egyszerre sír és nevet. Ezek a fiatalok lehet, hogy megnézték a filmet, és emiatt álltak neki festeni. Vagyis képesek voltak végigülni egy több mint két órás remeket, és az talán nem marad hatás nélkül. A firkák másik oka az lehet, hogy nem nézték meg a filmet, csak egyszerűen ráérnek, és a szokásos időtöltésüknek hódoltak. Ilyenkor az ember kénytelen elgondolkodni: hol voltak itt a járókelők, akik nyilván látták, hogy ki és mikor dekorálta ki a plakátokat.

Persze hasonló esetek már előfordultak máshol is, de a nagy magyar gyávaság ismét bebizonyította a jelenlétét.

Pedig már igazán megedződhettünk volna: a könyvesboltokban a legtöbb helyet a Harmadik Birodalomról szóló könyvek foglalják le, s a filmezés történetében is talán ez a legtöbbet feldolgozott időszak. Legutóbb Spielberg borzolta a kedélyeket e témában, s talán ezért is, Costa-Gavras más utat választott. Az Ámen kiindulópontja Rolf Hochhuth színdarabja, melynek középpontjában két alak: egy katolikus pap és egy valóban is élt protestáns SS-tiszt, Kurt Gernstein áll. A filmben is az ő történetüket követhetjük nyomon.

A film egyik erénye, hogy nem sokkolja hullákkal, ciángáztól fulladozó zsidókkal a nézőt. Mindvégig úgy vagyunk részesei a történetnek, mint egy előkelő külföldi diplomata. Nem látunk többet, mint amit a német háborús diplomácia megenged. Mi is csak a jövő-menő marhavagonokat látjuk, amelyek befelé meg vannak rakva valamilyen rakománnyal, kifelé viszont üresen érkeznek. Egyetlen egy jelenet a kivétel: Kurt Gernsteinnel mi is szemtanúi leszünk, amint a kápók az erdőben a krematórium mellett a holttestek maradványait a szabad ég alatt égetik el.

Vagyis a film nem a könnyebb utat válaszja: nem engedi meg magának azt a luxust, hogy a nézőt a látvány rendítse meg. Persze a párhuzamos vágási technikával, mindenféle szájbarágás nélkül tudjuk, hogy az elmegyógyintézetben felnőtt kislány a „Kegyes halál" program résztvevőjeként hogyan végezte.

Costa-Gavras ügyel arra is, hogy bemutassa: milyen tudatlan volt a világ a II. világháború idején. A munkatáborokba látogató SS- tisztek is „megpuhításuk" előtt csak katonákkal játszadozó gyerekeket láttak, csak miután meggyőződtek megbízhatóságukról, mutatták meg nekik a gázkamrákat. Így aztán a rendező is ezt a módszert választja: megmutatja, micsoda heroikus küzdelem vezetett odáig, hogy a különböző nagykövetségek és a katolikus apátságok néhány száz szerencsétlen embert befogadjanak.

XII. Pius pápának a II. világháborúban nem vállalt felelőssége régóta vitatott, elsősorban Európában. Costa-Gavras szó szerint idézi a Szentatya sokat várt karácsonyi beszédét, amelyben azonban nem ítélte el a nácik tömegpusztítását. A rendező nem mond ítéletet, csak ábrázol: megmutatja azt a megdöbbenést, amely az egész nyugati világot megrázta.

Kis magyar büszkeség is eltöltheti a szívünket: ha valaki jól figyel, a film elején Dohnányi Ernő nevét is felfedezheti a zeneszerzők között. Csak remélni merem, hogy azt a zenei motívumot szerezte, amelyre azok a bizonyos vagonok jönnek és mennek. Az egyszerre felkavaró és melankolikus zongorafutamok sokat segítenek Costa-Gavras filmjének megértésében.

Mert Costa-Gavras már megint belenyúlt. Azok az iratok, amelyek XII. Piusnak a II. világháború idején kifejtett tevékenységét vizsgálják, 2003 elején válnak nyilvánossá. A Zsidó Világszövetség máris meggondolásra inti II. János Pált: várjon még elődje boldoggá avatásával. Meglátjuk.

Kónya Orsolya

Ámen – színes, feliratos francia-német-román filmdráma
szereplők: Ulrich Tukur, Matthieu Kassovitz, Ulrich Mühe, Michel Duchaussoy
rendező: Constantin Costa-Gavras