Nyolc év nagy idő. No persze nem a politikának vagy a művészeteknek, sokkal inkább a magánembernek, aki mellesleg művész és a lassan hömpölygő politika megélője és elszenvedője egyben. Nyolc év alatt szerelem születhet meg gyerek, és dolgozik az ember, ha hagyják, ha pedig nem, kikel a főnökség ellen.

A Gulliver utolsó útja nyolc év története. Ez az időszak lehetne bármikor, bárkié, bárhol, úgy is készülhetne belőle film. Az egyórás dokumentumfilm azonban az 1964 és 72 közötti szocialista Csehszlovákiában élő Pavel Juraček filmrendező ás forgatókönyvíró naplóján alapul. Akkor és ott, amikor és ahol a cseh filmes újhullám már a szárnyait bontogatja, de a kultúrpolitika keményen bedobozol mindent, ami bármilyen okból feszültséget kelthet.

A film különlegességét az adja, hogy a narrációvá összeollózott nyolcévnyi naplórészlet mégis egy hétköznapi ember szemszögéből mutatja meg a kor magánéleti, társadalmi és szakmai nehézségeit, illetve ezek kitapintható kapcsolatát. Pavelt felesége elhagyja, Gulliver című legújabb filmjét pedig ugyanakkor dobozba zárják.

A rendező, Martín Šulík úgy egyensúlyoz a civil, illetve a filmes és politikai történések között, hogy a napló magánéleti adaptációit szinte amatőrnek ható fekete-fehér képi világgal, míg a politikai történéseket eredeti dokumentumfilm-részletekkel, illetve Juraček hányattatott sorsú Gulliverjének részleteivel illusztrálja. A személyes naplórészletekből így létrejött, sokszor vicces, máskor nyomasztó történet a művészi individuum történelemben való vergődéséről mesél. A XX. századi Gulliver utolsó útjáról.

Barabás Dániel

Gulliver utolsó útja
(Klič k určování trpaslíkú aneb Poslední cesta Lemuela Gullivera) 2002

Szereplők: Marek Juráček, Edita Levá, Julie Ritzingerová, Šárka Dvořáková
Operatőr: Martin Štrba
Forgatókönyvíró: Martin Šulík, Jan Lukeš
Rendező: Martin Šulík


PUPENDO

Jan Hřebejk Csehszlovákia történetének ismerője és hű krónikása. A múlt század ötvenes, hatvanas, hetvenes éveire készült alkotásai után idén elkészítette a nyolcvanas évek mementóját, a Pupendo című filmet. A mozi főszereplője két család. Az iskolaigazgató jó elvtárs, a gyerekeit viszont nem szívesen tanítja saját iskolájában. A szobrász rossz elvtárs, így kénytelen a bimbózó piacgazdaság szabályainak megfelelően malacokat illetve füllel ékesített hátsókat mintázó perselyeket (tömeg)gyártani.

A két család normális körülmények között sohasem találkozhatna össze, ám valahogy a sors mégiscsak összehozza őket. A sors és az alkohol: mint ahogy az lenni szokott, amikor felöntenek a garatra, az emberek között megszűnnek a gátlások. A szobrász az iskolafalra mozaikot tervez, amely mögé tiltakozó iratot csempész. Az igazgató úr pedig boldogan írja alá azt. Nem is lenne baj, csakhogy a guberálóvá lett művészettörténész az egészet elmeséli az Amerika Hangjának, s innentől kezdve a folyamat megállíthatatlan. Vagy mégsem? A több mint negyven éve működő rendszer – rosszat csinálunk-rákoppintanak a fejünkre – mintha összeomlani látszana.

Hřebejk nagyszerű érzékkel mutatja be a nyolcvanas évek abszurditását: a meglehetősen ostoba és középszerű emberből igazgató lesz, a zseniális, külföldi kiállításokon is nagy sikert aratott művészből pedig a tömegízlés(telenség) kiszolgálója. Itt már csak arról lehet álmodni, hogy a tengernél üdüljenek, ezt is teszik hosszú évek óta. És mi már azon sem lepődünk meg, hogy ha az egyik, földrajzban járatlan gyerek kijelenti, hogy Magyarországnak is van tengere, akkor a film záró képsoraiban („Balaton, a magyar tenger-szezonon kívül”) a szereplők a magyar víz feletti magyar párában tűnnek el valahol. Hawaii, amolyan cseh módi szerint.

Kónya Orsolya

Pupendo
(Pupendo)2003

Szereplők: Bolek Polívka, Jaroslav Dušek, Eva Holubová, Vilma Cibulková, Jiří Pecha, Pavel Liška, Boris Hybner, Bohumil Klepl
Operatőr: Jan Malíř
Forgatókönyv: Petr Jarchovský
Rendezte: Jan Hřebejk


KISVÁROS

Jan Kraus 2003-ban készült filmje olyan, mintha egy igyekvő jótanuló készítette volna. A házifeladat a következő lehetett: hogyan gyártsunk tipikus cseh filmet? A kellékek: kisvárosi közeg, fura, ám mégis szerethető figurák és valami teljesen helyi érdekű történés. Idézetek és utalások halmaza ez a film – saját arculat nélkül. A rendszerváltozás környékén járunk: a kisvárosban is cserélődik a vezetés, és beindul a kapitalista verseny-gazdálkodás. Az új polgármester vetkőző-shaw-t ígér a helyieknek, amivel sikerül kipöckölni helyéről a régi kommunista-alkoholista párttitikárt. Mindenki a visszaszerzésben utazik: a kárpótlásra, mint mennyei mannára tekintenek. A film mozaikokból építkezik. Egymáshoz alig kapcsolódó jelnetek sorjáznak realista földhözragadtságban. Bár fogy a sör és a kolbász bőszen, a Kisváros nem hagy kellemes ízeket maga után, inkább valami tompa hasi fájdalmat. Lefut a vásznon a tipikus cseh film mintapéldánya, de nem érteni, hogy miért érdekelte a rendezőt ez a közeg, miért volt fontos ezekről az emberekről filmet készítenie? Mert cseh filmet nem lehet másról? Érdemes volna mégis megpróbálni...

Sőregi Melinda

Kisváros
(Mestečko) 2003

Szereplők: Otmar Branczuský, Vlastimil Brabec, Ivo Hýbl, Rostislav Novák, Robert Lichý, Martin Učík, Miroslav Šnajdr
Fényképezte: Divis Marek
Rendező, forgatókönyvíró: Jan Kraus


CSALÁDI TITKOK

Sajátos helyzet, amikor egy filmnek három címe is van: a cseh (és a tolmács) szerint a "Kirándulás" című filmet nézem, az angol szerint a "Kis titkok"-at, a magyar változat pedig "Családi titkok"-at említ. Érdekes egybeesés, hogy a történet tényleg titkokkal terhes, egy átlagos közép-európai, kisember-család hétköznapjairól mesél.

Allice Nellis hősei egy háromgenerációs lakásban laknak. Az apát indulnak eltemetni, aki szülőfalujában szeretne nyugodni. A történelem közben átrendezte az államhatárokat, s a család elindul ütött-kopott Wartburgjával és a vő vadiúj nyugati kocsijával Szlovákia felé. A nagymama megkímélése érdekében az anya nem árulja el, hogy férje hamvai egy dobozban pihennek otthon. A mese közben dupla csavarokat vesz, az apa maradványainak egy része például a szlovák út szélén végezi, de a lényeg nem ez.

A film erénye elsősorban nem a történetmesélésben, hanem a helyzetteremtésben van. Szép lassan megismerhetjük egy szétesőben lévő családot, amely jellegzetesen közép-európai életet él: már nincsenek a szocializmusban, még nincsenek a kapitalizmusban, valahol a kettő között pöfögnek egy huzatos tragacsban, amely éppúgy alkalmatlan a közlekedésre, mint ők a családi életre. Mert hiába a kocsi hátsó ülésén a saját magunk által tervezett mintájú csempe, ha nincs kinek eladni. Pláne, ha a készlet fele valahol Szlovákiában, az út menti árokban végzi. És hiába a jól menő üzlet, ha közben azért kell több mázsa csempét a szomszéd országba cipelni, hogy az útiköltséget el tudjuk könyvelni.

Az egészhez a "baráti" cseh-szlovák kapcsolatok teremtik meg az alapot. Mindenesetre a történetben az apa jár legjobban: mindenféle csűrés-csavarás ellenére azért mégiscsak szülőföldjében nyugszik.

Kónya Orsolya

Családi titkok
(Vylet) 2002

Szereplők: Iva Janzurová, Theodora Remundová, Igor Bares, Nada Kotrovská, Jiří Machánek, Martin Sulík, Anna Geislerová
Forgatókönyv/rendező: Alice Nellis