Vígjátéknak titulálja az ismertető Hiner Saleem Vodka Lemonját. Alapvetően téves a megállapítás, de sajnos jobbat nem igazán tudunk rá. Talán a szatírához áll közel, néhol viszont túl vontatott, hogy annak nevezzük. Mondjuk, hogy egy struktúrán kívüli film. Szinte jelenetenként változó technikákkal és eszközökkel.
A téma hasonló, mint a Mióta Otar elment… kiindulópontja. Kurd falu a világ végén, mindenesetre valahol Örményország és Kurdisztán határán, nem világos, hogy éppen melyik felén, de talán nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a néző egy teljesen valószínűtlen hellyel találja magát szemközt. Az örök jég birodalmának tetszik ez, éjjel a hó világítja meg a szeszélyesen szétszórt házakat. A civilizáció szélén vagyunk tehát, ahol aztán bármi meg is történhet
Mindjárt a film nyitó jelenetében egy bebugyolált öregembert látunk egy rozoga, kerekes rézágyon, akit az úton ágyastul száguldva vontatnak valahová. Azt hinnénk, hogy kórházba, de ez tévedés. Az ágy „lehorgonyoz” egy sír mellett, műfogsor kikap, tárogató elő, és máris kész a temetési tor rögtönzött "zenekara".
Minimáltársadalom ez, ebből is látszik. Ha a házban a tapéta leázik a falról, akkor az legalább ötven évre úgy marad, és akkor is csak a dózer teszi rendbe. Ha az orosz tiszt megkívánja a helyeske helyi leányzót, akkor nincs kecmec, meglesz az esküvő iziben. Nem csoda, hiszen az emberek minimálkeresetből tengetik napjaikat, amelyeket a vodka lemon sem édesít. Sőt, keserít. Merthogy az alkoholipar jeles terméke mandulaízű. Hogy miért citromos vodka a neve? Mert így hívják. Nem kell ezen gondolkodni. Az bizony fárasztó. És nem is ildomos.
A film főszereplője Hamo, a Vörös Hadsereg egykori tisztje, ma már csak teng-leng haszontalanul, hiszen ha még lenne is valami hasznos foglalkozása, itt a semmi közepén úgysem találna állást. Így aztán napjai azzal telnek, hogy nemrég elhunyt feleségét „látogatja” a temetőben, s felolvas kisebbik, Franciaországban élő fia leveleiből. A történet itt is hasonlít az Otarra. Ott egy anya, itt egy apa vár arra, hogy a nyomorból kirángassák, de persze előre látható, hogy hiába, ezzel az erővel még az isteni sugallatot is nagyobb bizakodással várhatja. Sőt, hiába érkezik vastag boríték a messzire utazott fiútól, abban nem pénz lapul, hanem néhány fénykép és egy kölcsönt kunyeráló levél.
A másik főszereplő Nina, az ötvenes özvegyasszony, kinek férje szintén a Vörös Hadsereg tisztje volt. Lánya tartja el, a házhoz minden este volgák érkeznek helyi kisbárókkal, hogy aztán a lánnyal elhajtsanak. Az asszony egy útszéli italbódéban eladó, egészen addig, amíg a tulajdonos be nem jelenti, hogy befuccsolt a bolt. A bolt, amely a szovjet utódállamok lakóinak masszív alkoholizmusára épített idáig, de ez a szegénységnek egy olyan állapota, amin már a vodka sem segít.
A két özvegy aztán nagy nehezen egymásra talál a filmben. Minden nagyon rosszra fordul, Hamo szép lassan eladja a ház összes értékét, de nem érdekli, hiszen olyan jó Ninával a hóba állított tonettszéken ülve nézni a vidéket. Miért is? Ki tudja? Hiszen a vidék vad, a kilátások nem kecsegtetőek. Sőt. Szánalmasak. Node eddig is megvoltak, eztán is lesz valahogy…
Hiner Saleem filmje mindezek ellenére nem tökéletes. Távolról sem. Nincs benne az a szinte tökéletes társadalomrajz, mint az Otarban. Sokszor megmarad a felszínen, a szép vidék mutatása azonban nem elég ahhoz, hogy a benne élőket jobban megértsük vagy közelebb kerüljenek hozzánk. Kérdés, hogy ezt a hiányosságot mennyire vegyük szigorúan. Hiszen ezen a vidéken nem is olyan mozgalmas az élet. Télen téli álmot alszanak. Ha egy busz jön, teljes bizonyossággal lehet tudni, hogy ugyanaz a zöld, márkájában kétséges darab lesz, amelyik tegnap is erre járt. Semmi sem változik.
Kónya Orsolya
VODKA LEMON
színes, francia-olasz-svájci film (2003)
Szereplők: Lala Sarkissian, Romen Avinian, Armen Marutyan, Astrik Avaguian, Ivan Franek
Operatőr: Christophe Pollock
Zene: Michel Korb, Roustam Sadoyan
Írta: Hiner Saleem, Lei Dinety
Rendezte: Hiner Saleem
