Örvendetes jelenség, hogy kezdenek visszatérni a hazai mozikba is a nagyjátékfilmek előtt vetített rövidfilmes ínyencségek, melyek elsősorban fiatal alkotóknak teremtenek bemutatkozási lehetőséget. Talán még emlékeznek néhányan például Meskó Zsolt A fehér alsó című munkájára, amit (ha az emlékezetem nem csal) egy Woody Allen-film előtt lehetett látni. Még mindig jobban járunk ezekkel az ötletes mozgóképes szösszenetekkel, mintha a filmhíradó propaganda-híreit vagy egy hosszadalmas reklám-blokkot kellene végigülni. Nem mellékes praktikus szempont az sem, hogy a kísérőfilm alatt az elkésett néző is helyet foglalhat, és még a mindenféle zirgő-zörgő ételféleségek is kifogynak.
A most mozikba kerülő új francia limonádé-vígjáték, a Szeress, ha mersz előtt Mészáros Péter A disznó útja című munkáját vetítik, mely Európai Uniós pénzekből készült a szervezet bővítése alkalmából. A magyar film egy negyven részből álló sorozat egyik darabja csak: érdekes volna egyszer az összes EU-filmet együtt látni, hátha úgy valódi lehetőség nyílna az elemzésre. Mészáros Péter alkotása alig több mint egy életképesnek tűnő ötlet, amivel még a pénzosztók kedvében is lehet járni. Nem tudom, hogy az elbírálásnál alantas propaganda-szempontokat mennyire vettek figyelembe, de kétségtelen: A disznó útja ügyesen ágyaz meg a kincstári EU-optimizmusnak.
A helyszín a zsíros-sáros magyar vidék. Bumfordi alak egy malackát visz a motorján. A jármű persze bedöglik: stoppolni kell. Éppen egy német (!) úriembert sikerül leállítani. Igyekezni kell, a malacka beteg, irány az állatorvos. A két férfi kézzel-lábbal kommunikál. Természetesen kliséket látunk: a kőbunkó magyar parasztot és a kulturált, öltönyös európait. Az európai ahol tud, segít. Csak szegény malacka dönt úgy, hogy inkább kimúlna. Nagy a riadalom, édes az összeborulás. Végül a csoda is megtörténik, és az állat feléled (!). Elhangzik a zárómondat: "Siessünk, még odaérünk..." Érdekes, hogy a nézőtéren senki sem nevet.
A politikai okítást követi tehát az új francia film, a fiatal Yann Samuel munkája. Ez élete első nagyjátékfilmje. A mű szándékosan használja a giccs és a túlzás eszközét. Képi világa burjánzóan színes, játékos, és szinte szétfeszítik a különféle ötletes animációs elemek. A történet önmagában nem volna elég egy egész estés filmhez, ezért "kell" képi trükkökkel moziszerűvé tenni.
A Budapest Film a bombasztikus Szeress, ha mersz címmel forgalmazza az alkotást. Az eredeti, francia cím kevesebbet ígér, de annak meg is felel: Jeux d'enfant, azaz gyerekjátékok. (És itt lehetne egy külön cikket szentelni a forgalmazók fordítói önkényének, amivel tönkre is tehetnek filmeket. Ez történt a nemrég bemutatott Woody Allen-filmmel is, de ez csak egyetlen példa sok közül.) Egy egész életen át tartó bátorság-játék története a film, mely a boldog "bebetonozódással" ér véget. Romantikusan andalító hangulatot idéz a különféle változatokban fel-felbukkanó La vie en rose című sanzon. Finoman ironikus utalás ez a francia film erősen édeskés "hagyományaira". A forgatókönyv professzionális, a fordulatok matematikai pontossággal követik egymást, és még a rutinos filmfogyasztót is érheti meglepetés. A történet, logikájának kiismerhetősége ellenére, nem esik a kiszámíthatóság unalmának csapdájába. Egy kis izgalom és bizsergés végig él a nézőben, ami az alkotók pontos arányérzékét és szakmai felkészültségét dicséri. A művet már az Amélie csodálatos életéhez hasonlítják, és a gyártók legalább akkora sikert is remélnek, nem alaptalanul. Minden adott a jelentős jegybevételhez: kedves, szerethető figurák, franciás szellemesség és bájosan meseszerű kivitel. Könnyed szórakozás az eljövendő forró napokra.
A magyaros disznóságot pedig gyorsan felejtsük el...
Sőregi Melinda
Szeress, ha mersz!
Jeux d'enfant (2003)
francia-belga film
Szereplők: Guillome Canet, Marion Cotillard, Gérard Watkins, Emmanuelle Grönvold
Zene: Philipe Rombi
Fényképezte: Antoine Roche, A.F.C.
Forgatókönyv: Yann Samuel
Rendezte: Gus van Sant
Kapcsolódó link:
A film hivatalos honlapja
A Szeress, ha mersz a Budapest Film honlapján
