Az egyik oldalon az amerikaiak, a másikon az idegenek: "akik nem tartoznak közénk. Washingtonból nézve a franciák, a bolgárok vagy a japánok mind egyformák: barbárok." – mondja Denys Arcand kanadai rendező. Gondolatai nem túl szimpatikusak. A Barbárok a kapuk előtt című filmje talán nem véletlenül kapta meg idén az Amerikai Filmakadémia elismerését a legjobb nem angol nyelvű film kategóriában.
A Barbárok a kapuk előtt Denys Arcand első Oscar-jelölésének, az Amerikai birodalom hanyatlásának (1987) a folytatása. Az éppen középkorú Rémy ( Rémy Girard) kórházba kerül. A férfi szerint barbár időket élünk, a Dante és Montaigne életművével kezdődött nyugati civilizáció hamarosan eltűnik a történelem süllyesztőjében. A gyógyíthatatlan beteg volt felesége, Louise megkéri Londonban élő közös fiúkat, látogassa meg édesapját, akivel egyébként nem tartják a kapcsolatot. A pénzszakmában dolgozó Sébastien Montrealba repül, és mindent megtesz, hogy könnyítsen Rémy szenvedésein. Összegyűjti apja barátait, volt feleségeit, szeretőit, a régi vidám bandát, hogy a fiatalkori emlékek, a tekintélynek fittyet hányó tiszteletlenség és az egykori féktelen vadság felidézésével segítsenek bajtársukon.
"Kérem, nővérke, értse meg! A fiam egy kapitalista, ambiciózus, prűd erénycsősz, míg én egész életemben egy szocialista... élvezeteket hajszoló hedonista... kéjenc voltam" – foglalja össze életét Rémy a joviális és istenhívő ápolónőnek. Rémy számára egyetlen fontos dolog van az életben: az írott szó, a kézirat megőrzése.
Túl általános lenne azt mondani, hogy megint az Új Világ képviselői, az Európából kivándoroltak utódai tetszelegnek a bölcselettudományok, a művészet egyedüli professzorai, letéteményesei szerepében. Valójában, sokkal veszélyesebb az Arcand-i tétel, miszerint az Amerikai Birodalom abszolút hatalmat gyakorol a világ felett, s minduntalan vissza kell vernie a barbárok támadását, és az első, sikeres csapás szeptember 11-e volt. Veszélyes, egysíkú és öntelt elképzelés, ráadásul furcsa ezt egy kanadai szájából hallani, akiket az amerikaiak igencsak lenéznek – igaz, nem annyira tartanak provinciálisnak, mint az ausztrálokat, és barbároknak, mint mondjuk az arabokat.
Denys Arcand gondolatai nem egyeztethetőek egymással, hiszen kifacsarja az országhatárok eltűnésének – egyébként – pozitív csengését. A szereplők jelleme (kiváló színészi alakítások sora), a letűnőben levő „humanista” kor, a civilizáció iránti sirám szintén helytálló lenne, ha nem mosódna össze más kultúrák, népek "bűnösségével". Hiszen, mit is köszönhet, az úgynevezett nyugati civilizáció a Közel- és Távol-Keletnek?
Pusztán a létet.
Sulyok Máté
Barbárok a kapuk előtt
Les Invasions barbares / The Barbarian Invasions
Színes, kanadai-francia film (2003)
Szereplők: Rémy Girard, Stéphane Rousseau, Dominique Michel, Dominique Michel, Dorothée Berryman, Louise Portal, Yves Jacques
Zene: Pierre Aviat
Fényképezte: Guy Dufaux
Forgatókönyv: Denys Arcand
Rendezte: Denys Arcand
Kapcsolódó link:
A film hivatalos honlapja
