Kocsis Tibor öt évet áldozott életéből az Új Eldorádó elkészítésére. Stábjával először csak a különféle környezetszennyező beruházásoknak próbált utánajárni, s így jutott el többek között Verespatakra is. Ezen a településen készül Európa eddigi legnagyobb aranybányája, melynek építése miatt négy falu lakosságát kellene kitelepíteni. A táj természetesen elveszítené mai arcát: a mostani festői völgy helyét hatalmas, puszta fennsík foglalná el. Emlékeznek még a tiszai halpusztulásra? Az okozó ott is egy romániai aranybánya volt. 2000-ben átszakadt a nagybányai derítő medence, és a ciánt tartalmazó szennyező folyadék akadálytalanul kerülhetett a Tiszába.

Verespatak (Rosia Montana) az Erdélyi Szigethegység déli részén található település. Hosszú történetét mindig is az arany határozta meg. Hérodotosz görög történetíró tesz említést Erdély elsőként ismert népéről, az agathürszoszokról, akik már Kr.e. 550-450 között foglalkoztak itt bányászattal, amit az utánuk jövő dákok és rómaiak is folytattak az Alburnus Maior (ma Verespatak), Abrutus (ma Abrudbánya) és Ampelum (ma Zalatna) néven feljegyzett falvakban. Fennmaradt ebből az időből 25 viasztábla is, melyeken adásvételi szerződéseket és egyéb jogi ügyleteket rögzítettek. Verespatakon feltáratlan római kori tárnarendszer is található, valamint egyéb, gondos régészeti kutatást igénylő ókori leletek.

Az Új Eldorádó igyekszik hiteles képet nyújtani a mai Verespatakról, melyet a megszűnés, lerombolás veszélye fenyeget. Sorra szólalnak meg a filmben a helyiek. Különös módon a vélemények megoszlanak: szép számmal akadnak olyanok, akik nem ragaszkodnak szülőhelyükhöz, nem tartják fontosnak, hogy Verespatak továbbra is fennmaradjon. Úgy érzik, hogy a bányászaton kívül másból nem lehet megélni, és örülnek a vagyonukért cserébe kapott pénznek. A beruházást tervező Rosia Montana Gold Corporation ugyanis lassan, de szívósan nyomul előre: időről-időre felkeresik a lakókat, és igyekeznek rá a költözésre rábeszélni őket. A filmben láthatjuk, hogy az eladott házakra rákerül a cég kék táblácskája: ott már az életnek befellegzett...

A többség azonban harcol. Alburnus Maior néven civil szervezetet hoztak létre. Amennyire a lehetőségeik engedik, igyekeznek a sajtót informálni, és a szélesebb közvélemény is tájékoztatni a helyzetről. A film megörökítette azt is, amikor az Európa Parlament küldöttsége járt Verespatakon: jól öltözött urak és hölgyek próbálták megérteni, mi történik valójában. A kultúrházban tartott falugyűlésen a lakosok indulatosan győzködték az européereket, hogy meg kell akadályozni a visszafordíthatatlan ökológiai katasztrófát. Még az orthodox papok is a beruházás ellen érveltek, hiszen az a templomok lerombolásával, a temetők felszámolásával jár.

A film nem hőstörténetet akar kreálni a szörnyű helyzetből, inkább pontos és tényszerű próbál lenni. Akinek szeme van, láthatja, ki hazudik és mekkorát. A Gold Corporation mérnöke áll egy szépen rajzolt térkép előtt, és azt ecseteli, hogy mennyire jó lesz majd a rombolás után Verespataknak, mert teljesen helyreállítják a környezetet. És jó lesz a fiataloknak a kitermelés, mert munkához jutnak. Igaz, csak tizenöt évre...

A nagyvállalat jól gondolkodik: Verespatak láthatóan elszegényedett, oda a régi dicsőség, és pénzzel könnyen meg lehet venni az embereket. Az idő nekik dolgozik, van türelmük megvárni, amíg egy lélek sem lesz a vidéken. A román hatóságok ugyan még nem szignózták a beruházás engedélyezési tervét, de a román állam is részvényese a cégnek. Elkötelezték magukat, és nem akarnak kimaradni a haszonból. Az EU-tag Magyarországnak ebből a szempontból is nagy a felelőssége, hogy képes-e szép szóval vagy erővel meggyőzni az EU-ba vágyó Romániát. Nekünk sem mindegy, mikor kell megint a tiszai döglött halak után kutatni. Illúziónk azért ne legyen: a nagybányai esetből sem tudtunk kártérítést csiholni, bármennyire is mellettünk szóltak a tények.

Az Új Eldorádó az utóbbi idők egyik legalaposabban elkészített dokumentumfilmje. Óriási anyag maradhatott ki ahhoz, hogy ez a másfél óra ennyire informatív, érzelemdús és valódi legyen. A filmdramaturgia kialakításában Radnai Annamária és Lányi András is közreműködött: ez érezhető a váltások, témaátmenetek gördülékenységén és a narratíva pontosságán. A film nem veszik el a részletekben, de mégis van ideje sokféle embert bemutatni. És ami nagyon fontos: nem ítélkeznek az alkotók – ezt a nézőre bízzák.

Dokumentumfilm eddig még nem "zárt be" bányát, de mi azért most ebben reménykedünk...

Sőregi Melinda


Új Eldorádó

A rendező munkatársa: Konecsny Emőke
Dramaturg: Lányi András, Radnai Annamária
Narrátor: Végvári Tamás
Ének: Sebestyén Márta
RENDEZŐ ÉS OPERATŐR: KOCSIS TIBOR


Kapcsolódó link:
A film hivatalos oldala