Fiatal filmforgalmazó cég, a Szimpla kezdi egyre inkább felütni a fejét a magyar piacon. Bátor és heroikus a próbálkozás, hiszen régi, nagy nevekkel és külföldi multikkal kell versenyezniük. Nyilván időbe kerül majd, amíg az új vállalkozás megtalálja a helyét, és kialakítja saját arculatát. A nemrég bemutatott Schultze gets the blues alapján ítélve a szelíd, de még éppen társadalomkritikus művészfilmmel jegyezték el magukat. A díszvetítést a filmnek nem éppen kedvező helyszínen, az Uránia moziban rendezték: egy ilyen puccos, túldíszített környezetben nehezen tud érvényesülni egy kiöregedett bányász élniakarásának keserédes története.
Az est krónikájához tartozik még, hogy a nézőtéren ültek – a Szimpla meghívására – a napokkal korábban végleg bezárt Lyukóbánya volt dolgozói is. Dicséretes, hogy speciálisan magyar ízt is akartak adni a premiernek, bár ehhez még nagyobb médiajelenlétre, és mozgósító PR-munkára lett volna szükség. Hiszen való igaz, hogy a sajtó mintha negligálta volna a bányabezárás tényét, noha emberi tragédiák sorát indíthatja el. Jelen volt még a film rendezője, Michael Schorr is, akit lenyűgözött az Uránia pompája, és zavarában alig jutott szóhoz. Csendes és baráti este volt.
A Schultze gets the blues Schorr első nagyjátékfilmje, melyben egyben mindjárt kisfilm is: térben nagy utat tesz meg, mégis mikrovilágot ábrázol a mű. A főszereplő, Schultze (Horst Krauze), hatalmasra termett, pocakos német bányászember. Két elválaszthatatlan kollégájával együtt nyugdíjazzák. Amúgy egyedül él, életét kedves kerti törpéivel osztja meg, és néha zenél is. Van egy régi harmonikája, amin az apjától „örökölt” hagyományos polkát játssza. Schultze napjai csendes és konszolidált unalomban telnek. Egyedüli „szórakozása”, hogy időről időre eljár sörözni, és a beteg anyját meglátogatni. Számos kertitörpével osztja meg otthonát, és szenvedélyesen fogyasztja a kolbászt hagymával és kenyérrel. Schultze tehát teljesen átlagos, átlagosan tétlen kisvárosi életet él.
A fordulatot egy rádióadás hozza az életében: véletlenül jazz-futamot csíp el valamelyik adón, és azonnal leharmonikázza. A régi polka helyett fekete zene szólal meg Schultze harmonikáján. A produkció azonban nem sokaknak tetszik: a városi zenede ünnepségén és a nyugdíjasklubban is megbukik. Csak a kedves barátok tartanak ki, bíztatják Schultzét. Szótlansága és monstruózus méretei ellenére óriási életvágy buzog ebben az emberben. Mintha a zenén keresztül érezné meg a világban bujkáló lehetőségeket. Élete nagy pillanata, amikor a helyei zenede kárpótlásul mégis őt ajándékozza meg egy amerikai úttal, az ottani németek meghívására. Schultze azonban nem találja a helyét a dísznémetek között, inkább kishajóra száll, és egyedül bolyong a tórengetegben. Keresi azt a dallamsort, amit a rádióban hallott. Végül persze megadatik neki a „boldogság”, de már későn: a lelkes táncolást, a pergő ritmusokat nem bírja. Egy édes fekete asszony hajóján hal meg.
Schorr tisztán, szinte eszköztelenül készítette ezt a filmet. Érződik némi dokumentarista hatás, de ennél erősebb a képek, és főként a tablóba merevített képek hatása. Sokszor láthatjuk például a kisváros határában egykedvűen pörgő szélerőműveket. Vagy rendkívül hatásos kép, amint Schultze kishajójával leköröz egy óriás tankert. Mint a bemutatón kiderült: ebben a jelenetben rendező és producer vezették a hajókat. Ez egy baráti film...
A tempó végtelenül lelassított, minden pillanat hangsúlyos, kitartott. Egyetlen apró részlet sem kerülheti el a rendező figyelmét. Olyan, mint egy hivatásos kukkoló. Horst Krauze valószínűtlenül hitelesen játszik. Alig használ úgynevezett színészi eszközöket: csak van, tesz-vesz, lomol, szöszöl, zenél. Ismerősen bumfordi a figura, bájosan tehetetlen. Sajnos Schorr is kellőképpen beleszeretett figurájába, és az elviselhetőnél hosszabbra nyújtotta a filmet. Mínusz fél óra, és sikerfilm lehetne...
Sőregi Melinda
Schultze gets the blues
Szereplők: Horst Krause, Harald Warmbrunn, Karl-Fred Müller, Rosemarie Deibel, Wilhelmine Horschig, Anne V. Angelle
Vágó: Tina Hillmann
Operatőr: Axel Schneppat
Írta és rendezte: Michael Schorr
Kapcsolódó kontextus-anyag:
Beszélgetés a Szimpla Kertmozi vezetőivel
Kapcsolódó link:
A film hivatalos oldala
