A fiatal dán rendezőnő, Natasha Arthy, filmjén szerepel ugyan a Dogma védjegye, noha a Nézz balra, ott egy svéd már nem ragaszkodik a szigorú szabályokhoz. Sőt: szemléletében élesen eltávolodik a dokumentarista, puritán stílustól. Nyomokban még dogmás a film technikai megvalósítása, de Arthy nem elégszik meg a szorosan vett valóság képeivel, és belekomponálja művébe egy bomlott elméjű lány fantáziálását is, ami mindenképpen fontos változást jelez a Dogma történetében.
A sztori keveset markol, ember- és testközelben marad. A film időben is mindössze másfél – két nap eseményeit meséli el, a lehető legtöbb részletet beépítve. Az alaphelyzet: esküvői őrület, szervezési nagyüzem, melynek közepébe betoppan a nem várt látogató, a szerelem a múltból, aki összekavarja a szálakat. Különös, hogy ezek a régi szerelmek jobbára esküvőszagra érkeznek, és általában – ahogy itt is – visszaszeretik az egykori kedvest a jóravaló, tisztességes, de kissé unalmas vőlegénytől. Borzasztó séma ez. A lovag hipp-hopp előpenderül, és a nő mindjárt meginog: ráébred hibás döntésére. Meg kell a szívnek szakadni...
A lovag természetesen jóképű és bohém, míg a vőlegény a tisztes polgári életet kedveli inkább. A főszereplő, Katrine (Sidse Babett Knudsen), pedig csak az utolsó pillanatban, az oltár előtt tudja kimondani, hogy inkább a Thomsen nevű (Björn Kjellman) lovagot választja, aki ugyan afrikai kalandja során HIV-vírust szedett össze, de ezzel, így, még izgalmasabb is. A történet másik szála a nővér, Mette (Lotte Andersen), esete, aki zárt osztályra került Thomsen-lovag végett. "Jelenleg" különféle fantázia-képek között él, és aktívan kommunikál egy számára meg-meg jelenő popénekessel.
Arthy munkája némileg az állatorvosi ló tipikus esete. Annyira sokféle stílusból merít, hogy végül elveszik az iskolák között, és éppen a film egyedi hangja tűnik el. Olyan, mintha egy foltokból varrt takarót vizsgálnánk: szépen és látványosan elkülöníthetők az alkotóelemek, csak az összkép nem jelent semmi pluszt. Az ingatag kameramozgatás és a sűrű közelik dogmás megoldások. A forgatókönyv a családi dráma és az amerikai giccs-komédia keveréke. A zenészek felbukkanása a pszichiátrián a francia zenés filmek komikumát idézi. A baráti kör ábrázolása (kanbuli és lánybúcsúztató) pedig a középfajú, a maguk módján színvonalas brit vígjátékokat majmolja. Mintha a fiatal rendező mindent egy lapra tenne fel, mintha nem bízna a saját invenciójában, a saját ötleteiben, és ezért nyúl inkább a kész patronokhoz. De sajnos a módszer annyira átlátható, hogy a film nem okoz meglepetést, izgalmat, mert világosan ki lehet számítani a fordulatokat. Egyedül a színészek miatt érdemes mégis végignézni a mozit, akik ebből a semmiből is művészetet teremtenek. Játékuk eszköztelenül természetes, és ugyanakkor – a forgatókönyv valószínűtlenségei ellenére – lehengerlően hiteles.
Kétségtelenül tehetséget mutató munka a Nézz balra, ott egy svéd, de egyúttal a kezdő alkotó görcseivel is terhes. Fontos, hogy a Dogma egy ilyen, nem minden tekintetben dogmás művet támogat, hiszen ezzel elismeri, hogy a tiszta stílus ideje lejárt, és nyitni kell. Folytatása következik – minden valószínűség szerint...
Sőregi Melinda
NÉZZ BALRA, OTT EGY SVÉD!
Se til venstre, der er en svensker
Színes, feliratos, dán dogma-komédia (2003)
Szereplők: Sidse Babett Knudsen, Björn Kjellman, Lotte Andersen, Soeren Byder
Operator: Rasmus Videbaek
Vágó: Kasper Leick
Zene: Kaare Bjerko
Forgatókönyv: Kim Fupz Aakesen
Rendezo: Natasha Arthy
Kapcsolódó link:
A forgalmazó, a Cirko-Film Másképp Alapítvány oldala
