Nehéz feladatra vállalkozott Walter Salles rendező. A Központi pályaudvar című, nagy közönség- és szakmai sikert bezsebelt filmje után újabb nagy dobással kellett előrukkolni. A Cannes-i fesztiváldíj után azonban mi jöhet még? Nagy az elvárás, és a rendező korábbi munkájával magasra is tette a mércét. Talán nem is csoda, ha az idei Cannes-i Filmfesztivál és a Sundance Filmfesztivál egyik legnagyobb szenzációja éppen Salles újabb filmje, a Che Guevara - A motoros naplója című lett.
Nagy kérdés, hogy mikor és hol kezdődött az a folyamat, melynek során Ernesto „Fuser” Guevarából, az asztmatikus fiatalemberből Che Guevara lett. Erre természetesen sok magyarázat van, a latin-amerikai országok történelemórái zengik Che dicséretét, nem hagynak kétséget afelől, hogy Guevara az anyatejjel szívta magába a forradalom eszméjét. Egy másik lehetséges magyarázat Ernesto Guevara 1952-es naplója, amelyet egy 8 hónapos motoros túra során írt. A 23 éves orvostanhallgató Buenos Airesből indult, az Andokot átszelve, Chilén, Perun, Kolumbián át Venezueláig utazott Alberto Granado nevű barátájával. A napló híven beszámol azokról a gazdasági és társadalmi nehézségekről, melyekkel a két barát szembetalálkozhatott útja során.
Walter Salles ez utóbbit használta kiindulásképpen. Filmjének elsődleges szempontja - ahogy ő fogalmazott: "Guevaráról olyan filmet akartam készíteni, amelyben még nem volt a világ "Che"-je. Amikor még nem vált egy század ikonjává". Vagyis olyan filmet készített, amely szándékai szerint minden mázat és minden mesét lefejt a Commandantéról, hogy meglássuk benne Ernsetót, egy kivételesen intelligens, mégis sebezhető fiatalembert, akiből aztán a sors és a történelem forradalmárt és gerillát „faragott”. A film tehát nem kisebbet vállal, minthogy a mese mögül előkaparja a valóságot. Persze ez nem lehet könnyű, Walter Salles számára sem, akinek szembe kellett néznie azzal, hogy Che egész Latin-Amerika sajátja. 1997-ben felkutatták sírját, és újratemették. Szülőhelyén mauzóleum áll, a legenda tehát tovább él.
Sallesnek két választása lehetett: idealizált formában mutatja be a Guevara életében egyik legfontosabb időszakot vagy marad a tényeknél, és hagyja, hogy a forgatókönyv alapjául szolgáló napló vezesse. A rendező inkább egy harmadik utat választott: valahol középen lavíroz, de alapvetően inkább a tényszerűség mint az idealizmus tartományában halad.
Che Guevara szerepére az „új Banderas”-ként emlegetett latin sztárt, Gael García Bernalt választotta. Sajnos a filmvilág hamar skatulyáz, mindenesetre a jelző semmiképp nem találó: Bernal intelligens, nagy formátumú színész. A magyar néző eddig az Anyádat is! és a Rossz nevelés című filmekben láthatta, s ezek alapján azt kell mondanunk: remélhetőleg nem kanyarodik el a Hollywood-i szuperprodukciók felé, ahol legfeljebb villogó tekintetét mintsem a tehetségét hasznosíthatja. A motoros naplója – ellentétben a legutóbb látott Rossz neveléssel – azért nehéz feladat, mert a színésznek nem egy színes egyéniséget, hanem egy töprengő, magába forduló fiatalembert kell ábrázolnia. Bernal nem erőlködik, eszköztára minimalista: jól tudja, hogy ebben az esetben is igaz „a több kevesebb” elv. Partnere Che Guevara unokaöccse, Rodrigo de la Serna. Nem mintha a tény olyan fontos lenne, mindenesetre érdekes adalék egy olyan filmhez, amely elsősorban a barátságról és a felnőtté válásról szól. De la Serna jó érzékkel dolgozik „alá” Bernalnak: tudja, hogy nem ő itt a sztár, mindenesetre az, hogy jól asszisztál, túlzó kifejezés. A forgatókönyv nem igazán ad lehetőséget neki, a film majdhogynem egyszemélyes, mégis abban a pár jelenetben, amely neki adatott, jól teremti meg azt a belsőséges baráti viszonyt, amely Alberto Granadót Che Guevarához fűzte.
A film forgatása során a stáb végigutazta Dél-Amerikát, Che Guevara útját járva. A szereplők között sok a civil, így válhattak hitelessé a bányában és a lepratelepen játszódó jelenetek. A film egyedüli hibája éppen ez a két eseménysor: ahogy bemutatja a munkásokat, a Che fejében örökké rögzülő, fekete-fehér képsorokat, az alapvetően a latinos érzelmességet tükrözi. De vajon hibának érezné-e ezt egy Latin-Amerikai néző? Ki tudja? Európai szemmel mindenesetre kicsit sok a leprás beteg, s a szegénység bemutatása is kicsit didaktikusan ismétlődik.
Ha nem lett volna Michael Moore politikailag éppen aktuálisabb Bush-filmje, kétségkívül ez az alkotás is esélyes a cannes-i fődíjra…
Kónya Orsolya
Che Guevara - A motoros naplója
Diarios de motocicleta / The Motorcycle Diaries
színes, amerikai-német-angol-argentin film (2004)
Szereplők: Gael García Bernal (Ernesto Guevara de la Serna), Rodrigo De la Serna (Alberto Granado), Mía Maestro (Chichina Ferreyra), Mercedes Morán (Celia de la Serna), Jean Pierre Noher (Ernesto Guevara Lynch), Lucas Oro (Roberto Guevara)
Zene: Gustavo Santaolalla
Operatőr: Eric Gautier
Forgatókönyv: Ché Guevara és Alberto Granado naplója nyomán Jose Rivera
Rendező: Walter Salles
Kapcsolódó link:
A film angol nyelvű honlapja
A film magyar honlapja
A magyar.film.hu interjúja Gael García Bernallal
