"Nagyapám, aki csősz volt..." Így kezdődött hajdanán a Varjúdombi mesék sorozata, amely annak idején alig pár évesen ragasztott sokunkat a tévé képernyője elé. A kartonpapír-darabokból összerakott „bábok” mozgatásával zajlott a történet, és nem vágytunk semmiféle Walt Disney-re, jó volt úgy, ahogy volt. A kilencvenes évek aztán meghozták a botrányos South Park- sorozatot, hasonló technikával megáldva, és újra fel lehetett fedezni a montázst a rajzfilmekben is. Nem tehetek róla, de a Varjúdombi mesék villant be mégis, amikor a Nyócker! első kockáit megláttam.

Merthogy a mese itt is nagyrészt ennek a technikának a segítségével bonyolódik, stabil lábakhoz kapcsolódnak a mobil pocakok és mozdíthatatlan, cérnavékony nyakakhoz a vastag, rengő tokás fejek. Valahogy nem passzolnak a dolgok, de valahogy mégiscsak összeáll az egész. Még akkor is, ha a "síkbábok" néha kilépnek a két dimenzióból, és megtöltik a harmadikat is. Ezt olykor viccesen teszik: a 3 D-s Nagykörúton 2D-s 4-es villamos közeleg, az időgépbe keveredett fiatalok pedig úgy festenek, mint valami forgószélbe keveredett papírdarab.

Kétségtelen, hogy a következetesség nem jellemző az alkotókra: Gauder Áron filmjében olykor-olykor még a 4-es villamos is lehet 3D-s. Ha viszont elfogadom a "minden lehetséges"-elvet, akkor azt kell mondanom: a film következetes maradt. Következetes például azzal, hogy hol látványosan, hol kevésbé látványosan gondolkodásra készteti a nézőt. A történet két maffiózó-családról szól: Csorbáékról és Lakatosékról. A „magyar”-okról és a „cigány”-okról. Akik között kibékíthetetlen ellentét húzódik, s amely a két családot lassan az őrületbe kergeti. Vagy mégis van remény? A két család gyermekei, Julika és Ricsi – a titkos szerelmesek – rájönnek a megoldásra: visszamennek az időben, elásnak egy csomó mamutot, azokból kőolaj lesz, s persze éppen a nyócker alatt. Ezt csak ki kell termelni, és dől a lé, amelytől még Csorba és Lakatos papa is egymás vállára borul. S láss csodát, a boldog vég be is következik. Vagy mégsem? Merthogy a mamutokból nyert nedű is elfogy egyszer… A történet szereplői nagy utat tettek meg azért, hogy aztán ugyanoda jussanak vissza, ahonnan elindultak.

A Nyócker tehát annak ellenére, hogy vagánynak és nagymenőnek tűnik, egyszerű tanmese. Hiába a kurvaanyázás és a bazmegelés, itt líra van, és kibontakozás. Már csak az a kérdés, hogy a forgatókönyvírók - Orsós László Jakabbal az élen – miért gondolják, hogy a tizenévesek úgy beszélnek, ahogy. Mármint ahogy ők gondolják. Merthogy kérem itt a szöveg ugyan jópofa, csakhogy sokszor már avétos, kis túlzással: könyvszagú. Egyedül az öreg Lakatos Guszti bá tűnik autentikusnak, főleg, amikor azt fejtegeti, hogy "mi mibűl jön, meg minek". Igaz, a lovári nyelvű részletek is bizonyosan azok, de ezeket sajnos nem tudom megítélni.

A film korhatáros, nem is véletlenül, az alkotók mintha direkt mennének rá a kurva-buzi-szex-koton-vonalra, melynek csak mellékszála a kutyaszart csipegető és egymást meghágó galambok tömege...


Kónya Orsolya

Akkor még nem éreztem, mert nem tudtam mekkora meló egy egész estés rajzfilmet végigcsinálni. Valószínű, ha előre tudjuk hogy ennyi munkával jár, bele sem kezdünk.

Milyen volt a fesztiválon a film fogadtatása?

Abszolút jó, de azt hozzá kell tegyem, hogy a vetítéseken akinek nem tetszik, az hamarabb elmegy, így csak azokkal tudunk beszélgetni, akiknek tetszett. Úgy érzem, a film azt a hatást éri el, amit szerettünk volna.

A Nyócker! nagyon urbánus. A vidéki közönség mennyire vevő erre a történetre?

Tegnap voltunk Győrött, és úgy tűnt, hogy tisztában vannak azzal, mi a "nyócker", a téma érthető mindenki számára. A film alapvetően tényleg urbánus, tény, hogy jobban befogadható Berlinben vagy a nagyobb városokban mint Magyarországon egy kis faluban. Nem maradunk végig a nyolcadik kerületben, a film nyit a világ felé, és az már mindenkinek érthető, a világpolitikai és egyéb vonzatai miatt.

Milyen kópiaszámmal kerül mozikba a film?

21 kópiával dolgozunk, ez előírás is volt, hiszen a látogatottsági alap pályázatán indultunk, amely azt is előírta, hogy milyen hangrendszerrel és hány darab kópiával induljon egy film.

A Nyócker! korhatáros besorolást kapott. Felnőtteknek szánod az alkotást?

A korhatár szerintem nagyon találó, bár bevallom, féltünk attól, hogy 18 év feletti besorolást kap majd, de szerencsére nem ez történt. Valójában abban reménykedünk, hogy belógnak majd a még fiatalabbak is, és a korhatár nem elriasztja, hanem inkább becsalogatja őket a moziba.

Mi inspirált arra, hogy korhatáros filmet készíts?

Az animáció nem feltétlenül gyerekeknek készül. A Disney vagy akár a Pixar eléggé monopol helyzetben van, most ők gyártják a legtöbb rajzfilmet. Valójában a köztudatban a rajzfilm fogalma összeforrt a mesefilméveel, ráadásul Walt Disney kitalálta a családi mozit is, amely egyaránt a vászon elé ülteti a kisgyereket és a szülőket , célja pedig az, hogy mindenki jól érezze magát. Én úgy gondolom, az animációs film nem csak erről szól, sőt sokkal több minden belefér. A Nyócker!-t úgy próbáltuk megcsinálni, hogy a saját, felnőtteknek szánt gondolatainkat úgy csomagoljuk be, hogy aki mesefilmet vár, az se csalódjon nagyot.

Nehezebb felnőtteknek animációs filmet készíteni?

Számomra nem, mert én nem tudnék kis hableányos történetet csinálni...

A felnőttek is szeretnek animációs filmet nézni, miközben köztudott, hogy az utóbbi időben a rajzfilm egyre inkább a gyerekek műfaja lett. Szerinted mi ennek az oka?

A fesztiválokon a legtöbb film felnőtteknek szól, ráadásul régóta gyártanak az idősebb generáció számára is filmeket. Valójában a Macskafogó sem gyerekeknek szól. Ennek a dolognak hagyományai vannak, nem hiszem, hogy ez tendencia lenne.

Nehezebb helyzetben van Magyarországon egy animációs rendező, mint bármilyen más filmes alkotó?

Nem hiszem, de az animáció egy drága műfaj, így általában rövidfilmek tudnak csak elkészülni, ami nehezen jut el a nagyközönséghez. Rövidfilmeket ritkán vetítenek mozikban, legjobb esetben is csak valami előtt mutatják csak be kísérőfilmként. A számítógép segítségével azért a mi költségvetésünk is megközelítőleg annyi, mint egy átlag filmé, sőt néha még lehet kevesebb is. Szerintem most már az anyagiak nem jelentenek majd akadályt.

Az elkészülési idő mennyire jelent problémát?

Mi a Nyócker-t másfél év alatt készítettük el, ez ma gyorsnak számít, bár egy játékfilm biztosan hamarabb elkészül. Az utómunkával együtt kevesebb idő alatt végeznek egy játékfilmmel, ezzel szemben az animációs filmek 2-3 évig is készülhetnek.

Ugyan rajzfilmet készítettél, szereplőidnek az arcát, hangját valós személyekről mintáztad.

Ha kockáról kockára meg kellett volna rajzolnom az arcokat, nem biztos, hogy olyan kifejező lett volna, így, ezzel a megoldással maguk a színészek "kölcsönözték" a figurák gesztusait. Ez amúgy nem egy új dolog, már a Z, a hangya is ezzel a technikával élt. felvették videóra a színész mozdulatait és mimikáját, majd ezeket átvitték egy modellre. Az tény, hogy ott persze nem ennyire konkrétan, ennyire könnyen követhetően, mint ahogy mi tettük.

Szlanárs Emese


Nyócker!


Zeneszerzők: Hammer Zsolt, Jávorka Ádám, László Viktor, Hunyadi Alex, Spacecafe
Vágó: Palotás Kincső
Forgatókönyvírók: Nagy Viktor, Orsós László Jakab, Damage
Dramaturg: Orsós László Jakab
Szinkronrendező: Csík Csaba Krisztián
Rendezte: Gauder Áron


Kapcsolódó link:
A film honlapja
Interjú Gauder Áronnal és Novák Erikkel a manifeszt.hu-n