Magam részéről semmiképpen sem Rault, Chany vikomtját, mert egyszerűen nincs időm megszeretni. Meg különben is: a hősszerelmes figurája legtöbbször gyengébb mint a negatív szereplőé, ez van, a dramaturgia szinte mindig elbánik vele. Nevezett vikomtnak pedig Az Operaház fantomjában alig van néhány duettje Christine Daaéval, s rögtön vége is a darabnak.
Talán ezért is gondolta azt Andrew Lloyd Webber , hogy Joel Schumacher mellett társforgatókönyvíróként is szerepet vállal musicalje filmrevitelében. Szeretnénk azt hinni, hogy a csorbát igyekezett kiköszörülni. Erre némi igyekezet látszik is: nem annyi az egész, hogy Christine kijátssza a fantom éberségét, s aztán rohanhat Raul karjaiba. No nem, a filmen Raulnak meg kell küzdenie szerelméért: 1 (azaz egy) csapdán kell átvergődnie, de legalább átvergődik. Akkor most ne essék szó arról, hogy Gaston Leroux eredeti szövegében a Fantom számtalan, agyafúrt erőpróba elé állítja Rault, amelyek végén valóban kiérdemli Christine-t. A történet semmiképpen nem olyan, mint ami aztán lett belőle: közelebb áll a horrorhoz, emellett hosszan meséli a Fantom és Christine élettörténetét is. A musical ellenben a romantikus szálat viszi tovább, a hős elnyeri a naiva szerelmét, a Fantom megbűnhődik tetteiért, nagyjából ennyi.
Persze nem könnyű a filmesek helyzete: problémás musicalből filmet készíteni, hiszen a történet – mint esetünkben is – sokszor vékonyka ahhoz, hogy valódi dráma legyen a vásznon. Ennek jobbítására is láthatunk kísérletet: Webber és a forgatókönyvíróként is működő rendező kerettörténetbe ágyazta a filmet. Az elején fekete-fehérben láthatjuk, hogy mi történik harminc év múlva, s a szereplők – Raul és a balettkar vezetője, Madame Giry – visszaemlékezésétől aztán megelevenednek a szürke, poros falak, s mintegy varázsütésre „lép át” a fekete-fehér film a színesbe.. A kerettörténet menet közben néha-néha betüremkedik a múlt eseményei közé, amely talán kicsit zavaró.
A film formanyelve ingadozik: hol erősíti a színpad világának elemeltségét, szűrőkkel, utószínezéssel babrál, hol pedig hangsúlyosan mutatja a színház világának eseményeit, bekukkantva a színfalak mögé. Mindezek mellett a rendező láthatóan nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy színészei alapvetően nem filmes, hanem inkább zenés színházi tapasztalatokkal bírnak. Ezzel nem is lenne semmi baj, csakhogy Schumacher filmjében a szereplők hol a hagyományos színpadi jelenléttel állnak, szemben a kamerával, a szokott musicalszínpadi szokások szerint mozogva, hol klipszerű beállításokban szerepelnek, hol pedig – elsősorban a közelikben – filmes megjelenítést kapnak. Így aztán Az Operaház Fantomja képi világa meglehetősen kaotikus, emellett a film túl sokszor alkalmazza a musical-változat bevett sablonjait – gondoljunk csak a katakombákban evezős kettősre, amely már színpadon is elég rosszul fest, pláne a moziban.
Maga a musical zeneileg nem kis falat: Christine szerepére olyasvalakit kell találni, aki jól bírja a koloratúrákat. A rendező és Webber választása Emmy Rossumra esett, akinek az jutott, hogy a filmben jobbára szétnyílt ajakkal bámulja hol az egyik, hol a másik férfit, de legalább szép, és jó hangja van. Színészi feladatokat nem igazán vártak tőle, sokkal inkább Gerard Butlertől, aki a Fantom szerepében néha egészen démoni. Persze vele is az a baj, ami általában a színpadon is előfordul: túlságosan atlétikus és karizmatikus ahhoz, hogy nyugodtan elhiggyük: Christine inkább Rault választja.
A film legnagyobb hibája kétségtelenül az, hogy lelövi a darab poénját: Christine érzelmei a Fantommal szemben ellentmondásosak., a film utolsó képsora azonban kétséget sem hagy a pozitív befejezés felől: az öreg Raul a temetőben Christine sírjához megy, az évszámokból - amelyeket éppen elég ideig láttat a kamera – könnyen kiszámolható, hogy még huszon-valahány évet éltek együtt Raullal…
Kónya Orsolya
Az Operaház Fantomja
The Phantom of the Opera
Amerikai-brit film, 2004.
Szereplők: Gerard Butler, Emmy Rossum, Patrick Wilson, Miranda Richardson, Minnie Driver, Ciaran Hinds, Simon Callow, Victor McGuire, Jennifer Ellison, Murray Melvin, Kevin McNally
Vágó: Terry Rawlings
Operatőr: John Mathieson
Zene: Andrew Lloyd Webber
Forgatókönyv: Gaston Leroux kisregénye nyomán Joel Schumacher és Andrew Lloyd Webber
Rendezte: Joel Schumacher
Kapcsolódó linkek:
A film hivatalos oldala
A film magyar honlapja
Információk Gaston Leroux-ról
A film trailere
Andrew Lloyd Webber honlapja
