A kezdő képsor hatásos és mesteri: női lábakat követünk - valahová. A mondat utolsó szava a fontos, hiszen a film kiindulópontja az, hogy Anna a pszichológus helyett egy adótanácsadóhoz nyit be elmondani ügyes-bajos dolgait. Ezek az ügyes-bajos dolgok pedig igen fontosak számára: szerelmi és szexuális problémák a férjével.

William Faber, az adószakértő, a szokásaihoz, nyakkendőjéhez és irodájához mereven ragaszkodó férfi az első találkozáskor kicsit furcsán érzi magát. Csak kicsit, hiszen – mint ahogy az a filmben is elhangzik – az adóval kapcsolatos gondok sokszor párkapcsolati problémákból fakadnak. Később valamiféle vonzódást érez Anna iránt, először nem is meri bevallani, hogy ő nem pszichológus. A nő viselkedése is különös, még azután is, mikor kiderül a férfiről: nem az, mint akinek ő gondolta.

Azt mondják, Patrice Leconte a lélektani drámák nagy mestere. Nem véletlenül, tehetjük hozzá. Filmjeiben nincs túl sok szereplő: általában két-három ember érzelmeiről, vívódásairól mesél. A Monsieur Hire nők után vágyó férfiszereplője, a Juliette Binoche alakította, egy férfi iránt különös érzelmeket tápláló női szereplője A sziget foglyában vagy a Lány a hídon különös párosa mind-mind olyan emberek, akiknek nem értjük, nem érthetjük meg igazán érzelmi indíttatásait. Mint ahogyan sokszor önmagunk életét sem értjük.

Az Intim vallomások a rendező eddigi talán legjobb filmje. Minden benne van, amit mondani akart a világról. Nekünk, önmagunkról. S mindezt mesterien tálalja.

Már Jerome Tonnerre forgatókönyve is alapos, a rendező pedig kiválóan vezeti színészeit. Sandrine Bonnaire érzékenyen formálja meg a férjét még szerető, de már valami mást kereső nőt, Fabrice Luchini nyugodtságot sugalló adószakértője pedig egyszerre tud mulatságos és komoly is lenni. Michel Duchaussoy magabiztosan hozza az ideges és féltékeny férjet, bár ez a szerep nem ad elég teret a kibontakozásra. Meg kell említeni Faber titkárnőjét: finom gesztusaival, csipkelődő pillantásaival kellemes pillanatokat szerez. És ne feledkezzünk meg Eduardo Serra kamerájáról: nem tolakodó, de azért a részletekre is figyelmes felvételek, itt-ott igen jó ötletekkel. Ide tartozik a zárókép, amint felülről látjuk az adótanácsadó megváltozott szobáját a két főszereplővel.

Szeretem Patrice Leconte filmjeit. Munkái összeszedettek, rendezettek, mindig kellemes szórakozást vagy akár borzongást ígérnek. A titkok, a bizonytalanságok, a késleltetések, a folyamatosan adagolt finom feszültségek együtt teremtik meg azt, amiért az emberek moziba szoktak járni. Színészeit pedig mindig szerepüknek megfelelően választja ki.

"Sejtjük, hogy mikor kezdenek egymásba szeretni. Amikor ezt a színészek ki tudják fejezni, azt nagyon felkavaró dolog filmezni." – írja a rendező az Intim vallomások kapcsán. Tegyük hozzá: ebben a moziban e két színész tényleg ki tudja fejezni. És ezt nem csak filmezni felkavaró.

Tamási Dénes

Intim vallomások / Confidances trop intimes

Francia film, 2004. (magyarországi bemutató a Titanic Filmfesztiválon)

Szereplők: Sandrine Bonnaire, Fabrice Luchini, Michel Duchaussoy, Gilbert Melki
Vágó: Joëlle Hache
Operatőr: Eduardo Serra
Zene: Pascale Estéve
Forgatókönyv: Jérome Tonnerre
Rendezte: Partice Leconte


Kapcsolódó linkek:
A film hivatalos oldala
A Titanic oldala