A korábban forgatókönyvíróként dolgozó, szarajevói születésű, de Belgrádban élő Srdjan Koljevic első filmje olyan, mintha a balkáni mozi iskoladarabja lenne. Megtalálható benne az összes tipikus motívum és figura, melyekből végtelen számú filmet lehet összerakni. Van édes-bús rezes-lakodalmas zene, vannak agresszív férfiak és nem kevésbé harcos nők, magas az érzelmi hőfok, de alapvetően mégis igen szeretetreméltóak a szereplők. Akár a mesében: még a farkast is kedvelni lehet.

A Szürke, Mercivel road movie, Jugoszlávia széthullásának pillanatából. 1990-ben játszódik a történet: éppen kezdődik a sokéves polgárháború. Az állam bomlóban, vidéken különféle fegyveres bandák garázdálkodnak, virágzik a fegyvercsempészet: útban a teljes felfordulás. Ekkor szabadul a börtönből Ratko (Srdjan Todorovic), akit kamionrablásért ítéltek el. A színvak férfinak az a szenvedélye, hogy más kamionjain furikázik: most is képtelen ellenállni a csábításnak, és ismét lecsap egy Mercedes Benz-re. A jármű dögös tűzvörös, amit Ratko persze szürkének lát. Utazásának nincs különösebb célja: maga a „menés” a cél. A lopott kamionban csempész-fegyverek is lapulnak: ebből lesz még kisebb kavarodás, hiszen a megbízók számítanak az árura, és fel is ismerik majd a járművet. A néző minderről a film elején értesül egy fergeteges maffia-jelenetből: fegyvercsempészek egymás közt. Szállító és vevő egyszerre szúrja le a másikat: a Mercedes ezért gazdátlan. Az áru vételárát transzvesztita pár találja meg, akik a tengerparton klubot vesznek majd a pénzből.

Ratko társa az utazásban a belgrádi Suzana (Alexandra Balmazivic) lesz. A lány terhes, de barátja nem akarja a gyereket. Az abortusz három hét múlva esedékes, ezért addig a tengerpartra, Dubrovnikba szeretne stoppolni. A figyelmetlen Ratko majdnem elüti a harcias, vöröshajú rocker lányt. A csodával határos, hogy Suzanna életben marad. Csoda maga az utazás is, hogy baj nélkül jutnak keresztül a legképtelenebb helyzeteken. Megállás nélkül mennek és mennek, sem tankolni, sem enni nem állnak meg. Suzana mintha kizárólag cigarettán és fűn élne: menekül a valóság egyhangú kilátástalanságából.

A két eltérő karakterű ember - összezárva a kamion kis vezetőkabinjába - egymásra hangolódik. Suzana egyre kevesebbet kurvaanyázik, Ratko pedig még a vezetés rejtelmeibe is beavatja a lányt, akibe szépen-rendesen bele is szeret. A háttérben pedig „folyik” az ország szétesése. Valódi senkiföldje ekkor Jugoszlávia. Bárki leállíthat kalasnyikovval a kezében, és csak saját erőre lehet támaszkodni. Szerelem – háború idején. Röviden ennyi történik. És amikor már révbe érnének, akkor éri el a hősöket a valóság egy kóbor harckocsi képében. Suzana kénytelen végignézni, amint Ratko a kamionnal együtt ég el. De még nincs vége. A rendező-forgatókönyvíró nem hagyja, hogy a borzalom legyűrje hőseinket: komponál egy álomszerű befejezést is a történetnek, amelyben Ratko és Suzana boldogan omlanak egymás karjába tengerparti nyaralójukban. A jelenet visszaidézi Emir Kusturica legutóbbi filmjéből (Az élet egy csoda) a repülő ágyat, és a mese jóindulatú szamarát, „aki” megmentette a szerelmespárt.

Kusturicával ellentétben Koljevic filmje nem tud „elszállni”: mindvégig szimpatikus marad ugyan, de mégiscsak iskoladarab, valami meglévőnek a kellemes másolata. Túl nyilvánvaló a színvakság metaforája is: az ember, aki másképp látja a dolgokat. Értjük, hogy az intolerancia földjén ez mennyire sokat jelent. Pontosabban: igazán sohasem érthetjük ezt meg, mert kívülről nem látszik, mekkora is a tét. Koljevic mondanivalójának mélysége és igazsága messze túlszárnyalja azt a szintet, amelyet a film esztétikailag nyújtani tud. Leginkább a színészi alakítások jelentik az izgalmat: Alexandra Balmazovic vérbő alakítása vagy Srdjan Todorovic macsó szelídsége. A végefőcím után már alig lehet emlékezni, hogy mi is történt a filmben, de a színészarcok megmaradnak. A széles, nagy gesztusok, a cirkalmas káromkodások, és a karakterek embersége, valódisága magával ragadják a szolid európai nézőt is.

Sőregi Melinda

Szürke, Mercivel / Sivi kamion crvene boje
színes, feliratos, Szerbia-Montenegró-i, német, szlovén romantikus vígjáték, 2004

Szereplők: Srdjan Todorovic, Aleksandra Balmazovic, Dragan Bjelogrlic, Bogdan Diklic, Boris Milivojevic, Milutin Karadzic
Fényképezte: Goran Volarevic
Zene: Markus Braack, Ognjen Popic
Forgatókönyv: Srdjan Koljevic
Rendező: Srdjan Koljevic


Kapcsolódó linkek:
A film magyar honlapja
A film angol nyelvű oldala
A filmhu kritikája
A FPRESCI újságírójának cikke angolul