A Kinsey azonban ennél sokkal több. A film egy professzor életéről szól, aki azzal írta be magát a tudománytörténetbe és került be a bulvársajtó hasábjaira, hogy elsőként végzett kutatásokat az ember szexuális szokásairól. A kutatás a 1940-es években történt, így nem csoda, ha a hagyományosan prűd amerikai társadalmat megrázta, olyannyira, hogy a Kinsey életéről szóló filmet még ma is ezt a hullámot meglovagolva reklámozzák.

Alfred C. Kinsey élete pedig sokkal izgalmasabb, mint azok a kutatások, melyeket Kinsey vezetett – állítja Bill Condon, aki filmjéhez saját maga írta a forgatókönyvet is. Hiszen Kinsey nem szexológusként, hanem zoológusként kezdte életét, lelkész apja zsarnoki árnyékával küzdve. A fiatal tudós a gubacsdarazsak megfigyelésével indult. Később rájön, hogy a családja által belediktált prüdéria és a szorongások akadályozzák meg abban, hogy házassága boldog legyen. Környezetében szinte minden pár hasonló gondokkal küzd, ezért ezt a területet kezdi vizsgálni. Condon filmje bemutatja a folyamatot, mely során a gátlásos Kinsey-ből nagyhatalmú professzor lesz, s nagyon jó dramaturgiai érzékkel, folyamatosan adagolva bemutatja azt is, hogy hogyan válik Kinsey kutatócsoportja egyfajta szektává, amelynek tagjai egymáson kísérletezik ki a különféle szexuális aberrációkat.

Condon filmje ugyanakkor megmarad az ízlésesség határain belül: egy-két fekete-fehér felvételt látunk: felismerhető például, hogy a nagyjából hetvenes kísérleti alanyon hány férfi "kísérletezik", egy pillanatra megmutatva a Kinsey-t játszó Liam Neeson arcát is. Az addig úttörőnek, meg nem értett zseninek hitt Kinsey-ről "lehull az álarc", marad a kisember, aki maga sem tudja már, mit akar.

Abban, hogy ez váratlanul ér bennünket, nagy szerepe van a címszerepet alakító Neesonnak, akinek színészi alakítása tökéletes illúziót nyújt: szinte nyers, civil jelenléte, téblábolása megkapó, ugyanakkor tökéletesen „félrevezeti” a nézőt. Még a moziból kilépve sem tudjuk eldönteni: Kinsey szörnyeteg volt vagy csak nem tudta környezetét irányítani. Van Neesonnak egy pillanata, amikor az utóbbit feltételeznénk: Kinsey az említett, fekete-fehér felvételt nézi, Neeson szemében rádöbbenés és tehetetlenség, a következő pillanatban azonban nem marad más a helyén csak üresség. A prekoncepció itt nem működhet.

A film szinte végig két szereplőre koncentrál: Neeson mellett a Laura Linney játszotta Clara alakjára, a tudós feleségére, aki végig kitartott férje mellett. Laura Linney a tipikus amerikai feleséget mutatja be nekünk, pontosabban a múlt század negyvenes éveinek tipikus amerikai feleségét: karrierjéről lemondó fiatal nőt, aki úgy öregszik meg a férje mellett, hogy még azzal is meg kell birkóznia, hogy Kinsey ráébred saját homoszexualitására. Laura Linney nem csinál "nagy kunsztokat" a vásznon, nagyon jól tudja, hogy egy ilyen nő nem hisztizik, hanem tűr a végtelenségig. Ezzel pedig a nagy gesztusok ellentétesek, marad tehát a belső feszültség, melyet a színésznő apró, félbemaradt mozdulatai, állandó pepecselései-ruhagyűrögetései pontosan érzékeltetnek.

A filmnek talán éppen az a buktatója mint ami erénye is egyben: hiába zseniális Neeson, hiába méltó partnere Linney, ha a forgatókönyv nem elég alapos. Megfelelő környezetrajz nélküli kamararámát látunk. Inkább a színpadon mint a filmen állja meg a helyét...

Kónya Orsolya

Kinsey
színes, amerikai-német film (2004)

Szereplők: Laura Linney, Liam Neeson, Chris O'Donnell, John Lithgow, Oliver Platt, Peter Sarsgaard, Tim Curry, Timothy Hutton
Fényképezte: Frederick Elmes
Vágó: Virginia Katz
Zene: Carter Burwell
Forgatókönyv: Bill Condon
Rendező: Bill Condon


Kapcsolódó linkek:
A film oldala
A film magyar honlapja
A Kinsey Intézet oldala