"Az év amerikai filmje. Nagyszerű stílusbravúr. Páratlan színészi alakítások." Ilyen és ehhez hasonló vélemények olvashatók a hazai és külföldi sajtóban. Robert Rodriguez és Frank Miller Sin City című filmje biztos siker: a képregényrajongók és a mozinézők zabálni fogják, viszont alig bírtam végignézni: öncélú, erőszakos mozinak tartom, amin az sem változtat, hogy Tarantino egy dollárért belerendezte az egyik jelenetet.

A képregény mindenesetre figyelemre méltó: képi világa szélsőségesen stilizált, erős kontúrokkal megrajzolt karakterei kidolgozottak, a fény és árnyék játéka pedig egészen különleges hatást kelt. Olyan vizuális nyelven “beszél”, amely valóban filmre kívánkozik. Frank Miller, a képregény szerzője állítólag több ajánlatot visszautasított a megfilmesítést illetően. Nem tudom, miért döntött úgy, hogy Rodriguezzel együtt készít filmet, talán olyan rendezőt keresett, aki csorbítatlanul adaptálja művét. Úgy tűnik ez sikerült, legalábbis ha valaki összehasonlítja a képregény képeit a filmmel, akkor elfogadja ezt a feltételezést. Csakhogy pont itt a bökkenő.

A színészi alakítások többé-kevésbé elfogadhatóak, a szereplők inkább jó irányba terelik a filmet. Bruce Willis az öreg, önfeláldozó rendőr szerepében vicces a kétféle tekintetével (nagyon szeret, vagy nagyon gyűlöl, mindeközben gondolkodik, és mély barázdák jelennek meg homlokán): azt hozza, amit már megszoktunk a hollywoodi szériaprodukciókban. Mickey Rourke talán a legjobb, bár nincs nehéz dolga: a mindenre elszánt, vasöklű, ragyásképű Marv megformálásához keményen a távolba tekint, száját pedig összezárja, mint Schwarzenegger a T2-ben. A kannibált játszó Elijah Wood elég félelmetes, de nem tesz mást, mint pókerarccal öldököl, szemeit pedig jól kimereszti. Benicio Del Toro rossz zsaruként félelmetes és taszító, bár az is igaz, hogy neki sem kell az emóciók széles skáláján mozognia. Mint ahogy a film női szereplőjének sem: szexisek és kellően vadak. Csábító szempillantásoknak, illetve kemény tekinteteknek itt sem vagyunk híján. Ezen a ponton visszaérünk az alapvető problémához: a karakterek már a képregényben megtalálhatók, a jellemábrázolás Frank Miller érdeme, a film csupán adaptál.

Ne feledkezzünk meg a képi világról: beállításaiban, vizuális ötleteiben hű marad az eredetihez, amerikai filmben ritkán látni formai szempontból ennyire egységes képeket. Rodriguez és Miller jól használja (ki) a digitális technikát, a trükkök működnek, a számítógép által generált háttér nem válik el a kép előterétől.

Mindezekkel együtt számomra a film unalmas és sekélyes, az erőszakos jeleneteken már mosolyogni sem tudok, rosszabb esetben elfordítom a fejem. Hiszen a képregényben másként hat, ha mondjuk valakit “szétlőnek”, és oda van biggyesztve, hogy BANG. Filmben takarékoskodni kell a brutalitással, vagy meg kell próbálni az erőszakot más módon sugallni. Lehetne több, érdekesebb csavart bújtatni a történetbe, ami – ismétlem magam – a képregényben megtalálható, mivel más dramaturgiai alapokon nyugszik. De a film sztorija egyszerű és banális, nem mellékesen tipikusan amerikai: bűnről, bűnös városról, a jó zsaruról, aki élete árán is megvéd bárkit, de a hatalmi összefonódások, a “nagykutyák” miatt elbukik.

A "humor" pedig egyszerűen szánalmas: azon kellene nevetnem, hogy ha öt hulla nem fér el egy autóban, akkor jön a kicsi, halálos Miho vagy kicsoda, és szamurájkardjával jól felaprítja őket? A film egyes jeleneteiben percenként meghal tíz ember, és a szereplők minderre fittyet hányva társalognak tovább. Hiába, kemény világ ez, csak az a baj, hogy én nem értem. Mármint, hogy ez miért érdekes. Érdektelen számomra, hogy a Willis játszotta Hartigan rendőr dühében péppé veri valami rút sárga ember fejét, vagy hogy Marv a meggyilkolt nő iránti bosszútól vezérelve kutyákkal eteti meg az emberevőt. Azon már nem is csodálkozom, hogy legalább három embernek – unatkozó tekintettel, lazán – szétlövik a tökét, ebbe a momentumba sűrítve a drámát. Nem folytatom, nincs értelme.

Az is lehet, hogy tévedek és mindez dögös és cool. Ezért azt javaslom, ha valaki erőszakos mozira vágyik, vagy éppen agyat akar mosni, és más pedig nem jut eszébe, akkor nézze meg a Sin Cityt. Esetleg olvassa el a képregényt. Azzal azért jobban jár.

Tamási Dénes

SIN CITY - A bűn városa
színes amerikai akciófilm (2005)

Szereplők: Bruce Willis, Clive Owen, Benicio Del Toro, Jessica Alba, Mickey Rourke, Elijah Wood, Jaime King, Brittany Murphy
Fényképezte: Robert Rodriguez
Zene: Robert Rodriguez, John Debney, Graeme Revell
Forgatókönyv: Frank Miller képregénye nyomán Frank Miller, Robert Rodriguez
Rendező: Robert Rodriguez, Frank Miller és Quentin Tarantino

Kapcsolódó linkek:
Információk magyarul
Frank Miller oldala
A HVG oldala
A filmhu kritikája
A filmhu válasz-kritikája