A Grimm ötlete dicséretes, és kasszasiker-gyanús. A legismertebb mesefaragókat filmre vinni: ilyet álmodik minden producer. Már a Grimm név önmagában hozza a nézősereget, ezt sikerült Terry Gilliam nimbuszával bővíteni. Ettől még nem született ugyan Gilliam-mozi, de a védjegy is elég. Esztrád-körútján a híres-hírhedt rendező Budapestre is eljutott, és láthatóan nem feltétlenül a film eszmei mondanivalója foglalkoztatta. A fenegyerek Gilliam újra beállt volna a nagy stúdiók kötelékébe? Erre az alkalomra mindenképp, kérdés, hogy milyen lesz a folytatás. A hírek szerint nem volt zökkenőmentes a munka, mert egy alkalommal a rendező összerúgta a port a producerekkel, és sértődötten elhagyta a helyszínt, hogy megcsinálja saját filmjét. Majd kiengesztelődve mégis bejfejezte a Grimmet.

A sztori kitalált: nem igazodik a testvérpár valós életrajzához. Főként a meséikből merítettek, de azt is inkább "szőrmentén", módjával, hogy ne terhelje a nézőt. A piros kabátkából ráismerünk a Piroska történetére például: ennyire „bonyolultak” az utalások. Will (sic!) és Jacob Grimm ördögűzéssel, manóriasztással, boszorkány-ártalmatlanítással keresik kenyerüket. Két segédjük közreműködésével - busás jutalomért - bárhonnan eltávolítják a rontást. Hatásos színházi előadást produkálnak: nagyon hitelesnek tűnnek a szörnyű lények, és Grimmék hitelesen harcolnak ellenük.

A munka egyszerre veszélyes és izgalmas, és közben lehetőség nyílik a nép ajkán élő különböző történetek „felgyűjtésére”. A film úgy tételezi, hogy csak az egyik fiú volt valójában író: a védtelenebb, gyermekibb Jacob. A hely Németország, az idő pedig a napoleoni megszállás korszaka. Érkezik is „menetrendszerűen” a kegyetlen francia tábornok, aki arra kényszeríti a híressé vált Grimm-eket, hogy neki dolgozzanak, és űzzék el a marbadeni erdő gyerek-rabló szellemét. És láss csodát: elűzik. Pedig itt most egy „valódi” meséről van szó: tényleg mozognak a fák, farkassá változik a vadász, és "hullanak" a gyerekek.

Mérsékelt izgalmak és visszafogott szellemesség mellett bonyolódik a történet, melynek kulcsmomentuma, hogy Grimm-ék folyton a nevüket ismétlik. Előfordul, hogy ez vicces tud lenni, de inkább nem az. A kétórás filmhez számítottan kevés az önreflexió, az önironikus humor, pedig az ilyen pillanatok a működőképesek, melyek túllépnek egy fapados fantasy határain. Kínos, hogy a forgatókönyvírók nem tudtak lemondani az ostoba szerelmi szálról, és a földszintes romantikázásról. És Monica Bellucci fellépése sem tűnik szükségszerűnek a gonosz királyné szerepében, és főként azért nem, mert ez nem egy szerep, pedig lehetne akár az is. De az örök életre vágyó királyné Gilliam filmjében csak báb, egy szép, de üres arc.

Kár, hogy sem képi, sem szellemi izgalmat nem tudott kelteni a film. Gyerekfilmnek túl felnőttes, felnőtteknek túl bárgyú: célt, irányt téveszt. És az sem vígasztal, ha látom Piroska piros köpenyét vagy hallok a boszorkány mézeskalács házikójáról. Ez poénnak sovány. A film első része, a Grimm-ek ördögűző mesterségének bemutatása, ahogyan különböző szerkentyűkkel átverik az egyszerű embereket, még érdekes, és kínálja magát, hogy majd valami groteszk történet bontakozik majd ki. De csalódni kell: csak számítógépes trükkök következnek, és földszintes rémisztgetés.

Sőregi Melinda

Grimm/ The Brothers Grimm
Színes, feliratos, amerikai-cseh fantasy-thriller-vígjáték, 2005.
Szereplők: Matt Damon, Heath Ledger, Monica Bellucci, Jonathan Price
Fényképezte: Nicola Pecorini, Newton Thomas Sigel
Jelmez: Gabriella Pescucci, Carlo Poggioli
Zene: Dario Marianelli
Díszlet: Guy Dyas, Judy Farr
Rendezte: Terry Gilliam


Kapcsolódó link:
Interjúnk Terry Gilliam-mel
Hivatalos honlap
Információk a Grimm testvérekről
Grimm mesék magyarul
Az összes Grimm mese angolul