napi online kultúra és tudomány

FILM
(Be)etetjük a világot
A We feed the world című osztrák dokumentumfilmről


Egy osztrák dokumentumfilm, a We feed the world (Mi tápláljuk a világot) előadásain csilingel a kassza az ausztriai és németországi mozikban. Erwin Wagenhofer alkotása minden idők legnézettebb dokumentumfilmje, amely tavasz óta a német közvéleményt is foglalkoztatja.

Aki látta a Darwin rémálma című Hubert Sauper-filmet, valószínűleg nem felejti el egyhamar a napon és a sárban száradó, legyektől hemzsegő sügérfejeket és halcsontvázakat. Ez jut, ennyit látnak Mwanza lakói a Viktória-tóba telepített nílusi sügérből, amelynek filéjét európai abroszokon tálalják fel. Hasonlóan emlékezetesek a képei egy másik osztrák rendező, Erwin Wagenhofer alkotásának, a We feed the worldnek. A filmben gyári futószalagokon gurulnak egymás után az áruk, gyorsan, menetrend szerint. Hol paradicsom, hol másnapos kenyér, hol kiscsibe, élő vagy élettelen, ugyanabban az ütemben szállítják, dolgozzák fel, dobják ki.

Wagenhofer egy első hallásra rendkívül hétköznapi, ugyanakkor jelentős kérdésnek jár utána. Mi kerül az asztalunkra? Hol és milyen körülmények között termelték, tenyésztették, dolgozták fel és hogyan szállították a mindennapi betevőt? Miközben lassan felnő egy generáció, amelynek mi sem természetesebb, mint télen paradicsomot és szőlőt enni, ezeket a kérdéseket nagyon kevesen teszik csak fel. Első pillantásra talán nehezen érthető, mi az összefüggés a vasárnapi ebéd és a politika között. De vajon tudjuk-e, hogy az európai nagyüzemekben tenyésztett háziállatokat a dél-amerikai esőerdőket elpusztító szójaföldekről táplálják, hogy az afrikai munkás, aki Dél-Spanyolországban a paradicsomot szedi, milyen körülmények között tölti el szabad estéit?

A rendező néhány jól kiválasztott helyszínre kalauzolja el a nézőt. Már az első képek kisebbfajta sokkal érnek fel, ahogy elképesztő mennyiségű kétnapos barna kenyér zúdul le a teherautó platójáról, be valamilyen raktárba, le a földre. A gyerekként belénk ültetett tilalom, a „kenyeret ki nem dobunk“ elvének megsértése ez, és máris rossz érzés keríti hatalmába az embert. A bécsi pékségek naponta annyi kenyeret küldenek vissza megsemmisítésre, mint amennyire egy Graz nagyságú városban lenne igény. Ez körülbelül két millió kilogramm kenyeret jelent évente. Hans Schrank, aki a kidobott kenyeret az égetőbe szállíttatja, elmeséli, hogy bár már tíz éve végzi ezt a munkát, újra és újra észreveszi, hogy idős emberek az utcán megtorpannak a szállítmány láttán és nem hisznek a szemüknek.

A néző ugyanígy elképedve bámul a moziban, amikor a film légi felvételről mutatja a spanyolországi Almería melegházait. Mintha valami űrbéli tájon járnánk, ezüstösen csillog a műanyag ponyva a napfényben, és egy egész nagyvárosnyi területet foglal el. A plasztik alá bekukkantva aztán megszemlélhetjük, hogyan is kerülhet a boltokba decemberben paradicsom. Az sejthető, hogy a decemberi paradicsom napot nem látott, de hogy még földet sem, az talán másoknak is új. Az így, évente többször termesztett zöldség magas peszticidtartalma mellett a régió vízellátását is próbára teszi. Összetett történet ez, a rendezőnek azonban kevés szóval is sikerül a fő szálakat kibonyolítania: a dömpingszerűen termelt paradicsom némi EU-támogatással elárasztja Afrika élelmiszerpiacait, amelynek versenyét a helyi parasztok nem bírják, akik Európa felé veszik útjukat. „Ezt nem lehet megenni, csak eladni“, hangzik el egy szakértő szájából az egyik franciaországi nagyüzem halraktárában. A mondat a nagyipari halászati módszerek miatt frissességét elvesztő halra vonatkozik, de jó mottója lenne számos más élelmiszernek.

Bár első pillantásra adottnak tűnik, a We feed the world nem a Michael Moore-i és a Super Size Me jellegű filmek irányvonalát folytatja. Wagenhofer pontos és lelkiismeretes filmes, lemond a szájbarágós magyarázatokról, és hagyja, hogy a képek és interjúalanyai beszéljenek. Bár a vele készült beszélgetésekből világosan kiderül, mit gondol a globális élelmiszeriparról, dühe nem jön át a filmen, nem viszi populista irányba és nem nyúl dokumentumfilmhez méltatlan eszközökhöz.

Wagenhofer filmjének megszólalói széles körből kerülnek ki. Helyet kapnak Jean Ziegler, az ENSZ élelmiszerügyi megbízottjának hatásos kommentárjai, mint ahogy helyi parasztok, termelők, mérnökök, még a Nestlé-főnök Peter Brabeck is kifejti nézeteit. A legérdekesebb szereplő kétségkívül a legnagyobb vetőmagokat forgalmazó konszern, a Pioneer romániai termelési vezetője, Karl Otrok. Otrok, miközben lelkesedik a helyi mezőgazdasági kultúráért, saját cége ellen beszél, amely hibrid magokkal teszi függővé a helyi termelőket. Miközben a magok begyűjtésén és válogatásán alapuló módszerrel termelt padlizsán különböző méretű, itt-ott göcsörtös, ránézésre nem olyan „szép“, mint a hibrid, van íze, nem úgy, mint a Pioneer magjaiból kikelt zöldségeknek. „Elcsesztük a mi mezőgazdaságunkat, most idejövünk Romániába, és elcsesszük a tiéteket is“, mondja Otrok az egyik román munkatársnak. Mellesleg Otrok előzőleg Magyarországon dolgozott. Otrok a maga igazsága mellett nem mentes a nyugati ember Kelet-Európával kapcsolatos romantikus elképzeléseitől. Miközben a kamera az arató munkásokat filmezi, Otrok arról beszél, hogy ezek az emberek „még“ boldogok, ő legalábbis úgy látja őket.

Ez a félrebeszélés, meg az ide is, oda is bekukkantani akaró rendezői módszer a film gyengéje. Mert amikor újabb kérdések merülnek fel az emberben, Wagenhofer már a következő témánál jár, brazil szójaföldeken vagy osztrák húsüzemekben. Nem marad elég idő a kontextus megismerésére, csak egy fő vonalra koncentrál, és ez némi hiányérzetet hagy a nézőben. Nyilvánvalóan nem olyan egyszerű a világ, hogy minden, ami iparosított, gonosz és elvetendő, ami meg a szomszéd portáról jön, az egészséges és környezetkímélő. Ilyen kérdések nem hangoznak el, valamint néhány EU-intézkedés okának sem jár utána a rendező. Mindezek mellett a filmet már csak azért is érdemes megnézni, hogy meghallgassuk Peter Brabeck nézeteit a világ élelmiszerhelyzetéről. Egy szójaföld mellett éhező, tiszta vízhez nem jutó brazil család megismerése után ugyanis Wagenhofer a Nestlé-főnök irodájába kalauzol minket. Brabeck szerint még soha nem éltünk ilyen jól, csak szeretünk panaszkodni. A víz pedig ne legyen közkincs, hanem piaci termék, ugyanúgy, mint más élelmiszerek.

Remélhetőleg a nézői felháborodás a fogyasztóból tudatosabb felhasználót formál majd. (A filmhez oktatási segédanyag is készült. A We feed the world pedig ősszel DVD-n is megjelenik.)

Fogarasi Ilona, Berlin



Kapcsolódó linkek:
Írásunk a Super Size Me-ről
Írásunk a Darwin rémálmáról
A film hivatalos oldala



Korábbi kritikák:

TIFF, második beszámoló
TIFF, első beszámoló
Guantánamo
A Da Vinci-kód
Cseh Filmhétvége 2006
Francia Filmnapok 2006
A gyermek
Titanic 2006
Nagypályások
Brokeback Mountain
A szavak titkos élete
Sziriana
Két anime Magyarországon
Fehér tenyér
56. Berlinale
Rokonok
Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel
Good Night, and Good Luck
Büszkeség és balítélet
Darwin rémálma
München
Mianyánk kivan
Üvegtigris 2
Nagy kommunista bankrablás
A hetedik nap
Manderlay
Szent Lajos király hídja
Harry Potter és a Tűz Serlege
Szőke kóla
AniFest3
Anyátlanok
Európa Filmhét 2005
Hétköznapi mennyország
Grimm
Zágrábi Filmfesztivál
Kívül tágasabb
Alter-Native 13
Mennyország most
Egy szoknya, egy nadrág
Dogora
Eros
Hölgyek levendulában
Hervadó virágok
Hotel Ruanda
Földre szállt boszorkány
A remény bajnoka
Genezis
Szájtépés filmszakadásig 3.
Még mindig lakótársat keresünk
Mezítlábas szerelem
Lélektől lélekig
Hawai, Oslo
Mi a csudát tudunk a világról?!
Narco
The Yesmen
Szerelmem nyara
Elszabott frigy
Batman: Kezdődik!
Palindrómák
Melinda és Melinda
Még egy csók
Tangó és tulipán
Galaxis útikalauz stopposoknak
Sin City
TIFF Kolozsváron
Spanyol Filmhét
Star Wars III. - A sith-ek bosszúja
Kinsey
5X2
Szürke, Mercivel
Mint egy angyal
2046
A kilencedik nap
Beszámolóink a 2005-ös Titanic Filmfesztiválról
Intim vallomások
Dán Filmhét 2005
Az Operaház Fantomja
Orosz filmhónap az Örökmozgóban
A belső tenger
Én, Pán Péter
Old Boy
Ray
Vera Drake
Sorstalanság
Hosszú jegyesség
Csudafilm
Európa Filmhét
Az élet egy csoda
Világszám!
A miskolci boniésklájd
Kóristák
Kávé és cigaretta
Állítsátok meg Terézanyut!
Nyócker!
Csoda Krakkóban
Young Adam
Csodálatos Júlia
Che Guevara - A motoros naplója
Bridget Jones: Mindjárt megőrülök!
Nézz balra, ott egy svéd!
Monsieur Ibrahim és a Korán virágai
A temetetlen halott
Shultze gets the blues
Caterina a városba megy
A falu
Ausztrál filmek
Új Eldorádó
Argo
Terminál
Rossz nevelés
Az élet nélkülem
Fahrenheit 9/11
A hazugsággyáros
Megfojtott szabadság
Nothing
Super Size Me
Édes álmok
Zsernyákok
Leány gyöngy fülbevalóval
Betörő az albérlőm
Wilbur öngyilkos akar lenni
Barbárok a kapuk előtt
21 gramm
Szeress, ha mersz!
Elefánt
Belleville randevú
Farkasok ideje
Csak az a szex
Ausztrál filmhét az Örökmozgóban
A Vodka Lemon az Odeonban
Spanyol filmhét a Művész Moziban
A passió
A visszatérés
Előtérben a dánok, csapó 3.
Új német filmek az Örökmozgóban
Előtérben a dánok, csapó 2.
Előtérben a dánok, csapó 1.
Japán filmnapok az Urániában
Dalok a konyhából
Japán
Amerikában
A tenger
Szamszára
A szemközti ablak
Mióta Otar elment...
Európai filmhét, keleti filmek
Swimming pool
Európa filmhét, nyugati filmek
Cseh filmhétvége az Örökmozgóban
Grazia szigete
Kegyetlen bánásmód
Kontroll
A boldogság színe
Kísérleti filmek az Örökmozgóban
Good bye, Lenin!
11. TITANIC Filmfesztivál
Pokolba a szerelemmel!
Jött 1 busz
A Magdolna nővérek
Boldog születésnapot!
Hogy szeretsz?
Esküvő monszun idején
Azonosság
Birtokviszony
Bábok
Kiskakukk
Kilenc királynő
Egy veszedelmes elme vallomásai
Telitalálat
Frida
A zongorista
A rózsa énekei
Az órák
Chicago
Szép napok és Rinaldo
Baran
Libiomfi
Szent Iván napja
Magyar szépség
Szerelemtől sújtva
Kelj fel komám, ne aludjál!
A múlt nélküli ember
Bella Martha
Harry Potter és a Titkok Kamrája
Szörnyek keringője
Ámen
Hukkle és Papsajt
Bloody Sunday