napi online kultúra és tudomány

FILMSZEMLE
A kísérleti nyúl jelenti
Kisérleti filmek a szemlén


A kísérleti film: nem túl közönségbarát, de találó elnevezése a nem fikciós és nagyjátékfilm kategóriába sehogyan sem beszuszakolható alkotásoknak. Ilyen blokkra egyszerre vonakodva és fürkészőn ül be az ember, mert tudja, bármibe belefuthat. És bele is fut.

K1/K2


Páternoszter

Igényesen kivitelezett ötlet-film Béres Dániel munkája. Kamera került a liftbe, a gép szemével követhetjük egy focista dopping-tesztjének titokzatos sorsát. A lift kattogása és állandó mozgása teremti meg a film ritmusát. A történet a fel- és eltűnő emeletek bevillanó képeiből bontakozik ki. Figyelnie kell a nézőnek és összerakni az egybe tartozó kockákat. Nagyon szép az utolsó kép: körbe fordul a páternoszter vázára ragasztva egy focicsapat rajza. Két nevet vörös filccel már kihúztak...

Ördögtérgye – Gen(i)us Diabolis

Sok kritika érheti az idei filmszemle díjait, de Lakatos Róbert filmje talán a kivételek közé tartozik: megérdemelten lett az Ördögtérgye a legjobb kisjátékfilm. Különös, misztikus mese ez paraszti környezetben, a pattogó tűz mellett és a harsogóan zöd füvű (talán erdélyi?) lankákon. Nő és férfi örök harca, a nők ördögi praktikái kerültek vászonra. Látomás, varázslat és a mindennapi krumplileves keveredik a filmben érzékien. És szépen idézi Jancsót az utolsó képsor: meztelen nők körtánca a domboldalon. Lakatos Róbert egyéni hangot talált: reméljük, hogy egy nagyjátékfilmben is bemutatkozhat majd.

1 hét

Skatch-film kicsiben Császi Ádám és Tóth Zoltán Gábor munkája. Egy cigány fiú hét napja került vászonra, pontosabban minden napból valami apróság. Az alkotók leginkább a főszereplő Horváth Kristófban bíztak: az ő improvizációi, sűrűn röpködő káromkodásai telítik a filmet. Remek színész a Bárka fiatal művésze, mégsem helyettesítheti a rendezői ötleteket. Nem tudom, készült-e pontos forgatókönyv, de inkább „ahogy esik, úgy puffan”-filmnek tűnik az 1 hét. Súlyos sablonok „ordítanak” a képekről, már megint egy dologtalan, bűnöző hajlamú cigány-gyerek, akár a Fókuszban. Ezért kár volt lemenni a Józsefvárosba...

Fiúk a házból

Meskó Zsolt történelmi példázatot akar kisfilmbe sűríteni. 1956 októberében vagyunk. Jó barátok kerülnek a barrikád két oldalára: a forradalmár és a katona. Ugyanabban a házban laknak és ugyanannak a lánynak udvarolnak. A film hosszú perceket szentel a harcnak, lövöldözésnek, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: embert ölni csúnya dolog. Azt hiszem, ez eddig sem volt kérdéses. ’56-ot persze így is lehet értelmezni, de Meskó verziója mégis végletesen leegyszerűsítettnek tűnik és bántóan didaktikusnak. Képei oktatófilmek sematizmusát idézik. Egyedül Töröl Illyés Orsolya hoz felüdülést a szemnek: a színésznő póztalan természetessége ritka kincs!

Sőregi Melinda


K3/K4/K5


A ház

Ujj Mészáros Károly A ház című munkájában tűre hegyezett atmoszférával teremti meg a Magyarországon élő külföldi íróember feszültségét, egy rideg bérházban. A szomszédos négy lakás történéseit az azokban porosodó élettelen tárgyak szemszögéből kísérhetjük végig. Mintha a vázából, a szobanövényből, a hamutartóból az író lesné a körülötte élőket, hogy meséljen nekünk róluk és a tárgyak hatalmáról. Különös és erős film A ház, zajai feszkósak, képei minimálra szűrtek. Az angol nyelvű történet végül mégis idegen marad.

A múzsa csókja

Nem mondom, hogy tudom, milyennek kellene lennie egy irodalmi tévéfilmnek, hogy elérje célját. Sőt, azt sem tudom, egyáltalán mi a cél. De hogy Zilahy Tamás téves úton jár, azt azért érzem. Egy tévés sorozat Kaffka Margitnak szentelt epizódját látjuk, mely mintha csak a mázat, a teatralizmust és a magvasabbnál magvasabb bölcseleteket tartaná történelmileg és irodalmilag hitelesnek. A régiesített képeken az MTV díszlet-, kellék- és jelmezraktárát látjuk viszont, nem darabra, hanem érzetre. A rendező pedig színészeitől annyira megköveteli a pátoszt, hogy a játszók feszített mimikával és szögletes gesztusokkal adják elő Kaffka egyébként szép szavait. De hogy ki volt ez a bosszantóan okoskodó, egyformán szerető és gyűlölő, meg-nem-értett költőnő valójában, az sajnos kimarad a filmből.

A baba

Inkább dokumentum-, mintsem kisjátékfilm V. Nagy Attila A baba című munkája. A kirakatban álló, gyönyörű hajasbaba létrejöttét követhetjük végig a babagyár futószalagján, ahogy kiöntik a kaucsuk kezet-lábat, a gumifejbe bevarrják a felorsózott hajcsomókat, és az alvó-ébredő szemet benyomják a lapuló plasztikkoponyába. A film igazi gyárlátogatás, ahol precíz közelségből mutatják a munkafázisokat. A jól kiválasztott képek morbiditása – Beethoven lendületes zenéjére vágva – azonban egy meglepően vicces szögből láttatja a munkafolyamatot.

Határontúl

Arra jó a szemlehangulat, hogy az ember különösebb szégyenérzet nélkül kérdezheti meg a mellette ülőt: Ne haragudj, ez a film miről szólt? Így tudom meg, hogy Schilling Árpád Határontúl című filmje a Hazámhazám előadás kapolcsi kísérleti verziójából építkezett. De konkrét válasz kérdésemre nem érkezik, nem is érkezhet. Schilling három, egymástól teljesen független, ám jelöletlen epizódban próbál mesélni a menekültek sanyarú helyzetéről, sikertelenül. Szavak nélkül csak a képi és lelkiismereti közhelyek maradnak, melyekben a névtelen, státusz nélküli szereplők vágatlanul álldogálnak vagy futkároznak a szemünk előtt.

Ki a macska?

Mészáros Péter Hajnóczy Péter Ki a macska című novellájához nyúlt azonos című filmjében. Négy gyerek, egy döglött macska, pár kihegyezett bökő és a kérdés: ki a macska, akibe most belevágjuk a pengét? A házmester! A Klári! A faszis…, a fasisz…, a zsidók! A kurva apám és a kurva anyám! Ez mást jelent a történet „eredeti” korában, a második világháború idején, és mást máskor. Erről a különbségről – vagy épp a hasonlóságról – azonban nem mesél Mészáros filmje. A filmben játszó gyerekek maguktól ezt nem tudják, a rendező pedig nem tesz mást, mint felszeleteli Hajnóczy mondatait. A katarzishoz ennyi bőven kevés.

S/he

Nem tudom, miről szól Skultéti Róbert S/he című filmje. Ő ezt írja: „…és megteremté néki a nőt. Megteremté a férfi vágyából. De ezt a mesét már hallottad. És ő mindig is létezett.” Amit látok: egy grafikus és modellje, valahogy egymást alkotják: a nő meztelen testének megihlető ívei a férfit, a férfi érzékeny grafitja a nőt. Gyönyörű, fényes, tiszta képek, és erre hangolt zene: nyolcpercnyi filmnyelves kompozíció. Megül az emberben. Felfrissít. A vége: a grafit elpattan… egy nő utána hajol. Ki rajzol kit? Ki képzel kit? A kérdés nyitva marad.

Egy szép nap

Petri György Egy szép nap című "bolti listája" sokféle értelmezést enged az olvasónak és a filmkészítőnek. Schwechtje Mihály egy öregember utolsó napját választotta a szövegkörnyezetnek. Ha viszont így – már pedig mért ne így, Petrinél a halál is hétköznapi téma volt, mint a nescafé –, akkor nem elég történetbe helyezni a verset, a hozzá tartozó képi nyelvet is ki kell alakítani. Itt ilyen nincs. Csak két egymástól függetlenül futó szál: az öregember komótos rákészülése az utolsó napra, és egy csapat fura ember valami homokpadon, kukkerrel a kézben, az eget kémlelik. Nyelv nélkül azonban ez a két szál köszönni sem tud egymásnak.

(terep) szemle

Simonyi Balázs és Tóth Barnabás semmi mást nem tesz, csak beint mindenkinek. Ránk fér. Ránk: nézőkre és ránk: filmesekre. Rendezői terepszemle ez, plusz operatőr, ahogy azt néhány elszállt filmes móricka elképzeli: „ez lesz a busz, de pirosban akarom, a sofőrülésben a csujaimi, hátul meg meztelenül a lázárkati. Tudod, ez a megerőszakolós jelenet.” No komment, tudjuk, miről beszélnek, és velük röhögünk. Csak nehogy aztán ők is belesétáljanak a "lilaködbe".

Barabás Dániel


K6


Az 1 és a semmi

Az 1 és a semmi nem a legsikerültebb Karinthy Frigyes-írás, mégis tetten érhető benne az a nyakatekert logika, amely aztán a végén teljesen világosan kirajzol egy látásmódot. Molnár János Péter filmje is ezt teszi: a semmi és az egy közötti végeláthatatlan számok kockás papíron sorakoznak, szépen egymás mellett, a semmi, az egy és a kettő pedig vizespoharak illetve narancsok képében tárgyiasul. Játékos, szabad alkotás az elbeszélő-előd nyomdokán.

A he-he-hetvenes évek

A he-he-hetvenes évek tulajdonképpen nem is film. Állóképek sorozata, melyeket hosszú exponálási idővel készített az ügyes fényképész, úgy, hogy a rajta szereplő alakokat fénycsík, mintegy glória vegye körül. Jancsó Zoltán alkotásának hangja az Azok a he-he-hetvenes évek című vers, amelyet meglehetősen fa- és képzetlen hangon ad elő valaki, valószínűleg maga Jancsó Zoltán. A szöveg nem rossz, mégis az előadásmód sokat von le értékéből. Ezen sajnos még Jim Morrison zenéje sem segíthet.

Kis Apokrif no. 1.

A Kis Apokrif no. 1., Mundruczó Kornél filmje pár perces apokalipszis, uniformizált világunk bájos, mégis szigorú kritikája: ebben a filmben minden ember tizenéves, kövér kisfiú. Mindenhol saját magával találkozik, magát temeti, és maga születik újjá. Magától kér tanácsot a gyóntatószékben és magának ad feloldozást. Szikár képek, szikár téma, mégis pontosan annyit mutat meg, amennyit akar.

Mélypont

A Mélypont, Perrin György filmje egyből kiesik az ember agyából, rögtön akkor, amikor a moziból kilép a világosra. Jellemző, hogy csak a szemlekönyvből derül ki, hogy a kamera folytonos lóbálásának, a rohangálásnak értelme is van: egy kislány elveszti barátnőjét a metróban. Témának talán jó lenne, de a kivitelezés nem az igazi.

A mulandóság gátja

Nemes Gyula kollázsa, A mulandóság gátja a kopaszi gát és lakóinak reménytelen küzdelmét mutatja be a tavaszi áradással szemben. A kilátástalan képek alatt egy próba hangjait halljuk: egy szedett-vedett, tehetségtelen (talán amatőr) zenészekből álló szimfonikus zenekar próbál meg kicsikarni valamit Beethoven Egmont-nyitányának hangjaiból, eredménytelenül. Világos képek, világos hangok. Nincs miért túlmagyarázni.

T?ick

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul Peter Sparrow, T?ick című kisfilmje mégis a nagyokat megszégyenítő tudatossággal mozog álom és ébrenlét, képzelet és valóság között. Szépen kivitelezett gondolatok, meglepő fordulatok, végig kitartott feszültség jellemzik a filmet, melyben az ismétlődésnek is dramaturgiai szerepe van: a férfi és a nő álomban és valóságban egymást kergetik-keresik, megállás nélküli körforgásban. Érdemes megjegyeznünk Peter Sparrow nevét, és reménykednünk, hogy tehetsége még egy darabig nálunk maradhat.

Kónya Orsolya



Kapcsolódó link:
A filmszemle hivatalos honlapja, a kisfilmek stáblistájának forrása
A Millenáris oldala
A Mammut honlapja
A Magyar Mozgókép Alapítvány oldala



Korábbi írások: