DEALER
Mennyi drogos filmet láttam már! Vicceset, moralizálót, elrettentőt, oktatót, pártolót, dokumentumot. A díler mindig mellékszereplő volt. Pedig senki sem tudhat többet a cuccról, mint az, aki naponta találkozik a vevőkkel. A pitiáner lehúzó pöcstől a függő nagykutyáig. Fliegauf Benedek végre a lényegre irányította a tekintetet.
Dealer című filmje a terítő egy napját meséli el. A kokainfüggő vallási vezető, az aranylövésért könyörgő, szénné égett haver, a kontrollvesztett heroinfüggő fiatal édesanya, a megkattant egyetemista, a kipukkadt junkey kosaras: a díler hétköznapi állomáspontjai. És nem üzletről van szó, hanem sorsok találkozásáról. Ahol az egyetlen kizökkentő, elvágó, betakaró gesztust már csak a díler teheti meg. Az utolsó cselekvő-döntő személy.
Fliegauf tökéletesen egyensúlyoz ezzel. A drogról beszél, és nem a drog által leosztott szerepekről. Nem ítélkezik, csak beolt minket a szituációkba. Ezekben keringünk, lassan, lüktetőn, mint vérben a heroin, hogy a szereplőkkel együtt, dobbanásról dobbanásra, lassan elhasználódjunk. Szatmári Péter kamerája körbefolyja a jeleneteket, a kamera beszúrásának és kitépésének pillanata pedig mindig kegyetlen pontossággal mutatja meg a szavak és tettek mögötti egyetlen igazságot.
A rendező a színészi manír helyébe a katatón létezést, a tudatos cselekvés helyébe a történésekkel és az anyaggal való sodródást állítja. A csontig lecsupaszított dialógusok csöndjeit Zányi Tamás iparivá torzított, repetitív testhangjai teszik majdnem elviselhetetlenné. A kép szélére komponált sötét arcok melletti hatalmas, élettelen terek üresen világítanak. A tér és az ember is üres.
Fliegauf a majd három óra alatt egyetlen egyszer sem kecsegtet kitöréssel, szereplőit szenvtelenül magukra hagyja. Minket meg odadrótoz a székhez, hogy – talán életünkben először – végignézzük, ahogy körülöttünk mindenkinek elrozsdál az élete, lassan szétég, mint a belőtt díler húsa az EXIT táblaként vibráló koporsó-szoláriumban.
Barabás Dániel
Dealer
Szereplők: Keresztes Felícián, Thurzó Barbara, Szigeti Anikó, Balogh Edina, Szakács Lajos
Operatőr: Szatmári Péter
Forgatókönyv: Fliegauf Benedek
Rendező: Fliegauf Benedek
MÉLYEN ŐRZÖTT TITKOK
"Varró Irma 18 éves, amikor elhagyja az intézetet. Múltjáról annyit tud, hogy talált gyerek. Életében csupán néhány biztos tény van. Terhes. Megkapta élete első lehetőségét: egy takarítónői állást. És megkötötte élete ”nagy üzletét”, a születendő gyermekéért pénzt kap egy béranyákat közvetítő nőtől. De ki ő? Ki volt az anyja? Kutatni kezd sosem látott anyja után, mert törleszteni akarja sérelmeit. Irma a nyomozás során jön rá, hogy semmi sem igaz, amiről eddig tudott. Ő nem az, akinek hitte magát. Rejtélyek és titkok fednek be mindent."
(Részlet a film sajtókönyvében szereplő ajánlóból)
Ez alapján én nem ülnék be a moziba, és nem azért, mert érzéketlen vagyok az emberi problémákra, hanem mert telítődtem az ilyen történetekkel. De úgy tűnik, ez a pohár feneketlen, mert Böszörményi Zsuzsa Mélyen őrzött titkok című filmje még belefért. Csak hát, egy filmnek nem beleférni kell, hanem vagy túlcsordulni, vagy még inkább új poharat tenni az asztalra.
Varró Irma története viszont egy grammal sem több, mint a fenti zanza. Morállében előhívott celluloid-krimi. Ami a sablonos történetet kicsit megemelhetné, az a karakterek egyedisége, stílszerűen: kijátszott titka. A szereplők azonban - nyilván a súlyos mondanivaló felé hajtó rendezői intrukciók miatt - kétdimenziósak maradnak. Varró Irma figurája pedig egyenesen hiteltelen. És nem csupán az őt játszó Bagaméri Eszter fiatal szögletes-alakítása miatt. A ráaggatott jelek és „jelmezek” inkább beszélnek Bagaméri múltjáról, mint Varró Irmáéról.
Az a bizonyos mélyen őrzött titok pedig - mi szerint Varró Irma nagyapja kiutálta lányát a családból, és egy ravasz személyigazolvány-trükkel egy idegen nőt léptetett a léhaéletű gyerek helyébe, hogy vele osztozzon a családi vagyonon - megmarad a dialógusok szintjén. A gaz, de öregségére bűntudatos nagyapát alakító Garas Dezső meg se rezzen, mikor unokája belép a vaskapun. Az édesanyának hitt trónbitorló nagyasszonyt játszó Györgyi Anna pedig a másik véglet. Ő mindenféle átmenet nélkül rögtön meghasad, és a mindig kedves rendezvényszervezőből zavart tekintetű vérszipollyá alakul át.
A fiatal Bagaméri Eszter a rendezői akaratból meríti a dühöt, így Irma állatias kitörései "starttalanok" és céltalanok. A szerelmi szállal bekerekező Nagy Ervin viszont kellemes meglepetés, de csak azért, mert a snájdig színészt teszetosza bénalovaggént eddig még nem láttuk. Annál hiteltelenebb, hogy a végén Irma miatta dönt úgy, hogy lemond a nagy zsetonról, és Magyarországon neveli fel gyermekét, a fiú oldalán. Hibás döntés, de ha az eszmei mondanivaló így kívánja, e fölött is könnyedén átsiklunk.
Barabás Dániel
Mélyen Őrzött titkok
Szereplők: Bagaméri Eszter, Garas Dezső, Györgyi Anna, Nagy Ervin
Operatőr: Miklauzic Márton
Zene: Darvas Ferenc, Jávorka Ádám, Hammer Zsolt
Forgatókönyv: Böszörményi Géza, Böszörményi Zsuzsa
Rendező: Böszörményi Zsuzsa
MOHÁCSI VÉSZ
A szemle információs programjában szerepelt Jancsó Miklós új filmje. Stílusosan ezzel zár a nagy filmünnep: a mester könnyed toll-vonásával. A recept a régi: vegyük Kapát, Pepét meg a Kispált, és nem lehet nagyot hibázni. Sajnos a régi receptek nem mindig válnak be, előfordulhat, hogy rágós már az alapanyag vagy eljár az idő a keverési arányok felett. Divatos most a tejszínes pulyka, de a hét minden napjára talán nem való.
Hasonló a helyzet Jancsó filmjével is. Tegyük fel a lejárt lemezt mégegyszer, főzzünk újfent tejszínes pulykát, hátha mégis lecsúszik. Úgy érzem, hogy a Kelj fel komám, ne aludjál összegezte és lezárta a Kapa-Pepe sorozatot, kimerítette a szabadfilmes formában rejlő lehetőségeket. A Mohácsi vész csak kétségbeesett próbálkozásnak tűnik az agyonnyúzott, elcsépelt terepen. És nyoma sincs a korábbi filmekre jellemző sziporkázó improvizációnak, ami túllendítette a műveket az unalmon és feledtette a forgatókönyvek kanavász-jellegét. Itt a készből forgattak filmet, mégis fércebbnek, sótlanabbnak tűnik, mint a rögtönzések.
Groteszk időutazáson vehetünk részt egy ócska alkatrészekből eszkábált időmasina segítségével. A gépet spéci üzemanyag, a kristálytiszta ivóvíz hajtja. Az üvegszemekkel ékesített, fekete kabátos, ördögi Kapa tekeri a pedált, a rendőrből Lajos királlyá avanzsáló Pepe próbálja tartani a ritmust. Térben és időben is utazunk. A mohácsi csatamezőt egy skanzenfaluba helyezi a rendező, ahol az egyetlen kellemes élménye a nézőnek, hogy Palya Bea énekel hófehér rékliben: édes hangon szól a magyar népdal...
A múltba utazás célja az volna, hogy hőseink megváltoztassák a csata végeredményét: legyen a magyar is világhatalom, egy győztes nép végre! Értjük a rendező iróniáját, világos, hogy késszúrás ez a népnemzeti hasfalakba, de a politikai vélemény mégsem esztétikai élmény! Lovasi András persze igazul énekel a film végén, menti a menthetőt: "Semmire nem vagyok jó / Semmire nem vagyok képes / Néha egy kicsi sex / De attól meg mindenki mérges / Már elmúltam húsz / Még nem vagyok negyven / Tudom hogy kell győztesnek lenni / De nincsen hozzá kedvem". (Mire megtanultam a leckét - Bandi a hegyről)
Sőregi Melinda
Mohácsi vész
Szereplők: Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Schell Judit, Vasvári Emese, Galkó Balázs, Halász Péter, Rácz Attila, Bodrogi Gyula, Szirtes András
Operatőr: Grunwalsky Ferenc
Zene: Kispál és a Borz, Honvéd Együttes nép zenekara, Úzgin Üver, Palya Bea
Forgatókönyv: Jancsó Miklós, Grunwalsky Ferenc, Hernádi Gyula
Rendező: Jancsó Miklós
Kapcsolódó link:
A filmszemle hivatalos honlapja
A Millenáris oldala
A Mammut honlapja
A Magyar Mozgókép Alapítvány oldala
