|
FILMSZEMLE
Legfrissebb szemle-írásaink
Szemleriport - harmadik rész (Epilógus)
Mostanra, úgy érzem, egy életre kipanaszkodtam magam. Így a hátralévő napokat Buddha nyugalmával összegzem. Mert az éremnek mindig két oldala van. A Millenárisnak is. Egyfelől elmondható, hogy a fesztiválhangulatot már a kezdetekkor gázzal irtották ki a Millenáris Teátrumból, másfelől viszont érezhető az a – már-már túlzott – figyelem, amivel terelgetik vendégeiket a szervezők. És noha az előtér inkább emlékeztet egy tömött metróra mint kultúrintézményre, ma Magyarországon a Teátrumon kívül egyszerűen nincs még egy olyan vetítő, ahol 800 ember tudna együtt mozizni, és nem okoz problémát egy filmszemle technikai lebonyolítása.
Tovább a teljes cikkhez
Közös fellépés: nagyobb függetlenség
Beszélgetés Emina Ganić-csal, a Szarajevói Filmfesztivál képviselőjével
Az első Szarajevói Filmfesztivált még a háború alatt tartották tíz évvel ezelőtt. Akkor nem üzemeltek a mozik az országban, és csak itt lehetett filmeket nézni. Azóta a fesztivál kinőtte magát, fő célja, hogy a régió országai összefogjanak, és hatékonyabban érvényesítsék az érdekeiket közösen a nemzetközi filmpiacon.
Tovább a teljes cikkhez
Különböző szintek
Ég veled!, Le a fejjel! és Zsiguli
Különös élmény a szemle egyik legjobb és legrosszabb filmjét szoros egymásutánban látni, de éppen ez mutatja mindennél pontosabban a mustra jellegét. Hatalmas szintkülönbségek határozták meg az idei felhozatalt – inkább negatív, mint pozitív irányban. Tímár Péter új műve (Le a fejjel!) például kétségtelenül pályázhat az eddig még ki nem osztott citromdíjra. Ezzel szemben azonban Szőke András Zsiguli című filmje megállja a helyét, és Pacskovszky József több díjjal is elismert Ég veled! című műve pedig az egész szemle egyik legszínvonalasabb produkciójának bizonyult.
Tovább a teljes cikkhez
A szivárvány minden színében
Interjúnk Pacskovszky József rendezővel
"Ezeket a történeteket hol újságban olvasom, hol látom a metrón, hol az ismeretségi körömben hallom. Így szedem össze. Nagyon sokat utazom, inkább tömegközlekedve – azt jobban szeretem, mert akkor látom az embereket. Szeretem figyelni őket, kitalálni róluk dolgokat. Jobban érdekel a hétköznapi emberek sorsa. Nem értek a történelem interpretálásához – erre megvannak a nálam sokkal szakavatottabb személyek. Szeretem az egyszerű emberi történeteket. Lehet, hogy lesz majd olyan is, amikor úgy hozza a sors, hogy valamiért egy jelentősebb személyiséggel kell foglalkoznom, de az elkövetkezendőkben is megpróbálok ezekre a mostani szereplőkre koncentrálni."
Tovább a teljes cikkhez
Fesd feketére!
Szubjektív válogatás a K5, K6, K7-es blokkok filmjeiből
A kísérleti- és kisjátékfilmeket néha jobban szeretem, mint a nagyokat. Hiszen 10-20 percben sokkal nehezebb „virítani” mint egy egész estés alkotásban. Mindemellett itt a legkönnyebb elrontani is a dolgokat, s akkor a nézőben marad a csalódás az egész filmmel kapcsolatban. A K5-ös 6-os és 7-es blokkokban minden van, amit a műfaj magába képes fogadni, amatőrfilmes videótól a szuper, 3D-s technikát is felvonultató alkotásokig. Három órányi kisfilmdömping. Csak bírja az ember fenékkel.
Tovább a teljes cikkhez
Egyebek
Dokumentumfilmek: D5-ös blokk
Az idei szemlén a D/5-ös blokkba kerültek mindazok a dokumentumfilmek, melyeket nem lehetett műfajilag besorolni. Valóban különlegesek ezek az alkotások: nem tartják meg a hagyományos értelemben vett dokumentumfilmes elbeszélésmódot, hanem azt fikciós elemekkel bővítik, avagy túllépnek a műfaj határain. Így a látott mozgóképek a kísérletezés, a fikció és a dokumentumfilmezés mezsgyéjén egyensúlyoznak - több-kevesebb sikerrel.
Tovább a teljes cikkhez
A halál meglovagol
Szemleriport a díszvetítések környékéről – második rész
A második napon már meg sem próbálják leplezni, hogy a szemle díszvetítéseinek elsődleges célja, hogy olcsó, fagyasztott emberhússal láthassák el a szegényebb afrikai kannibálokat. Az előtér bejárata tárva-nyitva, rajta keresztül a fagyos Szélúrfi jár ki-be, sejthetőleg jegy nélkül, s ez igazán bosszantó. Egy darabig puffogva sajnáltatom magam, majd a ruhatár felé pillantok, ahol az ifi lányok kiskosztümben, lilára fagyott kézzel, remegve adják át a számozott cetliket. Szóba elegyednék velük, de vacogó szavaikból csak annyit veszek ki, hogy nem szabad fölvenniük kabátot. Hol van az az állat, hadd ütöm meg!
Tovább a teljes cikkhez
Mozaikok
Üvegfal és A fény ösvényei
A filmszemle kínálatában az élet – és a sajtóvetítések szeszélye egymás közelébe sodort két, hasonló tematikájú filmet. Mindkettő az élet nagy kérdéseit feszegeti. Az Üvegfal egy leukémiás kislány anyukájának küzdelmét, A fény ösvényei egy megégett, egykori modell és egy lassan megvakuló, egykori ötvös egymásra találását meséli el. Míg az első film általánosságokat pufogtat, a második igyekszik megtalálni a saját megoldását arra, hogy ezeket elkerülje.
Tovább a teljes cikkhez
Menekülés a hosszú filmből
Szemleriport a díszvetítések környékéről - első rész
Asszem, az a legjobb, ha rögtön a sűrűjébe vágok:
-Egy sört kérek.
-Csak üveges van.
-Nem baj, jó lesz.
-420 forint.
-Ötből kérek.
-Köszönöm.
(várunk)
-Egy kis türelmét kérem…
- ?
- ... nincs sörnyitó. A kolléganőm elvitte.
Tovább a teljes cikkhez
Mire elég és mire sok a kevés pénz?
A porcelánbaba és Kész cirkusz
Új fejezetet nyitott a magyar filmgyártás történetében az egy éve „regnáló” filmtörvény: még nem lehet egészen pontosan látni, hogy milyen is ez az új fejezet, de annyi már biztos, hogy igen bonyolult és szövevényes. Egyszerre bürokratikusan precíz és hanyagul kiszámíthatatlan. Egyelőre még kevesen vannak azok, akik átlátni vélik a Nemzeti Filmiroda által felügyelt rendszert, és kiismerik magukat a paragrafusok között. A helyzet ellenmondásosságát jól példázza Gárdos Péter és Dyga Zsombor filmje. Mindkét alkotás kevés pénzből készült, mégis: Gárdos a vetítés után az öröméről beszélt, hogy a törvénynek köszönhetően végre tv-filmre is lehet pályázni; a Kész cirkusz producere, Durst György viszont kifakadt a kilátástalan anyagi körülmények miatt, hogy bankhitelt kellett a forgatás lebonyolításához felvennie, amit nyögni fog egy darabig, és végül félkomolyan bejelentette azt is, hogy egyelőre ez az utolsó filmje…
Tovább a teljes cikkhez
A magyar filmtörténet a tiltás és megengedés szorításában
Interjú John Cunninghammel
Kilenc évig élt Magyarországon, főleg vidéki városokban. Angol tanárként dolgozott. Aztán úgy döntött, hogy megírja a magyar film több mint 1oo éves történetét Magyar filmművészet: a kávéháztól a multiplexig címmel(Wallflower Press, London). A magyar és a külföldi kritikusokis elismerően nyilatkoztak a kötetről, amely régóta az első átfogó, magyar filmtörténeti mű. A könyv azonban eddig még nem jelent meg magyarul.
Tovább a teljes cikkhez
Ami hiányzik: szándék és műhelymunka
Interjú Sára Sándorral
A 36. Magyar Filmszemle "nem fikciós filmek" kategóriájának zsűrielnökével még az ítészek döntése előtt, a Magyar Filmunió valamint a MEDIA Desk Magyarországi Iroda szervezte nemzetközi dokumentumfilmes tanácskozás után beszélgettünk, ahol Sára Sándor is felszólalt.
Tovább a teljes cikkhez
Totális depresszió
Kinder Garden és A halál kilovagolt Perzsiából
Február 4-e minden bizonnyal eléggé szomorú nap a mozizás történetében. Akkor bizonyosan, ha feljegyezzük: a nagyjátékfilmek között a Kinder Garden és A halál kilovagolt Perzsiából képviseltette magát a sajtóvetítések sorában. Mindkét film a kilátástalanságról és a hiába való küzdelemről szól – s érdekes módon mindegyikben van egy gyógyíthatatlan beteg szereplő. Megváltás azonban egyikben sincs.
Tovább a teljes cikkhez
Univerzális szeméttelep
Interjú Pejó Róberttel
A Dallas Pashamende (a pashamende szó "mellettünk"-et jelent lovári cigány nyelven) című magyar-német-osztrák koprodukciós alkotással nyílt meg a 36. Magyar Filmszemle. A rendező-forgatókönyvíró Pejó Róbert öt nyelven beszél: Romániában, Aradon született – Robert Adrian Pejo néven –, majd nyolcéves korában a család Ausztriába emigrált (1972). A Színház- és Filmművészeti Egyetemet is Bécsben végezte, később Párizsban élt egy rövid ideig, és 1996-ban költözött New Yorkba, ahol jelenleg is él.
Tovább a teljes cikkhez
Dallas Pashamende és Dear Daughter
Teljesen más ez a két film, mégis összekapcsolódnak a valósághoz és a fikcióhoz való viszonyukban. Egyik alkotó sem éri be pusztán egy történettel, hanem az élet jellegét szeretné „megkapargatni”. Nem elég a jól megírt forgatókönyv: magának az életnek is részt kell vennie a forgatáson. A Dallas is és a Dear Daughter is több éven át készült – különböző okokból persze, de közösek még abban is, hogy alkotójuk legszemélyesebb véleményét közvetítik.
Tovább a teljes cikkhez
"Csak egymásra tettük a téglákat..."
Interjú Koltai Lajossal
Az idei filmszemle zárófilmje Koltai Lajos nagy várakozással kísért alkotása, a Sorstalanság. A film az információs vetítések között indul, tehát nem versenyez. A rendezővel a szemle.film.hu munkatársa, Muhi Klára beszélgetett, ebből az interjúból közlünk részletet.
Tovább a részletekért
| |
 |
|
Korábbi írások:
Írásaink a 2004-es filmszemléről:
35.Magyar Filmszemle: Kísérleti filmek
35.Magyar Filmszemle: Dealer, Mélyen őrzött titkok, Mohácsi vész
35.Magyar Filmszemle:Díjak, meglepetések
35.Magyar Filmszemle:József és testvérei, Getno, Magyar vándor, Drum Bun
35.Magyar Filmszemle:Tamara, Másnap, Rom-mánia
35.Magyar Filmszemle:Szezon, Montecarlo, Rózsadomb
35.Magyar Filmszemle:Filmszemle-dokumentumfilmek
35.Magyar Filmszemle:Filmszemle-beharangozó
|
|
|
