napi online kultúra és tudomány

FILMSZEMLE
Lúzerek és R mint rettenet
Dallas Pashamende és Dear Daughter


Teljesen más ez a két film, mégis összekapcsolódnak a valósághoz és a fikcióhoz való viszonyukban. Egyik alkotó sem éri be pusztán egy történettel, hanem az élet jellegét szeretné „megkapargatni”. Nem elég a jól megírt forgatókönyv: magának az életnek is részt kell vennie a forgatáson. A Dallas is és a Dear Daughter is több éven át készült – különböző okokból persze, de közösek még abban is, hogy alkotójuk legszemélyesebb véleményét közvetítik.

Dallas Pashamende

A cigánysors tragikumát próbálja bemutatni a film, mely Romániában játszódik, egy szeméttelepen. Az emberek a szeméthegy lábánál élnek, összetákolt, rozoga viskókban. Válogatják a hulladékot, és ebből származik csekélyke jövedelmük. Életformájuk a nyomor szorításában alakulhat csak ki: nincs esélyük arra, hogy valaha is elhagyják ezt az embertelen, koszos, bűzös, fertőző telepet. Radu (Bogdán Zsolt) az egyedüli, akinek sikerült kitörnie. Tanár lett. Állása van, és szép, szőke menyasszonya. Civilizált ember módjára él. Apja halála miatt mégis vissza kell térnie szülőhelyére.

Radu válaszút elé kerül: marad vagy ismét megy. Ösztönei azt súgják, hogy maradjon. Miközben egyre többet veszít. Először csak az autóját, amit a telep népe már első nap kibelez. Majd a becsületét is, mert lopott autóban érik tetten, és bujkálnia kell. A gyermekkori emlékek mellett a szerelem is marasztalja: boldog életet akar a szomszéd Oana (Gryllus Dorka) mellett. Szép az álom, azonban a valóság kijózanító. Az elemi erőkkel Radu sem veheti fel a harcot. Akkor fordít végleg hátat a telepnek, amikor Oanát is elveszíti. Mennie kell.

A Dallas egyszerre mesés és szívet markolóan valóságos mű. Az aradi származású rendező maga is elismerte, hogy a műnek politikai értelmezése is lehetséges. Nem véletlen, hogy a román hatóságok minden téren akadályozták a forgatást. Ez a film nem az „eukompatibilis”, ideális Romániát mutatja, hanem a hétköznapi országot, ahol ma is középkori körülmények között élhetnek emberek, teljes elhagyatottságban. Másrészt a helyszín Vivi Dragan Vasile képeitől átlényegül mesebeli tájjá, ahol izzó szemű asszonyok táncolnak, ragyogó tüzek égnek, mintha nem is a szemétdomb közepén lennénk. Szerepel két különös alak is a filmben: egy légies, gyűrött esernyős öregasszony, aki valaha zongoraművész volt, és a falu bolondja, a néma Dynamo (Pálffy Tibor). Dynamo csupa villanykörtével rakja körül kuckóját: a fény felé tör. Ott nyüzsög mindenütt, követi a falu összes rezdülését.

Pejo Róbert munkája kivételes. Többek között azért is, mert olyan kiváló erdélyi színészeknek biztosított filmes szereplést, mint Pálffy Tibor, aki a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vezető művésze vagy Bogdán Zsolt, aki pedig Kolozsváron vezető színész. Nevüket sajnos alig ismerik nálunk. Talán a Dallas kapcsán a szélesebb szakma is felfigyel rájuk. A filmet először a német közönség láthatja a Berlini Filmfesztivál Panoráma szekciójában. Magyarországon március 24-én kerül a mozikba. Végre.

Dear Daughter

Szirtes András a filmkészítés ősi formájához nyúlt vissza. Egyetlen kézi kamerával próbálta lánya, Manka cseperedését filmre venni. Olyan példák lebegtek a szeme előtt, mint Jean-Luc Godard vagy Charlie Chaplin. Műfajilag éppen ezért nehezen besorolható a film: egyszerre fikció és dokumentum. A csel az, hogy a filmen látható helyzeteket a rendező előre kitalálta, azok nem az életből ellesett pillanatok, hanem „fikciós kreatúrák.” A forma mégis olyan, mintha puszta dokumentumfilmről lenne szól.

Szinte végig Manka és papája szerepel. Beszélgetnek az élet dolgairól. A család különben falun, kertes házban lakik, és még a folyó sincs messze. Paradicsom ez egy gyereknek – és a filmkészítőnek is, hiszen adják magukat a természet mindennapi történései. Különösen hangsúlyos a halál problémája. Az egyik macska Manka szeme láttára múlik ki, máskor pedig éppen a macska nyomorgat meg egy madárfiókát, aki nem éli túl a kalandot. Manka mindenre figyel, és öntudatosan elemzi a helyzeteket. Van véleménye: egyre markánsabb.

Az apa szerepe a csalogatás, hogy megnyilatkozzon a kicsi Manka. Élvezet nézni kettejük néhol már-már filozofikus párbeszédét. Emlékezetes például, amikor az apa a rossz szellemekről faggatja lányát, és Manka a teljes fantáziáját mozgósítva talál ki szörnyűbbnél szörnyűbb lényeket: cseresznyesas, fogmanó, sarokban állók. Élvezi, hogy felépíthet képzeletében egy szellemvilágot.

A film hét éves koráig követi Mankát: kár, hogy csak eddig. Jó volna még követni tovább is, hiszen szinte részesévé váltunk életének másfél órára. Az az illúziónk támadhat, hogy ismerjük ezt a kicsi lényt. De vajon ki az a reszelős hangú bácsi, aki a kamerát tartja?

Sőregi Melinda

Dallas Pashamende
Magyar-német-osztrák film, 2005.
Szereplők: Gryllus Dorka, Bogdán Zsolt, Nyári Oszkár, Székely B. Miklós, Pálffy Tibor
Operatőr: Vivi Dragan Vasile
Forgatókönyv: Pejó Róbert és Csemer Géza
Zene: Kathy Horváth Lajos
Rendező: Pejó Róbert



Kapcsolódó linkek:
A Népszabadság cikke a "Dallas-ügyről"
Adatok a filmről a szemle oldalán

Dear Daughter
Színes magyar fim, 1995-2005.
Szereplők: Szirtes András, Szirtes Júlia, Malgot Eszter
Operatőr: Szirtes András, Kardos Sándor
Írta és rendezte: Szirtes András


Kapcsolódó link:
Adatok a filmről a szemle hivatalos oldalán



Egyéb hasznos linkek:
A filmszemle hivatalos honlapja
A Magyar Filmunió oldala
A Magyar Mozgókép Alapítvány oldala
A MEDIA Desk Magyarország honlapja
A Millenáris oldala
A Mammut honlapja



Korábbi írások:
Korábbi írások: