Február 13-tól Budapesten vendégszerepel a marosvásárhelyi Ariel Színház. Barabás Olga rendezésében mutatják be Fagyöngyszüret című legfrissebb előadásukat, melyben Szabó Tibor játssza az egyik főszerepet. Láthattuk a sepsiszentgyörgyi Rómeo és Júliában és az Antigonéban, nyáron Gyulán vendégszerepelt a Titus Andronicusban. Házigadája volt a gyergyószentmiklósi színházi kollokviumnak. Nemrég Kolozsváron is premierje volt Bocsárdi László Pirandello-rendezésében. Köllő Katalin a bemutató kapcsán kérdezte a színészt. Az írás a kolozsvári Szabadság XIV. évfolyamának 30. számában jelent meg.
Vendégszereplések alkalmával, a gyergyói és sepsiszentgyörgyi színház tagjaként már felléptél a sétatéri színpadon, de ha jól tudom, most játszol először a kolozsvári Állami Magyar Színház művészvendégeként.
Igen, ez az első alkalom
Egészen friss levegőt hoztál a színpadra. Hogy érezted magad a próbákon?
Antigoné
Meglepően jól. Sokkal nehezebb munkára számítottam. Tartottam is egy kicsit a próbáktól kezdetben, hiszen ebben a társulatban sok jó színész és erős egyéniség van. Bíró Józseffel már játszottam előadásban, épp most újítjuk fel az Antigonét, őt tehát már megszoktam. Bogdán Zsolttal ez az első alkalom, hogy együtt dolgozom. Molnár Levente is ismerős volt számomra, ő ugyanis eltöltött egy évet a Figura Stúdiónál, mielőtt felvették a Színművészeti Főiskolára. Végül is Varga Csilla is ismerős, hiszen ő is nagykárolyi, mint én vagyok.
Te nagykárolyi vagy? Ez meglepetés számomra. Mit keresel Gyergyóban és Szentgyörgyön?
Amikor megalakult a Figura 1990-ben, meghirdették az országos versenyvizsgát, az egyik újságíró barátom – mire jók az újságírók, ugyebár – verést helyezett kilátásba, ha nem veszek részt a versenyvizsgán. Ijedtemben elmentem versenyvizsgázni, és felvettek. Az egyik vizsgáztatóm például Bíró Jóska volt, a másik Bocsárdi, a harmadik pedig Tompa Gábor. Végül is tehát ismerős környezetbe kerültem.
A gyergyói Figura ex-igazgatója vagy ugyan, de még mindig játszol a társulatnál. Ugyanakkor Sepsiszentgyörgyön is fellépsz, és most már Kolozsváron is. Hogy lehet mindezeket összeegyeztetni?
Cinikusan állok hozzá, tudom, de ez most már nem az én dolgom
A színházak dolga, nem?
Igen. Sőt, van egy negyedik munkám is. Decemberben mutattuk be a Fagyöngyszüret című előadást, amit Barabás Olga rendezett az Ariel Színházban, Marosvásárhelyen. Egy kolozsvári kolléganővel lépek fel, Fodor Edinával. Tulajdonképpen tehát négy város között ingázom.
Azt lehet mondani rólad, hogy szabadúszó vagy?
Antigoné
Igen, bár nem teljesen igaz, mert még alkalmazásban vagyok a Figuránál, mert az utódom megkért, maradjak mellette művészeti vezetőként egy darabig, és segítsek a munkájában. De ha a realitásokat nézzük, szabadúszó vagyok.
Bocsárdival "össze vagytok szokva", hiszen nagyon sokat dolgoztatok együtt, Gyergyóban, Szentgyörgyön és egyéb, nyári produkciókban. Volt-e olyan érzésed, hogy Kolozsváron másként dolgozik, vagy negatívan befolyásolta volna valami?
Szerintem egyetlen dolog, amiért rosszul érezhette volna magát, hogy nem állt a rendelkezésére annyi próbalehetőség, mint amennyit szeretett és igényelt volna. Rendező és színész számára mindig izgalmas dolog, ha egy új környezetbe kerül, és olyan emberekkel kell dolgoznia, akik esetleg másképpen beszélik a színházi nyelvet, mint ő. Alapjában véve egy tehetséges társulatról van szó, és az apróbb nézeteltéréseken túl egyetértés volt.
Ha elemezzük Pirandello darabjait, a legvégső kérdés, ami ezekből kicseng: kik is vagyunk valójában. Melyik egyéniségünk fontos ebben a pillanatban számunkra, illetve a következő pillanatban hogyan tudunk arcot váltani. Egy színész számára mennyire nehéz feladat, hogy a szerző sem határozza meg a szereplőjéről, milyen az egyénisége, mit is játszik valójában? Ezen a darabbon belül neked is "egyéniséget" kellett váltani egyik percről a másikra.
Öltöztessük fel a mezteleneket!
Ez így igaz. Az a világ, amit Grotti konzul képvisel ebben a darabban, számomra ismeretlen. Ez egy kis nehézséget okozott a szerepformálás során, hiszen informálódnom kellett, milyen jelleggel bír az a társadalmi osztály. Ezentúl viszont, amit Pirandello megír, szerintem rólunk és rólam szól. Hiszen régóta vergődöm én is a társadalmi elvárások és korlátok között. A magam prózai módján úgy fogalmaztam meg, hogy az ember, a saját története során, rengeteg szabályt hoz létre és korlátot emel …
Vagy emeltetnek vele.
Igen, pontosan. Ami ellen az egyén mindig lázadozik, és próbál kitörni a korlátok közül. Az én életem is erről szól például.
Ki vagy te, Szabó Tibor?
Én? Nem tudom. Egy gyötrődő ember.
Az interjút Köllő Katalin készítette
Az Antigoné előadását Egyed Péter fotózta
Kapcsolódó kontextus-anyag:
Az Öltöztessük fel a mezteleneket! kritikája
Stúdiószínházi találkozó a Bárkán
A gyergyószentmiklósi kollokvium összefoglalója
Kritikánk a Rómeo és Júliáról
Kapcsolódó kontextus-galéria:
Az sepsiszentgyörgyi Antigoné a Bárka Színházban
