Mindenképpen új érzés. De mivel tíz éve énekelek, már megszoktam, hogy nem csak Magyarországon, hanem külföldön is kiplakátolják a koncertjeinket. Igaz, ez most szólólemez. Ezért is akartam, hogy a nevem legyen a címe. Azt hiszem, ismernek már annyira, hogy a nevem alapján be tudnak azonosítani. Ha más címet választok, az nem biztos, hogy egyértelmű lett volna.

Ez azt is feltételezi, hogy a lemez tökéletesen a tiéd.

A legkedvesebb dalaimat énekeltem fel rá. Ezek közül nagyon sokat éveken keresztül énekeltem. Egy idő után azonban igényem lett arra, hogy úgy szólaltassam meg, úgy tegyem hallhatóvá a dalaimat, ahogy bennem élnek.

Hogyan találtad meg ehhez a zenésztársakat?

Az évek alatt megtanultam, hogy nem elég, ha valaki profi a maga hangszerén, hanem zeneileg és emberileg is meg kell értenünk egymást. A lemez három év alatt készült el. Az időnek nagy része arra ment el, hogy megtaláljam a zenésztársaimat. Ők nem csak a saját zenei stílusukban jók, hanem jól ráéreznek más stílusokra is, és elkötelezettek a tradicionális zene iránt. Nekik tudtam átadni, amit akarok, meg akarok valósítani. Ők hajlandóak voltak arra, hogy az eddig kialakult zenészhozzáállást föladják a kísérletezés kedvéért, és egy újfajta zenei logikát hozzanak létre. Én más zenei világból jöttem, de a zenésztársaim ismerték a nevemet, és büszke vagyok arra, hogy elsőre elfogadták a felkérésemet. Ez számomra azt jelentette, hogy elismerik, amit eddig csináltam, és amit most akarok létrehozni.

Egy ilyen munkához - gondolom - nagyfokú függetlenségre van szükség.

Bartha András barátom volt nagy segítségemre abban, hogy csakis erre a munkára tudjak koncentrálni. Megteremtette számomra azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tették, hogy csak a pénzért ne kelljen fellépnem, és ebben az időszakban csak szólószerepléseim legyenek, filmzenékben, vagy olyan formációkban, ahol szólóénekesként szerepelhetek.

Már az elején tudtad, hogy mit akarsz hallani a lemezen, vagy ezt a többiekkel közösen alakítottátok ki?

Amikor úgy döntöttem, hogy elkészítem a szólólemezemet, már megvoltak a dalok, és hogy ezek nekem hogyan szólalnak meg. A zenészekkel pedig egy idő után már annyira értettük egymást, hogy könnyen tudtunk dolgozni. A lemezt ketten is hangszerelték: az akusztikus hangszerelésért Monori András, az elektronikus hangzásért pedig Moldvai Márk felelt.

Szólóalbumod egészen másmilyen lett, mint amit az Ando Dromban megszokhattak tőled. Nem féltél attól, hogy ezzel közönséget vesztesz?

A zenekarból való kilépésemkor már tudtam, hogy amit a saját lemezemen csinálni akarok, merőben más lesz, mint amit megszoktak tőlem. A régi dolgaimra is büszke voltam, erre az újra is nagyon az vagyok. És nem változtam meg, vagy legalábbis nem nagyon, legfeljebb új utat járok. A régi hangzást számon kérő kritikával pedig éppen az a bajom, hogy azokat az embereket is befolyásolja, akik ezelőtt nem ismertek engem. Bízom azért abban, hogy a közönség elfogulatlanul tudja majd hallgatni ezt a lemezt.

Milyen ez a zene?

Olyan, mint amilyen én magam is vagyok. Cigány tradíciókat őrző családban nőttem fel, mindennapos volt az ének, a tánc. A lemezen szereplő dalokat sokáig csak szűk családi körben énekeltem. A mai életem és gondolkodásmódom viszont modernnek mondható, és e kettő keveréke él bennem. Éveken keresztül mandolin és gitár kísérte minden egyes dalomat, és egy idő után úgy éreztem, hogy bizonyos dalok mást kívánnának. Ne értsd félre, nem az volt a célom, hogy divatzenét csináljak, ilyenben nem is gondolkodtam soha. Inkább hangszerekben. Nagyon sok országban jártam, rengeteg fesztiválon sokféle zenekart hallottam játszani, így egy csomó hangszert és hangzásvilágot is megismertem. Tudom, hogy milyen hatást, milyen hangzást lehet bizonyos hangszerekkel elérni. A fejemben viszont voltak olyan hangzások is, amelyeknek nem találtam meg a hangszerét. Akkor döntöttem el, hogy az elektronikához fogok nyúlni, és ebben legjobban Moldvai Márk, a NEO tagja tudott partnerem lenni. Mindig az adott akusztikus hangszer eredetiségéből indultunk ki, azt formáltuk át. Talán ebből adódik, hogy a lemez nagyon egységes lett, mert végig megtartja a számok autentikus atmoszféráját.

Hogyan keveredett ebbe az indiai kultúra?

Tizenéves korom óta ismerem és szeretem az indiai zenét, és úgy érzem, hogy a radzsasztáni zenék abszolút megférnek a tradicionális magyar cigány dalaim mellett, mert van bennük valami mélyen közös.

Hogy reagáltak erre az új hangzásra az egykori zenésztársak?

Nekik annyira nem volt furcsa, hiszen ők jól ismernek engem. Inkább örültek, hogy ebben a mai világban is egy olyan anyagot sikerült létrehoznom, amilyet valóban szerettem volna.

Nem is maradt benned semmi?

De, jó pár dal kimaradt a lemezből, és a munka közben is jöttek olyan ötletek, amik még megvalósításra várnak. És persze szeretnék egy második lemezt is, de ez még messze van.

Milyen érzés a koncert után az, hogy átadtad, amit akartál?

Olyankor nyugodtság van bennem.

Barabás Dániel

A portrékat Egyed Péter készítette.

Mitsoura
Miczura Mónika – ének
Dés András – kanna, bodhran, riq, ride, darbouka, percussion
Lukács Miklós – cimbalom
Moldvai Márk – pro tools, live surround, percussion
Monori András – gadulka, kaval, soprano, ektar, zurna
Szalai Péter – tabla, ghatam, doromb, dholak, kalimba, konnakol

Kapcsolódó link:
A Mitsoura című album oldala