Szantner Anna tavaly végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán Máté Gábor és Horvai István osztályában. Utána a Katona József Színházhoz szerződött, ahol számos előadásban – többek között a Szent György és a sárkányban, az Idiótában, a Motelben, a Fekete tejben és az Ivanovban – játszik. Molnár Gál Péter idén neki ítélte a Népszabadság tehetséges pályakezdő színészeknek járó Üstökös díját.
Sokszor felvételiztél a főiskolára?
Elsőre sikerült, 19 évesen. Előtte egy magyar-spanyol, két-tannyelvű gimnáziumba jártam, ahol játszottam a spanyol nyelvű színjátszó-körben. És voltam kétszer Zalaszentgróton is, a nyári színésztáborban. Először Bezerédi Zoltán, másodszor Máté Gábor csoportjában. Mindkettő nagyon meghatározó élmény volt az életemben. De ez egyébként a legtöbb emberrel így van, aki megfordul Zalaszentgróton. Sokak szerint ott kezdődik minden.
Amikor Máté Gáborhoz mentél, biztosan reménykedtél, hogy így könnyebb lesz felvételizni az osztályába.
Persze mindenkinek megfordult a fejében, hogy ha ő indít osztályt, akkor nem árt, ha tudja, ki vagy. De ez rosszul is elsülhetett volna, ha például az derül ki, hogy alkalmatlan vagy erre a pályára.
Rólad mi volt a véleménye?
A tábor utolsó napján külön-külön mindenkivel elbeszélgetett . Rám a menzán kerített sort egy tál tarhonyás hús mellett (minden második nap tarhonya volt). Pozitív dolgokat mondott és bíztatott.
A nővéred, Szamosi Zsófi a Vígszínházban játszik. Nem furcsa, hogy mindkettőtökből színésznő lett?
Nem. Anyukánk, Cserje Zsuzsa dramaturg, színházban nőttünk fel, így magától értetődő volt, hogy hasonló dolgok iránt érdeklődünk. Nagy kedvencünk a Csodálatos Nyúlcipő és az Én és a Kisöcsém volt.
És miért más a vezetéknevetek?
Zsófinak már a főiskolán mondták a tanárok, hogy nem ártana nevet változtatni. Amikor engem felvettek, ez még aktuálisabbá vált. Így ő Szandtnerről Szamosira változtatta a nevét. Mindig is nehezen jegyezték meg, vagy félreolvasták, félreértették a vezetéknevünket, ezért negyed évben én is gondolkoztam a névcserén, de nem tudtam megbarátkozni vele. Végül csak annyit változtattam, hogy Szandtnerből Szantner lett, vagyis a d-t kivettem, mert azt úgysem ejtjük.
Felvettek a főiskolára Máté Gábor és Horvai István osztályába. Később sztárosztályként emlegettek benneteket.
Ezt soha nem éreztem így, és ezt a megnevezést is inkább csak rosszindulatú megjegyzések kíséretében hallottam.
Azért biztos volt annak valami oka, hogy irigykedtek rátok.
Mi nem voltunk másoknál jobban sztárolva. Egyszerűen csak jó tanáraink voltak, és jó csapat lett belőlünk. Nem mintha tehetségesebbek lettünk volna mint a többiek, inkább csak szerencsésen válogattak minket össze. A közös munkának jót tett, hogy sok irányból érkeztünk, voltak köztünk vidékiek és pestiek, fiatalok és érettebbek is.
Azok az osztályok, amelyeket a Katona József Színház rendezői vezetnek, mindig egy kicsit szerencsésebb helyzetben vannak, mint a többiek. Vagy ezt ti nem így éltétek meg belülről?
Dehogynem.
Szerinted mekkora eséllyel kerülhetnek jó helyekre azok a kezdő színészek, akiket nem a szakma elitje tanít?
Van esélyük, de biztos, hogy sokkal nehezebb. A személyiségfejlődésed és a színészi mesterséged elsajátítása szempontjából is fontos, hogy kitől tanulsz. Ha nem Máté Gábor és Horvai István osztályába járok, akkor biztosan nem az vagyok ma, aki vagyok. Nem voltam kiforrott személyiség, amikor felvettek a főiskolára, és ez alatt a négy év alatt nagyon sokat megtudtam magamról.
De azért te mindig a legígéretesebb diákok közé tartoztál.
Nem gondolom, hogy én jobb lennék az osztálytársaimnál. Az pedig szerencse kérdése is, hogy ki melyik színházba került, mert ez attól is függ, hogy hol milyen alkatú színészre van éppen szükség. Persze amikor negyedikben arról volt szó, hogy ki hova megy gyakorlatra, mindenki a Katona József Színházba szeretett volna kerülni, de nem voltak ebből olyan nagy feszültségek, mint amilyet más osztályokban látok. Majdnem mindenki nagyon szerencsés helyzetbe került, és már az első évben többen játszhattunk főszerepet.
Most, hogy kikerültetek az egyetemről, már nem fogtok közös produkciókat létrehozni?
Úgy tűnik, hogy nyáron az egész osztály lemegy két hétre Zsámbékra. Máté Gábor rendezésében készítünk egy előadást, amelynek a zabálás a témája. Nem egy konkrét darabon, hanem különböző helyekről összeválogatott jeleneteken fogunk dolgozni.
A Katonába végül hárman – rajtad kívül Mészáros Béla és Fenyő Iván – mentetek gyakorlatra az osztályból. Az egész évet bizonytalanságban töltöttétek, hogy lesz-e szerződésetek?
Nem. Nyilván, ha a fél osztály ott lett volna gyakorlaton, akkor rettegtünk volna, hogy mi lesz. Így azért valószínű volt, hogy ha három embert hívnak, akkor számítanak is ránk.
Más helyeken, más rendezőkkel nem próbálkoztál?
Bodó Viktor szeretett volna csinálni egy társulatot, de mi nem tudtunk egyöntetűen mellette dönteni, mert mindenki jó helyen volt gyakorlaton. Ez persze bátorság kérdése is, de Viktor megértő volt, tudta, hogy nehéz döntés előtt állunk. Végül szerencsésen alakultak az események, Viktor is a Katonába szerződött, és dolgoztam is vele a Motel című előadásban.
A Katona József Színházbeli munkáid mellett most mutattátok be az Emma Ági Zsolt című előadást a Merlin Színházban, amelyben mozgással meséltek el egy szerelmi háromszög történetet.
Ez egészen másfajta munka, mint amilyeneket eddig csináltam. Másfajta koncentrációt igényel, mert a testemmel kell mindent kifejeznem. Színészként nehéz átállni erre. A magyar színházi hagyomány – például a románnal szemben - nem fektet hangsúlyt a mozgásra. Általában csak az a fontos, hogy megszülessen egy lelkiállapot, és eközben nem figyelünk tudatosan a testünkre, nem irányítjuk, hogy mit csináljon a kezünk vagy a lábunk. Pedig néha egy-egy pontos mozdulat vagy gesztus erősíti az állapot kifejezését.
Molnár Gál Péter neked ítélte az Üstökös Díjat. Mennyire fontos a külső visszajelzés?
Az önbizalom szempontjából nagyon fontos, mert ez néha hiányzik, de azért általában megérzem, hogy mikor csinálok jót a színpadon. Úgy érzem például, hogy az Ivanovban még nem állok jól Szása szerepével. Amikor a főpróbahéten felhívtak az Üstökös díj miatt, viccből azt mondtam, hogy Molnár Gál Péter visszavonja a díjat, ha megnézi a nyilvános főpróbát. Persze ez nem így történt, hiszen nem is csak ezért a munkámért kaptam ezt az elismerést. A Fekete tejnél például nagyjából láttam magam előtt a figurát, akit el kellett játszanomami mindig azt jelenti, hogy jó úton járok. Szásánál ezt még be kell pótolnom. Minden előadáson próbálkozom valami újjal, és gondolkozom a szerepen.
Mi vár rád a következő évadban?
Most próbáljuk Brechttől a Puntila úr és szolgája, Mattit Máté Gábor rendezésében, aminek szeptemberben lesz a bemutatója. Az év többi munkája talán majd csak augusztusban derül ki.
Hidas Judit
A Fekete tej előadásfotóit Egyed Péter készítette
Kapcsolódó link:
A Katona honlapja
