Próbálom kihasználni az animációban rejlő lehetőségeket. E "műfaj" egyik legnagyobb előnye és hátránya az, hogy sokkal elvontabban fogalmaz, mint a hagyományos mozgókép. A dolgok nemcsak azt jelentik, aminek első pillanatra látszanak, mindig van valami mögöttes jelentés is. A munkáim egyébként egyre közelebb kerültek az élő filmhez, az utolsó öt filmem mindegyike körülbelül 30 perces. Ennyi idő alatt ugyanannyi dologról lehet beszélni, mint egy másfél órás játékfilmben. És ellentétben a néhány perces művekkel – ahol minden egy meghatározott vég felé halad –, itt nem kell elvarrnom az összes történetszálat, nem kell megmagyaráznom mindent.

A hosszabb rajzfilmek is lehetnének olyan mesék, ahol a történet dominál, és egy kiszámítható vég felé tart. Az ön munkáira mégsem ez jellemző...

Azt a történetmesélést kedvelem, amikor az alaptörténet olyan egyszerű mint egy csontváz, amit aztán magam öltöztetek fel. Így több lehetőségem van arra, hogy az animáció eszközeit használjam, és valóban arról beszéljek, amit el akarok mesélni. Ha történet nagyon bonyolult, akkor a legtöbb energia és idő arra megy el, hogy elmondjuk a mesét. Például a Reggeli a füvön című film rövid tartalma annyi, hogy négy ember piknikre készül, és mindannyian hoznak magukkal ide valamit. Ebből lehet gyenge, közepes és nagyon jó filmet is csinálni.

Miért éppen az animációt választotta alkotói területnek? Soha nem akart "élő" filmet forgatni? Mi az, amit csak ebben a művészeti formában lehet kifejezni?

A pályámat karikaturistaként kezdtem, ami talán még közelebb is állt az irodalomhoz, mint a képzőművészethez. Aztán elkezdtem rajzfilmekkel foglalkozni. Soha nem tanultam filmkészítést vagy képzőművészetet (az eredeti szakmám biológus volt). Gondoltam már rá, hogy játékfilmet csináljak, de azt hiszem, nem az az én igazi terepem. Egyébként a filmjeimben igyekszem kerülni a pátoszt, jobban kedvelem az iróniát és a humort. Tarkovszkij filmjeiben például nincsen semmi humor, ő folyton azt hiszi, hogy amit a világról gondol, az jó, fontos és igaz. Én mindig úgy próbálok beszélni a filmjeimben, hogy érezhető legyen: a dolgok nem egyértelműek. Lehet, hogy ez az igazság, de az is lehet, hogy ennek éppen az ellenkezője. Azt hiszem, nem vagyok túl fontos önmagam számára. A film szerintem játék, és nem szeretek moralizálni. Egyszerűen elmesélek egy történetet. Ha tetszik, elhiszed, ha nem, nem.

Akkor talán azért foglalkozik animációval, mert ez egy nagyon játékos művészeti forma?

Ha rajzfilmes animációt készítek, akkor mindent én irányítok. Ha játékfilmet csinálnék, akkor nem tehetném meg ugyanezt. Egyébként már írtam két játékfilm-forgatókönyvet, még egyiket sem valósítottam meg. Az biztos, hogy én nem szeretném megrendezni őket.

Számos filmjének van politikai vonatkozása. Vajon a mai nézők értik még a rendszerváltás előtti filmeket?

A politikai adalékok csak a film hátteréül szolgálnak, mert ha úgy akarok beszélni dolgokról, hogy legyen közük a valósághoz, akkor ezt nem tehetem meg légüres térben. De nem szeretem azt mondani, hogy politikai filmeket készítek, mert ez úgy hangzik, mintha propagandát csinálnék, mintha letettem volna a voksomat valamelyik párt mellett. Az 1985-ben készült Reggeli a füvön például a művész helyzetéről szól a totalitáriánus rendszerben. Természetesen van a filmnek olyan rétege, amely korhoz kötött – például néhány helyi poén –, de a történet nem erre épül, és az sem veszít sokat, aki nem érti ezeket.

A témák nem változtak meg a rendszerváltás utáni észt művészetben? Magyarországon korábban nagyon fontosak voltak a politikai áthallások, ma viszont ettől a legtöbb művész irtózik. Ezért sokszor semmilyen társadalmi vonatkozásuk nincs a műveknek.

A témák nálunk is valamennyire megváltoztak. Való igaz, hogy a szovjet éra alatt az ember folyamatosan próbált a munkáival is lázadni a rendszer ellen. Ha már régi motoros voltál, akkor pontosan tudtad, meddig lehet elmenni, mert ha túlléptél egy határt, akkor nem fejezhetted be a filmet. De ez a lázadás ma már nem érdekes. A Reggeli a füvön a peresztrojka idején készült. Ezzel a filmmel mondtam búcsút annak az időszaknak, pedig akkor azért még nem lehetett tudni, hogy a rendszer össze fog omlani. A film elején megjelenik egy felirat: „ezt a filmet azoknak a művészeknek ajánlom, akik mindent megtettek, amit megengedtek nekik”. Ebben elég sok önirónia volt. Ez a film tehát kötődik ahhoz az időpillanathoz, de úgy tűnik még ma is érdekli az embereket, mert sok fesztiválra meghívják. Talán sikerült valami olyat megfogalmaznom, amit még ma is megértenek az emberek. A Reggeli a füvön után elhatároztam, hogy nem készítek több rajzfilmet. Úgy éreztem, ezzel a filmmel mindent elmondtam, amit kellett. 1988 és 1991 között rengeteget utaztam, és sok mindent láttam ebben a változásokkal teli időszakban. Aztán egy idő múlva azt éreztem, hogy valami mégiscsak megérett bennem egy új filmre. Ekkor, 1991-ben megszületett a Hotel E vagyis a Hotel Európa. A szerkezete nagyon egyszerű: két szobában játszódik, az egyik színes, a másik fekete-fehér, és egy ember állandóan jön-megy e két szoba között. Ez a film arról szól, hogy valaki a Kelet és a Nyugat között ingázik, ami persze nincs így kimondva. Szerintem most, hogy csatlakoztunk az EU-hoz az itt felvetett problémák még mindig aktuálisak. Szóval nem tudatosan törekszem erre, de a filmjeim tényleg mindig egy-egy konkrét időpillanathoz kötődnek, és összefüggenek a világban zajló – sokszor politikai – eseményekkel.

Nem csinált túl sok filmet. Mindig megvárja, amíg tényleg van miről beszélnie?

Nincs szükségem rá, hogy állandóan rajfilmeket készítsek. Csak akkor kezdek bele, ha úgy érzem, van "mondanivalóm". Ilyenkor felépítek magamban egy rendszert, és csak akkor tudom eldönteni, hogy ez működik-e vagy sem, ha megszületik a film. Egy-egy film közötti időszakban pedig grafikusként és tanárként dolgozom. Ez persze érdekes, mert én soha nem tanultam rajzfilmkészítést, de azért megpróbálok olyan módszert kitalálni, amellyel mégis átadhatom nekik a tudásomat.

Budapesten az Anifest2 animációs filmfesztivál zsűrijének volt az elnöke. Milyen trendeket lát ma az animációs filmben?

Manapság minden irányzat jelen van a világon mindenütt. Húsz évvel ezelőtt voltak olyan országok, ahol volt animáció és volt, ahol nem. A legújabb és szélsebesen fejlődő terület ma a három-dimenziós animáció, amely egy teljesen új vizuális világot teremt meg.

Két irányzat van. Az egyik olyan 3D-s világot akar létrehozni, amely az élő filmet imitálja úgy, hogy a néző ezt ne vegye észre. Így lehetne új filmet készíteni például Marilyn Monroe-ról is. Ezeket a fejlesztéseket nagy cégek támogatják, rengeteg pénzzel és felszereléssel. A másik irányzat az, hogy használjuk a komputer által nyújtott lehetőségeket, de a valóságot nem próbáljuk lemásolni. Nem mondom, hogy az egyik jobb, mint a másik, de számomra ez utóbbi izgalmasabb, mert ez közelebb áll a szó klasszikus értelmében vett animációhoz. Absztrakt világot hozunk létre, és a történetekkel valamit el szeretnénk mesélni.

Azt olvastam, hogy robbanásszerű a fejlődés van ma az animáció területén. Ez igaz?

Igen. 1994-ben, amikor tanítani kezdtem Finnországban, 12 diákot vettünk fel animáció szakra, és mindenki fogta a fejét, hogy mihez fog kezdeni ennyi rajzfilmes Finnországban. Azóta háromévente veszünk fel 14-15 diákot, és szinte mindenki el tud helyezkedni. Nem mindenkiből lesz rajzfilm-készítő, sokan információs technológiával, mobiltelefonok és videójátékok fejlesztésével foglalkoznak. Rendkívüli tempóban fejlődnek ezek az iparágak, a komputerek pedig lehetővé teszik, hogy kevés pénzből készüljenek filmek. De néha az az érzésem, hogy minél nagyobb lesz az animáció-ipar, annál inkább csak a legnagyobb cégek élik majd túl a versenyt. Ázsia – különösen Korea, Kína és Japán – az élen jár ezen a téren, ezek az országok együtt is működnek, és azt hiszem, a közeljövőben komoly változások várhatók az animáció-iparban.

Az interjút Hidas Judit készítette.

Az animációk az 1895 és A sárgarépák éjszakája című filmekből valók.


Kapcsolódó link:
A film.hu interjúja
Az Anifest2 honlapja
Információk a rendezőről angolul
Priit Pärn művei a The Animation World Network Galery oldalain