Kardos Horváth János a Kaukázus zenekar frontembere. Dalszöveget ír, gitározik és énekel, emellett gondolkodik és él. Az underground zenei élet új feltörekvő együttesének vezetője beszél életszemléletéről és zenekarának tevékenységéről.

Miért lett Kaukázus a nevetek? Mit jelent számodra ez a név?

Erre többféle alternatíva is van, az egyik az, hogy az Európa és Ázsia határán található Kaukázus a legalkalmasabb vidék partizán tevékenység folytatására: onnan indult sok minden, például a magyarok története is. De talán próbáljuk inkább úgy megközelíteni a kérdést, hogy ez valamiféle szellemi tőke. Vannak szerencsés emberek, aki rendelkeznek ezzel, de nem tudják mire „költeni”. Ha van, akkor egyszerű: vegyünk rajta fiatalságot, klassz kapcsolatot, végzettséget, kezdést, és kész a terv. Aztán mikor fizetnél, rájössz, ezt a fizetőeszközt szinte sehol sem fogadják el. Fogod magad, és szellemi tőkédet konvertálod valami olyanba, amire rögtön, ösztönösen gondoltál. Én is így éreztem - és ez elég kényelmetlen nekem, mert a Kaukázus nem egyedül én vagyok -, amikor kialakult a belső igény bennünk, hogy szeretnénk „venni” egy zenekart. Fontos a visszaigazolás, hogy a befektetés jó helyre ment, és ha a tulajdonosoknak nincs konkrét céljuk, ami mellől nem tágítanak, akkor könnyen el tud sodródni az egész rossz irányba. Gyorsan elhiszi az ember azt, hogy megvan a siker, de minél inkább elhiszi ezt, annál több és nagyobb olyan területre bukkan, ahol ismeretlennek számít. Úgy gondolom, kell egy egészséges nyomulási vágy, kell az, hogy a jószágodról az első benyomás kedvező legyen. Másképp szerintem nem is lehet, de megrendszabályozni és irányítani a nyomulást nem kell. Adagolni kell, mint a drogot, magadnak, meg a hallgatóságnak is, de ez nehéz. Ha válaszolnom kell, hogy nekem mi a Kaukázus, akkor leginkább személyiségfejlesztő teszt, egy tréning. Biztos vagyok abban, hogy ez így sok és furcsa, amire azt mondják, hogy: ember te beteg vagy! Ebben hiszel? Nézz már szét, nincs itt semmi! Tényleg gondolhatnám így is, de pont az a befektetés lényege, hogy a semmiből lesz szellem, az pedig már valami. Nyereség.

Hogyan definiálnád a zenéteket?

Nem hiszem, hogy ez kikerülhetetlen kérdés lenne egy zenekar kapcsán, de ha nagyon objektív, tudományos módon kellene válaszolnom, magamba gyúrva négy évezred kultúrájának zenei ismeretanyagát, akkor azt mondanám, hogy a Kaukázus nem olyan zene, amit érdemes lenne kilőni az űrbe az idegeneknek, nem olyan zene, amit kétszáz év múlva is játszanak majd hangversenyeken, nem olyan zene, amit a lagzi-iparba be lehetne olvasztani, és nem is olyan zene, amivel a magyar kultúrát szélesebb körben ismertté lehetne tenni mondjuk a kínaiak előtt. Egy „sóliszt gyurma dolog” szigorúan 8 éven aluliaknak: lehet belőle figurákat készíteni, de meg is lehet enni. Könnyűzene.

Mióta zenélsz és hol tanultál?

Erre nehéz olyat válaszolni, ami nem átlagos. Persze nincs olyan mániám, hogy mindig átlag-ellenes legyek, de ha a végterméket nézzük, akkor vajon érdekel-e ez a kérdés bárkit is? Balázs Fecótól vagy Aradszky Lászlótól lehet ilyeneket kérdezni, mert ők egyéniségek, és példa értékként szolgálhatnak a fiatal tehetséges embereknek.

Te írod a dalszövegeket?

Én írom le először azokat a dolgokat, amiket hallok másoktól. Lehet persze azt mondani, hogy ez lopás vagy egyszerűen nem nagy dolog, de rengeteget lehet hallani élőszóban olyan összefüggéseket, melyek már dalszövegként egész máshogyan hatnak. A dalszövegírás egyfajta tudatipari tevékenység. Könnyű vele manipulálni, befolyásolni másokat. Ismerjük az olyan kérdéseket, hogy itt és itt "mire gondoltál, hogy érted". Sehogy. Sehogy nem értem, ezért lett dalszöveg. Hátha valaki megérti.

Hogyan születnek a dalaitok?

Ezt a felhőt is el kell hogy fújjam még idő előtt. Szerintem tök lejárt dolog a dalszerzést misztikus fogalommá emelni. Nincs olyan, hogy sétálunk az utcán, eszünkbe jut valami, és gyorsan lejegyezzük vagy feldúdoljuk mikrofonra. Abszolút hiszek a lélek irányításában, mármint abban, hogy én irányítom mindezt, és ha jól esik írni egy dalt, akkor mindenféle akkurátus tevékenység nélkül megteszem. Szerintem bárkinek megy, ha kicsit ráfekszik a kérdésre és foglalkozik egy keveset zeneelmélettel. Persze nem könyvből megtanulja, hanem meghallgat egymás után sok zenét, és elkezd benne összefüggéseket, hasonló elemeket keresni. Szerintem öt szám meghallgatása után bárki ki tudja magának alakítani a törvényszerűséget: egy versszak, egy-egy felvezető a refrénhez és egy refrén. Ez ismétlődik meg kétszer és létrejött a dal. Szimpla matematika. Nagyon pontosan ki lehet számolni egy dal szerkezetét, a tartalom, vagy inkább a hangulat az, ami különbséget tesz dal és dal között. Az viszont már nem matematika, olyan, mint amikor olvasni tanul az ember. Én hat évesen el nem tudtam képzelni hogyan lehet a betűket összeolvasni. Ismertem tizenöt betűt, de nem tudtam egyben elolvasni azt, hogy autó. Aztán valahogy rájön az ember az ízére. Egy dal hangulatát meg tudja határozni egy egyszerű képzelet-leképezés. Kezd el például sorolni magadban, hogy mik egy helyzet összetevői, írd le papírra, aztán olvasd fel. Persze ez egy kicsit dadaista hozzáállás, de ők is jó fele kapizsgáltak.

Kortárs verset is megzenésítettetek, konkrétan a Győr című számotokra gondolok.

Egyszerűen tetszett a vers hangulata, amúgy meg Karafiáth Orsolya pr-ja, imázsa olyan magasságokig szárnyalt, hogy mindenféle személyes beszélgetés nélkül is-azt a fajta énjét dekódoltam, ami abban a versben él. Történetesen egy decemberi fesztiválon Győrben, összejön egy angol fiatalemberrel. Csetlések, botlások, nyelvismeret hiányos birtoklása, boritta hangulat. Könnyen tudtam azonosulni ezzel, részben azért, mert én is voltam már hasonló helyzetben, részint meg mert Orsolya nagyon jó hangulatleképező. Itt-ott át kellett írni a szöveget, mert hülyén hangzott volna, ha egy fiúhoz éneklek.

Mi ellen akartok lázadni?

Honnan veszed, hogy lázadni akarunk? Itt minden klappol, az emberek nagy többsége boldogan él, amíg bele nem hal. Simogatjuk a kutyákat, eledelt veszünk a macskának, örökbe fogadjuk az elefántot az állatkertből: ez tényleg a paradicsom. Annyira jó érzés elérni a csúcsra és szerencsésnek érzem magam, hogy megélhetem ezt a csudálatos történelmi végbeteljesedés-kort. Tévedés ne essék, nem akarunk ideológiákat gyártani meg ellenséget találni. Semmilyen hippi dologban nem "hiszünk", nem akarunk kirobbantani fegyveres konfliktust. Esetleg néha, de pusztán azért nem tesszük, mert gyávák vagyunk és nem hisszük el magunkról hogy jobb alternatívánk lenne az irányításra, mint ami most van. Csak úgy forradalmat csinálni nem érdemes. Túl drága, meghalnak benne emberek, nem lehet kapni tejet- kenyeret, és ha vége, akkor kezdődik elölről minden. Annyi csak, hogy az új hullám helyet kér magának, karöltve a fogyasztási felelősséggel. Ez egy lejáratott szó, de nincs más egyelőre. Felelősség, hogy kitől és mit veszek meg, kinek és mennyiért adom el kvázi a figyelmemet, szabad időmet. Olyan hálózatok épültek már az emberek érzéseinek birtoklására, hogy ha így megy tovább, hamarosan tényleg minden gondolat kényelmesen ki lesz elégítve. Persze pénzért. Nem tudom, nekem azért kéne egy kis kényelmetlenség is.

Miért teszitek fel a dalokat a honlapotokra?

Azért, mert nem akartunk elveszteni semmit a kezdeti lendületünkből. Olvastam, hallottam, hogy sok zenekar lelkesen energiát nyomat a számaiba, pénzért felveszi egy kisebb stúdióban, dédelgeti, csiszolgatja – szereti, félti, büszke rá - és elviszi nagy kiadókhoz, akik általában tesznek rá. Jó esetben belehallgatnak, rosszabbik esetben kidobják a szemétbe, lerázzák őket. Ilyenkor szokta egy zenekar elveszteni az alkotói szüzességét, már soha többé nem tud úgy, őszintén a zenére, az önkifejezésre gondolni, ahogy az elején tette. A nagy kiadóknak szerintem gőzük sincs arról, hogy miként forrong az underground zenei élet, hogy milyen reakciókat váltanak ki egyes zenekarokból a történések, hogy mi az üzenet és hogy mi az elérési út. Ebbe benne van, hogy a neten mindent lehet. Ha felteszel valamit, az mindenkinek ingyen elérhető, és ez a legfontosabb, hogy minél gyorsabban tudasd a többiekkel: létezel. A folyamat önmagát generálja, csak be kell lökni. Mi nem vártunk hájas bunkó managerek vezényszavára. Amennyire tudtuk, megtettük magunk.

Az interjút Szlanárs Emese készítette.


Kapcsolódó linkek:
Az együttes honlapja letölthető zenékkel