Csak fém és üveg. De nem fém és üveg, hanem Konstruktív. Erdélyi Zsolt "szüleménye", a Konstruktív névre hallgató három, élére állított megakocka Budatétényben, a Campona bevásárlóközpont mellett kapott helyet. Itt várja látogatóit és az ötletgazdákat, akik szép számmal jelentkeznek is programajánlatokkal.

Az olvasók főként Superman-ként ismernek, de nem biztos, hogy tudják, mivel foglalkozol mostanában.

Visszavonultam, reklámnyugdíjas vagyok, és countryt hallgatok.

Kicsit bővebben?

Tíz évig egy jelentős reklámcégnek voltam a kreatív igazgatója. Aztán elegem lett a reklámiparból, és néhány régi kollégámmal elindítottam egy magánvállalkozást, a Monoconsultingot. Ez egy kommunikációval foglalkozó vállalat, ami különböző megbízásokat teljesít. Elég pici a cég, hét főből áll, kicsit olyan, mint egy háborús kommandós csapat, ahol mindenki nagyon jó katona, plusz egyetlen dologhoz kimagaslóan ért: vágó és hangmérnök, internetspecialista stb.


Milyen munkák határozzák meg a tevékenységeteket?

Például a Big Brother bevezetése a tv2-n, a tv2 teljes arculat- és struktúraváltása, a Földhitel- és Jelzálog Bank bevezetése a tőzsdére, a Szabad Demokraták Szövetségének kampánya az EU-parlamenti választásokon. De létrehoztuk az ország legnagyobb zenei könyvtárát is, a Monotone.hu-t, ami az Origo Play rádiójaként működik.

Azt nyilatkoztad, hogy ültél egy kávéházban, és egyszer csak kipattant a fejedből a Konstruktív ötlete.

Igazából az a foglalkozásom, hogy ötletek pattanjanak ki a fejemből. Ha valakinek a kommunikáció a szakmája, az nem azt jelenti, hogy vicces dolgokat mond. Ez egy szakma, ahol minden ötlet számtalan, a nagyközönség által nem ismert tényezőnek kell, hogy megfeleljen: legyen költséghatékony, lehessen menedzselni, és ne mondjon ellent a márkaimázsnak. A Konstruktív ötlete úgy született, hogy néhány pajtásommal, konkrétan az ar© tagjaival leültünk; nekik volt egy gondolatkísérletük, hogy a Felvonulási téren az ING székházhoz jó lenne kitalálni valamit. Csomó minden felmerült, nekem akkor jutott eszembe a Konstruktív alapötlete. Le is rajzoltam egy szalvétára, bár nem rajzolok túl jól. Megtartottam ezt a szalvétát, de főleg a gondolatot; megszerettem. Később találkoztam egy régi kollégámmal, aki designer és formatervező, ő dolgozta ki a részleteket. A Mono jelen pillanatban azért végez üzleti tevékenységet, azért vállal el reklámokat, hogy az ilyen jellegű dolgok megvalósítására legyen pénze. Néhány barátom szerint ezekkel a projektekkel folyamatosan visszavásárlom a lelkiismeretemet, amit elveszítek a reklámiparban.

Azaz először önerőből akartátok megcsinálni a Konstruktívot?

Hát... Alapvetően idealista vagyok, ezért néha nem számolok azzal, hogy jelen pillanatban ez egy agyhalott ország, amely főleg a belpolitikával van elfoglalva, és kevéssé vevő az innovációra. A kapitalizmusban a kultúra igenis árucikké válik, ami önmagában véve nem is baj. Kultúra alatt értem azt az egyetlen közeget, amely létezik, nincsen magaskultúra meg tömegkultúra. Egy kultúra van, amihez például a pop és a komolyzene is hozzátartozik. Tehát úgy gondoltam, hogy létrehozzuk a Konstruktívot, és eladható árucikké tesszük. Ennek érdekében nem beszéltünk róla sokat, helyette megjelenítettük háromdimenziós animációkban, filmeken – ezekből kiderült, hogy milyen lenne a dolog, ha megvalósulna. Ezeket a tanulmányokat valóban mi finanszíroztuk. Másrészről viszont pesszimista is vagyok. Mikor mindezzel elkészültünk, azt gondoltam, hogy egy tök jó ötlet volt, ami nem fog megvalósulni. Nem ez lett volna az első ötletem, ami nem válik valóra. Például most is több nagyszerű projectünk van. Tervezünk egy középületet, ami az egész magyar társadalmat szimbolizálná, az Eötvös-féle torziós ingának lenne hatalmas mása, ami egyrészt mint inga működne, másrészt kilátótoronyként funkcionálna. Vagy például egy olyan járdát is tervbe vettünk, amely energiát termel, ha járnak rajta. A harmadik ötletünknek Space site a neve, a lényege pedig az, hogy adott területen, mondjuk valahol az Alföldön, egy olyan hatalmas fotót állítunk fel, amely egy űrhajóst ábrázolna, és óriási betűkkel rá lenne írva: szia. Ez a megafotó látható lenne repülőről és a nemzetközi űrállomásról is. Ideje megtanulni Európában és a világban is, hogy hogyan köszönünk mi. És aki látja, azt mondhatná, hogy ezek a magyarok milyen jó fejek. Én szeretem az ilyen projecteket. Olyasfajta szellemiséget szeretnék kifejezni velük, ami újra és újra bizonyítja, hogy nem csupa hülye lakik ebben az országban, akiket csak az különböztet meg egymástól, hogy az egyik hisz Istenben, a másik meg nem. Olyan jelképnek szántuk a Konstruktívot, amely úgy jeleníti meg Budapestet, mint Brüsszelt az Atomium, vagy Párizst az Eiffel-torony.

Miért éppen három kocka lett és nem egy csonka gúla?

Fogalmam sincs. Ez jutott eszembe. A Konstruktív van akkora, mint a gízai szfinx. A szfinxtől sem kérdezi meg senki, hogy miért az, ami. Az emberek gyönyörködnek benne. Nyilván összefügg azzal, hogy a kockának sok vetítő felülete van, és én nagyon hiszek a vizuális kultúra térnyerésében. Egyébként nagyon szeretek az egyszerű geometriával dolgozni, ami önmagában ugyan zéró érzelmet közvetít, viszont ha megtelik tartalommal, akkor nagyon izgalmas tud lenni. El tudok képzelni olyan oldschool műfajokat, mint például a színház, az opera, amelyek nem tudják felvenni a versenyt a filmmel, az internettel, hiszen látványban, hangban sokkal gyengébbek, gyakorlatilag a halál szélén állnak, de a Konstruktívtól új erőre kaphatnak. Ha az ember a tizenhatodik sorban ül egy hagyományos előadáson, akkor sosem lát a Garas Dezsőről egy közelit. A Konstruktív viszont alkalmas arra, hogy míg a középső, lenyitható kockában a színpadon fut az előadás, előre felvett képekből közelik peregjenek a kockák felületére kivetítve. Ilyen vizuális lehetőségekkel gyakorlatilag újjászülethetnek ezek a műfajok.

Vannak erre jelentkezők?

Rengeteg, minden napra jut kettő, hál’istennek nem kell utánuk mennünk. Színházra, musicalre, kiállításra, koncertre és egy csomó érdekességre van jelentkező.

Ezek szerint nem akadályozza őket, hogy sok huzavona után csak a Camponánál kaptatok helyet?

Úgy látszik, nem. Ettől függetlenül nagy lehetőséget hagyott ki Budapest azzal, hogy a Konstruktív nincs szem előtt. Így nem tud a város vagy akár az egész ország sztorijává válni. Nem akarom megbántani Budatétényt, amely remek hely, de azt azért figyelembe kell venni, hogy Budapest bármely pontjától minimum egy órányira van. Nem vagyok várostervező, és nem is tisztem, hogy megítéljem a kérdést, a Főpolgármesteri Hivatalra sem akarok mutogatni, a társadalmi folyamatok velejárójának tekintem, hogy Budapesten gyakorlatilag semmi nincsen. Valaki azt mondta nekem, hogy nem nagyon látja a Konstruktívot a sajtóban. Hát ez az, hogy nem is a sajtóban kellene látnia, hanem a városban. Ebben a városban ma egy tizenhat és negyven év közötti fiatalnak gyakorlatilag rom szórakozóhelyekkel kell beérnie. Udvarokban, parkolókban, erdőkben, pincékben, aluljárókban kell megélnie a kalandjait és azt, hogy ő világpolgár. Szerintem ez abnormális.

Nincs rá remény, hogy máshol újra felépüljön a dolog, ha a Camponával kötött egyéves szerződés lejár?

Nem nagyon. Volt egy olyan nyilatkozat a főpolgármester egyik beosztottja részéről, hogy hibának gondolják, hogy a Konstruktív nem kapott helyet a városban. Ezt tekinthetném reménysugárnak, de igazából nem hiszek benne. Ma a politikának olyan emberek a szereplői, akik már nagyon régen nem olvastak el egy könyvet, nagyon rég nem jártak moziban, egyéni ambícióikat valószínűleg már megvalósították, nagyban pedig nem gondolkodnak.

Egyébként hogy találtátok rá a Konstruktív névre?

A kollégáim között vannak a Bëlga együttes egykori szövegírói. Leültünk velük, és kértem, hogy írjanak nekem neveket. Ez is szerepelt köztük, és megtetszett.

A te megfogalmazásodban mi a Konstruktív?

A Konstruktív egy jelkép. Egyszerre szoftver és hardver. Látványosság, szórakoztatás és kultúra. A Konstruktív a világon egyedülálló, egyéni médium, egyszerre tizennyolc felületen tud vetíteni. A Konstruktív arra való, hogy ott álljon a Felvonulási téren, legyen alatta nyolc hatalmas kávézóterasz, vagy csak fű, amin el lehet heveredni, az a lényeg, hogy alá lehessen ülni. Ha csak égszínkék eget és bárányfelhőket vetít a képernyőkön, már az nagy látványosság. Egy VB-t vagy egy olimpiát itt nézni fantasztikus élmény lehet. Például az olimpiáról nem egy képet kap a Magyar Televízió, hanem hatot, de egyszerre csak egyet tud sugározni. A Konstruktív mind a hatot tudja egyszerre adni, a legmodernebb, 2005-ös technikával van felszerelve. Persze azért a Konstruktív több mint egy óriási televízió. Például egy hatalmas színpad is – nagyon kevés olyan produkciót tudok elképzelni, amit ne lenne képes befogadni. Mondjuk azt lehetne mondani, hogy a Konstruktív bemutatja a Bánk bánt. Vagy a Sting koncertet.

Hogyan fogadják az emberek?

Bírják. A Campona forgalma kimutathatóan nőtt, az emberek kíváncsiak rá, hogy mi ez, kimennek hozzá, és megnézik. Ez a hónap rámegy a beüzemelésre, tökéletesítjük a dolgot, a hónap végétől lesznek komolyabb programok.

Például?

Például audiovizuális, kommunikációs tanszékek hallgatói elkezdtek abban gondolkodni, hogy milyen az, ha nem egy felületre dolgoznak, hanem többre, és a felületek közt van átjárás, mondjuk az egyik kockaoldal felületéről a szemközti oldalra átbeszél valaki a vetített képek segítségével. Csináltak egy-két zseniális dolgot. Például leraktak egy struccfarmon négy kamerát. Bemész a Konstruktívba, és minden felületen struccok vannak körülötted. Ez a produkció április 21-től lesz látható, Quadrát címmel. Egyébként a honlapról érdemes tájékozódni, hogy mikor mi lesz, ami már biztos, azt feltesszük.

Mi lesz a Konstruktívval, ha lejár ez az egy év?

Fogalmam sincs. Ez politikai kérdés. Mi hétszer adtuk be a fővároshoz a helyfoglalási kérelmünket, hétszer utasítottak el tárgyalás nélkül. Középszinten még az is elhangzott, hogy egyeztessünk a T–Mobile-lal, mivel ők minden évben meghívnak a Felvonulási térre valamilyen lejárt szavatosságú világsztárt koncertezni, ebben pedig zavarná őket a Konstruktív. Én viszont állampolgári alapon kikértem magamnak, hogy egy magáncéggel kelljen alkudozni egy, a teljes városképet érintő kérdésben. Lehet, hogy ezt rosszul tettem. Szánalmasak ezek a szituációk, gyűlölöm őket. Egy város önképét és önértékelését befolyásolják, gyakorlatilag megakadályozzák, hogy a városlakó legalább egy kicsit büszke lehessen magára, a városára. Ezt elvenni az emberektől szimpla rablás. Nem tehetünk mást, várunk és reménykedünk, hogy valami csoda folytán mégis megkapja méltó helyét a Konstruktív nevű gyermekünk.

Az interjút Zsolnai Judit készítette.

Portrék: Egyed Péter


Kapcsolódó link:
A Konstruktív oldala