napi online kultúra és tudomány

INTERJÚ
Egy jó film elvarázsol
Beszélgetés Anders Bankével, a Zúzmarás című film rendezőjével


A Zúzmarás az első svéd vámpírfilm. Egy Annika nevű doktornő hányattatásait meséli el, aki válása után egy elzárt, lappföldi városkába költözik kislányával. A helyi közösségben megmagyarázhatatlan halálesetek és balesetek történnek, és furcsa események zavarják meg a kórház életét is. A Zúzmarás külső felvételeinek nagy részét sötétben, mínusz harminc fokban vették fel Kalixban, Svédország legészakibb pontján, oly távol minden hívólabortól, hogy Chris Maris operatőrnek olykor hat napig kellett várnia, mielőtt láthatta a nyers felvételeket.

Miért akar valaki Svédországban horror-filmet készíteni?

Talán mert ez az egyik legnehezebb dolog a világon. Mindig nehéz olyan feladatokba belevágni, amelyekről mindenki azt hiszi, lehetetlen megcsinálni. De volt egy nagyon jó forgatókönyvünk és egy jó ötletünk, és nagyon hittünk ebben a műfajban. A filmipar kemény világ, és ha az ember vállalja a nehézségeket, akkor már nem akar olyan dolgokkal foglalkozni, amelyekben nem hisz. Egy vámpírfilmet vagy egy fantasztikus filmet csinálni különösen nehéz, mert egyrészt még senki nem készített ilyet Svédországban, és eleve nagyobb fenntartással fogadják az ilyen ötleteket, másrészt rengeteg speciális effekt van a filmben, és ez külön szakértelmet kíván. Ráadásul Lappföldön forgattunk teljes sötétségben, mínusz 15 és 30 fok között. Talán nem is kellett volna elsőfilmesként belevágni ebbe a munkába, félúton azt éreztük, hogy nem voltunk normálisak, de végül jól sikerült a film, és most már úgy érzem, ezek után bármit meg tudunk valósítani.

Mit gondol, miért lett az amerikai filmipar privilégiuma a horror- vagy vámpírfilmek gyártása?

Mi, európaiak nagyon büszkék vagyunk a kultúránkra, és a filmes támogatásokat az úgynevezett magas művészeti alkotásokra fordítjuk. Rangon alulinak érezzük a kommersz filmeket, az amerikaiak viszont a profittal foglalkoznak, és olyan filmeket gyártanak, amelyekre nagy a közönségigény. Nagyon nehéz dolga van annak az európai filmesnek, aki nem művészfilmet akar gyártani.

A filmet februárban mutatták be. Milyenek az esélyei az európai és az amerikai piacon?

Annak ellenére, hogy a film nyelve eredetileg svéd, már rengeteg helyen megvették a világon, az angolszász országokat is beleértve, ahol köztudottan nagyon elutasító a közönség minden nem angol nyelvű filmmel szemben. Bemutatják például az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, Spanyolországban, Portugáliában, Ázsiában és valószínűleg Magyarországon is.

És ön szerint minek köszönhető, hogy sikerült meggyőzniük például az angolszász országok forgalmazóit?

A film egyik különlegessége az átlag vámpírfilmekhez képest az, hogy ez egy horrorvígjáték, tehát nemcsak vér folyik benne, hanem nevetni is lehet rajta. Ezen kívül a szereplők valódi és emlékezetes karakterek, sok szálon fut a cselekmény, és a filmben sok váratlanul végződő szituáció van. Tehát figyeltünk arra, hogy maga a sztori sokszínű legyen, ne csak a vérről és a halálról szóljon. Így nemcsak a vámpírfilmek forgalmazói figyeltek fel rá, hanem a művészfilmes forgalmazók is.


Magyarországon sok fiatal filmes szeretne kommersz filmeket készíteni, és itthon is nehéz ilyen alkotásokratámogatást kapni. A nagy rendezők pedig sokszor le is söprik ezt a kérdést az asztalról azzal, hogy egy kis ország nem is tud olyan minőségű kommersz filmet készíteni, mint például Amerika. Ez egy létező vélemény Svédországban?

Igen, mostanáig az volt. A forgalmazók kételkedtek, és azt mondták, ilyet még soha nem csináltunk, és az amerikaiak egyébként is jobban csinálják nálunk: nem érdemes belevágni. A két legnagyobb forgalmazó ezért utasított minket vissza. De ezt az ellenállást áttörtük, és az én generációmból más rendezők is elkezdtek ilyen filmeket készíteni. Szerintem egyébként már rég meghaladott a művészfilm és a kommersz szétválasztása, Magyarország is ugyanolyan kapitalista ország, mint Európa más államai, és a művészfilmek ugyanolyan termékek, amelyeket el kell adni, csak ezeket a művészfilm márkanév alatt árulják a közönségnek. Az a szomorú, hogy a pénzt osztók úgy gondolják, hogy az egyik közönség jobb, mint a másik.

Amikor belevágtak ebbe a filmbe, eldöntötték-e, hogy kommersz vagy művészfilmet szeretnének forgatni? Hiszen még a műfajt is meghatározták...

Amikor a produceremmel elolvasok egy forgatókönyvet vagy egy szinopszist, mindig azt a kérdést szoktuk feltenni: ha valaki más megcsinálná ezt a filmet, akkor mi kifizetnénk-e 9 eurót ezért a filmért a moziban? Ha igennel tudunk válaszolni, akkor tovább gondolkozunk rajta, ha a válasz nem, akkor visszaadjuk a könyvet. Az már persze a nehezebb kérdés, hogy rajtunk kívül hányan lesznek kíváncsiak a filmre. De mi úgy gondoltuk, hogy rajtunk kívül is elég sok embert fog érdekelni egy vámpírfilm. Az a legérdekesebb, hogy Amerikában például teljesen másképp sorolják be a filmeket a kommersz és a művészfilm kategóriába. A külföldi filmek automatikusan művészfilmnek minősülnek, így a Zúzmarás is művészfilmként kerül majd ott forgalomba.

Moszkvában tanult, és korábban azt nyilatkozta, hogy megpróbálták művészfilmes rendezővé faragni, de ez nem sikerült. Mi volt a baja ezzel a státusszal?

Egyszerűen nem ilyen filmeket akarok csinálni. Nagyon hálás vagyok, hogy sok mindent tanultam az iskolában, és hogy megnézhettem olyan alkotásokat, amelyeket egyébként nem is lenne módom látni. De hát a legtöbb filmes iskola a művészet magas oltárára helyezi a filmet, és még mindig a szerzői filmben gondolkozik, ami szerintem nevetséges. A film rengeteg ember közös munkája, és csak nagyon ritkán fordul elő, hogy a rendező határoz meg mindent. Ráadásul annyi gyenge filmet láttam, amelyet művészetként akartak eladni, hogy én ebben nem hiszek. De mint említettem, nem is szeretem a magas és a kommersz művészet megkülönböztetését: az egyes művek minősége sokkal fontosabb.

Magát a horrorfilmet mint műfajt szereti vagy pedig úgy érezte, hogy ezen a műfajon keresztül kifejezhet valamit önmagából?

Nemcsak a horrorfilmeket szeretem, hanem például a sci-fit, a fantasztikus filmeket és valamennyire az akciófilmeket is. De más dolgok is érdekelnek, viszont párkapcsolatokról szóló filmeket nem szívesen készítenék. Tervezzük egy romantikus film forgatását, de abban lesz időutazás. Tehát mindig kell valami különlegesség is, hogy érdekeljen a film. Nem szeretem az olyan filmeket, amelyek a mindennapokat viszik vászonra. Ezért minek moziba menni? Egy jó film elvarázsol, más időkbe és helyekre kalauzolja a nézőt. A horrort egyébként nagyon izgalmas műfajnak tartom.

Milyen szempontból?

Miért ülünk fel a hullámvasútra? Halálra izguljuk közben magunkat, de éppen ezt szeretjük benne. Európa ma már biztonságos világ, nincsenek nagy félelmek, nagy izgalmak, de az emberben még mindig megvan a félelem ősi ösztöne, amit szeretünk néha megélni, érezni. Ezt ma már csak a hullámvasúton és a horrorfilmek alatt élhetjük át. Ráadásul minden ember fél egy kicsit a haláltól, nem tudhatjuk, hogy mi fog történni velünk a jövőben. A horrorfilmeket főleg fiatalok nézik, és ebben az életkorban különösen sokat foglalkoznak az emberek a halál kérdésével. Ha a híreket nézzük, akkor csak szorongunk a sok borzalomtól, de egy horrorfilm segít abban, hogy levezessük ezeket az érzéseinket: van egy átlátható történet, tudjuk, hogy ki a jó és a rossz, és még a végén győzhet is a jó. Ez nagyon megnyugtató.

Ezek szerint nem akart a filmmel semmi személyeset elmesélni?

Nem hiszem, hogy feltétlenül szükséges, hogy egy filmnek üzenete legyen. Minden film szól valamiről, de ha az üzenetet előtérbe helyezzük, akkor a néző azt érzi, hogy manipulálni akarjuk, hogy a szájába akarunk valamit rágni. De természetesen sok fontos kérdés felmerült bennünk, amikor a forgatókönyvön dolgoztunk. Beszéltünk a rasszizmusról, a nácizmusról, hiszen a film egyik jelenete a második világháborúban játszódik, ahol egy új mintafajt akartak létrehozni, és ez okozza végül is a vámpírok elszaporodását. A fajgyűlölet a jövőben is előfordulhat még, és ezért ez egy fontos téma, tehát utaltunk a történelemre, a valóságra, de ezt nem akartuk mindenek fölé helyezni. Szóval fontos a személyesség, fontosak az élő hiteles karakterek, mert egyébként a műfaj csak üres forma lesz, de számomra a legfontosabb mégiscsak az izgalmas történet, és hogy a film egy másik világba röpítsen.

Az interjút Hidas Judit készítette.


Kapcsolódó linkek:
Írásaink a 2006-os Titanic Filmfesztiválról
A Zúzmarás oldala a Titanic Filmfesztivál honlapján



Korábbi interjúk:

Hajduk Károly
Kovács Levente
Paul Rosdy
Óvári Lajos
Sandy Dubowsky és Steve Greenberg
Visky András
Bagó Bertalan
Hámori Gabriella
Vidnyánszky Attila - vagy.hu
Novák Eszter
Jacqueline Bisset - filmhu
Hanna Helavuori
Szőke Szabolcs
Joanne Harris
Terry Gilliam
Csonka András
Kádár Gábor
Dusan Makavejev
Kemény Vagyim
Visky András
Brendel és Esterházy a CEU-n
Borgos Anna
Til Schweiger
Bruce Beresford
Paprika Steen
Bodnár Szilvia
Interjú Tóth Krisztával és Pelsőczy Rékával
Alexander Brody, John Lukács és Kurta Zsuzsanna Hunyady Sándorról
Todd Solondz
Tóth Pál
Szögi Csaba
Mérei Anna és Katona Zsuzsa
Elek Dóra
Kudász Gábor Arion
Pokorny Lia
Vranik Roland
Karsai György
Bereményi Géza
Arthur Phillips
Gárdos Péter
Erdélyi Zsolt
Váró Kata
Kovács Géza
A litera.hu interjúja Andrzej Stasiukkal
Nagy Sándor
Czajlik József
Szüts Miklós
Tóth Klára
Mácsai Pál
Animációs vita: Patrovics Tamás és Szemadám György
Mispál Attila
Kardos Horváth János
Györgyi Anna
Kocsis Tibor
Huszti Péter
Atlasz Gábor
Priit Pärn
Fullajtár Andrea
Derdák András
Graham Whybrow
Groó Diana
Háy János
Dr Taba Miklós
Barabás Olga
Pálfi György
Liszka Tamás és Kiss Attila
Tompa Gábor
Kiss Csaba
Sándor Anna
Szalma Hajnalka
Keresztes Sándor
Dobák Lívia
Andrei Şerbannal
Szantner Anna
Visky András
Hajdu Szabolcs
Juhász Miczura Mónika
Török Ferenc
Csabai Gábor
Tóth Barnabás
Szabó Tibor
Antal Nimród
Dj Titusz
Szögi Csaba,az Alternatív Színházak Szövetségének új elnöke
Palya Bea énekes
Chat Jake Smiles-szal
John Warren Gotsch, az A.P.A. alapítója
Zimányi Zsófia, a Budapesti Tavaszi Fesztivál igazgatója
Gyertyánfy Péter, az Artisjus főigazgatója
Lakatos László, szociológus
Engel Pál, történész