napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Kedves, vidám dolog
Toys R Us a Knoll Galériában

Maci, Víziló és Morzsikutya egy kupacba gyűltek össze. Tőlük nem messze egy test nélküli babafej fekszik, a maga teljes tehetetlenségében és csonkítottságában. Hárman együtt, és ő egyedül.

Károlyi Zsigmond "egy kedves, vidám dolgot" akart festeni. Ez alapján úgy tűnik: nem sikerült neki. Belenéztem a kismackók, a kutyusok és gyorséttermi ajándékfigurák szemébe: egy sem tündököl, egy sem boldog. Itt csillogásmentesek a szemek, fakó pasztellszínek fojtogató szürkesége közt. Itt nem játszik gyermek: nem babusgat, nem ölel, és nem hajít sarokba. Itt csak Babaország állampolgárai láthatók; fáradtan, megtörten, csendesen.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem professzorának festményeit méltató Süvecz Emese szerint a képek megszólítanak és derűt árasztanak. "A régi mesekönyvekből mindannyiunk számára ismerős állatalakok keverednek a fogyasztói kultúra banális tárgyaival, amik megszelídülnek, jelentésük megváltozik" – fogalmaz Süvecz, amivel egyáltalán nem tudok egyetérteni. Nem látom a mosolyt, a harmonikus könnyedséget, amiről a nézőt próbálják meggyőzni. De én szinte felnőtt vagyok (azért szinte, mert a fantáziám szerteágazása miatt még gyerek), így hát fogtam egy tízéves forma kislányt, megmutattam neki a katalógust. Gondosan végiglapozta, aztán megkérdeztem tőle: tetszett-e. Zavartan rám nézett, vajon mit akarok. És azt rebegte: annyira nem játékosak. Ismétlem: annyira nem játékosak. Sőt. Mintha betegek lennének – suttogta félénken a lányka. Számára nem tűnt megszelídültnek a McDonald's-játék, és egyáltalán nem vette észre, hogy két kor játékszerei keverednek. De azt észrevette, hogy a képek szomorúak, s ezt nem tudta mire vélni.

Csajkovszky Krisztina

Károlyi Zsigmond: Toys R Us, Knoll Galéria; 2001. szeptember 13. – 2001. november 17.


További kiállítás: