napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Walter Péter: Dokumentumok a 20. századból
Kiállítás a Magyar Fotográfusok Házában, a Mai Manó Házban
Budapest, VI. Nagymező u. 20.

Kincses Károly elfogult portréja Walter Péterről

Tetőtől talpig anakronisztikus jelenség. Mintha a fotográfia hőskorából maradt volna itt, amikor az emberek csak úgy heccből, l’art pour l’art voltak becsületesek. Amikor még mindent tudtak a szakmáról, ha nem volt rá közvetlen szükségük, akkor is. Amikor még nem nyomultak, csak fényképeztek.Olyan ember, akinek jószerével nincs is ellensége, s bár e kijelentésre nincs tőle felhatalmazásom, de azt hiszem ő sem tud hosszabb ideig haragot tartani senkivel. Az öreg emberek bölcsességének tudója, pedig még alig múlt negyvenvalahány. Nincs olyan ember Kecskeméten és a megyében, aki ne ismerné.

Ha azt írtam róla az előbb, hogy emberként anakronisztikus jelenség, bátran kijelenthetem, hogy fotográfusként is legalább annyira az. Sok éve, évtizede napilapos fotóriporter. Aki már csinálta, tudja mi az, aki még nem, az ne is próbálkozzon. Nem embernek való élet. Képszerkesztő, azaz mások rossz, vagy el nem készült képe helyett is rögtön kell rohannia, és csinálnia egyet, begörcsölt tollú újságírók helyett meg kell töltenie egy-egy fél vagy negyed oldalt. Szabad idejében meg pénzt keres a családjának alkalmazott és műtárgyfotókkal, illusztrálja a fotómúzeum könyveit, katalógusait. Ezen tevékenységei által meghagyott, úgynevezett szabad-idejében, néha csinál nagyon humanista, nem szenzációhajhász, fekete-fehér szociófotókat, “a la nagybaracska”, vagy színes, szépen világított, békességet sugárzó pusztai, folyóparti tájképeket. Komoly presszió hatására ezeket néha ki is állítja valahol. Kevés úgynevezett szabad-ideje van, ez nyilvánosságot nyert alkotásainak számán is mérhető. Saját bevallása szerint több ezer képe van a rendszerváltás kecskeméti és környékebeli eseményeiről. Bács-Kiskun megyei könyvet, albumot, kiállítást nem lehet úgy megcsinálni, hogy az ő képeit kihagynák. Ha meg nem fényképez, a magyarországi halállomány ritkításával van elfoglalva. Bizonyos nagyon öregek, akik még emlékeznek erre, vagy nagyon beavatottak, úgy tartják, hogy halászléjének nincs párja. Van viszont neki párja. Felesége, Walter Anikó szintén fényképész, egyik fiát sem tudta lebeszélni erről.

Egy lexikon meg csak ennyit írna róla: a fényképezésel 1968 óta foglalkozik, 1971 óta hivatásszerűen. Pályáját a Bács-Kiskun megyei Tanács Mikrofilmtechnikai Központja fényképészeként kezdte (1975-1988), amit felváltott a Petőfi Népe szerkesztőségével A Magyar Fotográfiai Múzeum megbízott fényképésze a kezdetektől. (1991). A Kecskeméti Fotóklub tagja 1970-től. 1979-ben a kecskeméti Fémmunkás Vállalat ösztöndíjasa. 1984-ben a Bács-Kiskun megyei Tanács művészeti ösztöndíjasa. 1982-től a Nagybaracskai Fotográfiai Alkotótelep tagja, kiállításainak állandó résztvevője. 1982-ben elnyerte az Eurofoto pályázat dokumentum kategóriájának aranyérmét,1997-ben pedig megkapta Bács-Kiskun Megye Művészeti Díját. 1968-1977 között több hazai és külföldi pályázaton vett részt, tucatnyi önálló kiállítása volt, elsősorban Kecskeméten és Bács-Kiskun megyében. 1997-ben jelent meg fotóalbuma Két folyó között (Bács-Kiskun megye természeti és építészeti értékei)

Önök döntsék el, a bizonyítottan elfogult szerzőnek vagy a lexikonnak hisznek inkább.

A kiállítás március 1-én, 17 órakor nyílik, és április 2-ig tart nyitva.
Információ: 473-2666 vagy maimano@matavnet.hu



További kiállítás: