napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
SYMPHONIA HUNGARORUM
Magyarország zenekultúrájának ezer éve
Budapesti Történeti Múzeum, Budavári Palota, E épület


Előzmények
A velencei születésű Gellért püspök életét elbeszélő 12. századi legenda érdekes - számunkra különösen fontos - történetről tudósit. Egy utazása során Gellért egy majorságban szállt meg kísérőjével, Walter német szerzetessel, amikor is az éjszaka egy kézimalommal búzát őrlő asszony éneklését hallotta meg. Ekkor kérdezte kísérőjétől: "Hallod-e, Walter, a magyarok szimfóniáját, miképpen hangzik?" Számos tudós tett már kísérletet ennek az epizódnak a megfejtésére: mit jelenthetett a "symphonia", milyen magyarázatot fűzött hozzá Walter, a zenei szakértő. Ez az epizód tulajdonképpen több mint adat: valójában szimbólum, a magyar zene Európában való megjelenésének szimbóluma, és egyúttal a magyarországi zenekultúra ezeréves történek kiindulópontja.

1997-ben, az első millenniumi tervezgetések közepette merült fel a Magyar Zenei Tanács elnökségének ülésén egy nagyszabású zenetörténeti kiállítás gondolata. Az ötletet a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság magáévá tette, különös tekintettel arra, hogy kitűnő modell állt előttük: a Gesellschaft der Musikfreunde és a Kunsthistorisches Museum 1996-ban rendezett közös kiállítása a bécsi Harrach-palotában "Die Botschaft der Musik - 1000 Jahre Musik in Österreich" címmel. Eldőlt tehát, hogy itthon is megrendezésre kerül a millenniumi kiállítás, "Magyarország zenekultúrájának ezer éve" címmel. 1998 nyarán már kiváló partnerek szálltak be az előkészítésbe: a Budapesti Történeti Múzeum a Budavári Palotában méltó helyet kínált az eseménynek, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum pedig gazdag gyűjteményeit ajánlotta fel a magyar zenetörténet egyedülállóan új bemutatásához.

Koncepció és kiállítási módszer
Magyarország zenetörténetének új anyagát és az abból eredő új szemléletet jelenleg csak egy szűk tudósréteg ismerheti. Az eredmények az MTA Zenetudományi Intézete által kiadott Musicalia Danubiana című sorozat kritikai forráskiadványaiban, az öt kötetre tervezett Magyarország Zenetörténete eddig megjelent első két kötetében, valamint a kizárólag szakmai közönség számára hozzáférhető Zenetudományi dolgozatokban és a Studia Musicologica hasábjain jelentek meg. Ez a kiállítás tehát kedvező alkalom arra, hogy a magyar zenetudomány nemzetközi méretekben is jelentős új eredményeit szélesebb körben is elterjedjen. Miközben az idelátogató külföldieket érdekes szellemi kaland várja, egyúttal lehetővé válik, hogy egy szűk szakmai körön túl a művelt közönség közfelfogásába is bekerüljön Magyarország zenetörténetének ez az összetettebb képe.

A módszer vonatkozásában a kiállítás a komplexitás elvét követi és a legújabb technikai eszközöket használja fel. A lehetőséghez képest eredeti dokumentumokat és tárgyakat (kódexeket, kéziratokat, ősnyomtatványokat) állítanak ki, de szükség esetén ezek kiegészülnek jó minőségű másolatokkal. Ugyanakkor a szorosan vett zenei dokumentumokhoz más művészetek és tudományok dokumentumait is hozzárendelik, szemléletessé téve nemcsak magát a kiállított tárgyat, hanem annak környezetét, a használatban, az emberek életében betöltött szerepét. Zenéről lévén szó, kiemelkedő helyet biztosítanak az audio-vizuális eszközöknek, lehetővé téve, hogy a látogató a témához, a vitrinhez illő zenét meghallgathassa. Beépített video-kivetítők segítségével "mozgó" információt is szolgáltatnak a népzenei előadásról, néptáncról, történelmi táncokról és koncertekről. A kiállításhoz kapcsolódva, rendszeres időpontokban hangversenyek is lesznek, melyekhez a tervezett helyszín, a Budapesti Történeti Múzeum "barokk udvara" ideális környezetet kínál.

Problémák
Az ezer évet átfogó zenetörténeti képnek két olyan korszaka is van, mely - a kiállítás műfajából adódóan - nehezen ábrázolható. Ez a két korszak az előtörténet és a jelen. Az előtörténetet, a nomád magyarság zenélési gyakorlatát, orális hagyományát a modern népzenekutatás dallamok összehasonlításával, következtetésekkel, elméleti úton közlíti meg, nyilvánvaló azonban, hogy ezt a feltételezett nyomvonalat tárgyi emlékekkel bemutatni nem lehet. A történet másik vége, a jelen viszont azért okoz nagy gondot a kiállítás rendezőjének, mert túlságosan közel van hozzánk. Nem vitás, hogy a magyar zenekultúra épp a 20. században jutott el eddigi útjának legmagasabb pontjára. A hatalmas mennyiségű anyag itt szinte "kinő a rendezők kezei közül", a minőség megítéléséhez pedig még hiányzik a távlat. Bartók és Kodály életműve lezárult, de nem zárult le az utánuk következő nemzedékeké: ez óhatatlanul átlép a 21. századba. A magyar zenének és a magyar zenészeknek az egész világba való kisugárzásának extenzív bemutatására ez a kiállítás még nem vállalkozhat, e gazdagság fényét épp csak felvillantani tudja.

A kiállítás témái
"Symphonia Hungarorum" - Szent Gellért püspök legendája; "Magyar gregoriánum"; A Kárpát-medence a honfoglalás előtt; Emlékek a középkor és a reneszánsz udvari zenéjéből; A török hódoltság krónikásai; Egy nemzetközi hírű virtuóz Magyarországról: Valentin Bakfark; A reformáció és az ellenreformáció korának zenéje; Az Esterházy hercegi udvar zenéje; A magyarországi városok zenéje a 18. Században; Magyar táncok az ungarescától a csárdásig; Nemzeti Színház, nemzeti opera; Liszt Ferenc a magyar zene útján; Fővárosi zenei élet a dualizmus korában; Cigányzenészek - magyar népies zene; Az Osztrák-Magyar Monarchia operettje; A parasztmuzsika felfedezése; A 20. század legnagyobbjai közt: Bartók Béla; Nemzeti jelleg - egyetemes érték: Kodály Zoltán; Magyar muzsikusok itthon és a nagyvilágban.

A kiállítás október 29-ig tart nyitva.


További kiállítás: