napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Ilyen volt, ilyen lett
  Új középkori palota és reneszánsz kút Visegrádon

Nem vagyunk különösképpen elkényeztetve középkori műemlékekkel. Azon a néhány templomon és váron kívül, amelyek többé-kevésbé épen vészelték át a török hódítást és annak nem kevésbé pusztító megszüntetését, Magyarországon leggyakrabban térdig vagy még addig sem magasodó épületekkel találkozhat a derék műemléklátogató. Az újabb kori műemlékvédelem elsősorban a maradványok konzerválására összpontosított, rekonstrukcióra jóval kevésbé, amely a tudományos szempontoknak talán megfelelt ugyan, a laikus számára viszont sok élvezhetőt nem nyújtott. Ezen a felfogáson kíván változtatni (és egyben a két szempontot összehangolni) az a kiállítás, amelyet október 5-én nyitottak meg Visegrádon. Véget ért ugyanis a királyi palota rekonstrukciójának első szakasza, amelyben a palota északkeleti épületét próbálták meg a késő középkori állapotoknak megfelelően helyreállítani, benne azzal a gyönyörű reneszánsz kúttal, amely a mostani megnyitó legnagyobb szenzációját jelentette.
Visegrád a XIV. században, Károly Róbert uralkodásától kezdve a magyar királyok székhelye, a XV. században pedig legfényesebb vidéki rezidenciája volt. A városban már 1330-ban állt egy királyi ház, aminek helyén I. Lajos, Luxemburgi Zsigmond, majd Hunyadi Mátyás pompás palotát építtetett. A palota a török hódoltság alatt, majd a település XVIII. századi újjáélesztése során teljesen elpusztult. Az épületek maradványai a föld alá kerültek, és csak az 1934 óta folyó régészeti kutatások hozták őket újra felszínre.
Miközben az 1980-as évek közepén újrainduló ásatásokkal együtt megkezdődött az előkerült falak, kőfaragványok, tárgyi leletek feldolgozása, a palota már feltárt romjai igen súlyos állapotba kerültek. A korábbi műemléki munkálatok a palota kiásott romjait nagyrészt fedetlenül hagyták, csak ráfalazásokkal próbálták megóvni, ez azonban csak felgyorsította a pusztulást. A kiomló falrészeket minden évben új falakkal kellett pótolni, ami a középkori maradványok fokozatos, de teljes eltűnésével fenyegetett. A pusztulás oly mértékben felgyorsult, hogy 1994-re a falak életveszélyessé váltak. Ekkor indult meg a palota legújabb helyreállítása. Mivel a korábbi módszerek: a ráfalazás, vagy a védőtetők nem bizonyultak elég hatékonynak, a helyreállítás tervező építésze, Deák Zoltán, új megoldást keresett. Az eredeti falak védelmét csak úgy lehetett hatékonyan megoldani, hogy azokat zárt, fedett épületbe foglalják, és mivel a kutatás nyomán rendelkezésre álltak a rekonstrukcióhoz szükséges adatok, olyan helyreállítás készült, amely a középkor végi állapotnak megfelelően állítja vissza a palota azon részeit, amelyekből eredeti falmaradványok maradtak fenn. A visegrádi rekonstrukció határozott célja, hogy ne csak a materiálisan fennmaradt romokat, hanem a tudományos kutatás által megismert adatokat is felhasználja és bemutassa. Ez a módszer alapvetően különbözik a magyar műemlékvédelemben az 1960-as évek óta túlsúlyba került - és a jelenlegi millenniumi nagy műemlék-helyreállítások közül a székesfehérvárit és az esztergomit is jellemző - modernista, vagy legújabban posztmodern szemléletű, új anyagokat és formákat alkalmazó, a rekonstrukciókat szándékosan kerülő gyakorlattól, és inkább az 1930-as években az esztergomi, vagy az 1950-es években a budai királyi palotában végzett restaurálások továbbfejlesztésének tekinthető.
Az anyagi források szűkössége miatt a most rekonstruált épület sem készülhetett el teljesen: a szerkezeti munkák befejezésén kívül csak a díszudvar és öt terem nyílik majd meg a látogatók előtt, amelyekben a palota történetét bemutató kiállítás kapott helyet. A palota többi helyiségének, a kertek és a külső udvarok munkálatainak befejezésére jelenleg nincs pénz, és megoldatlan a palota további, mintegy háromnegyeded részének jövője is. A jelenleg megnyíló szakasz legszebb részlete a palota 1484-ben épült díszudvara a közepén álló Herkules-kúttal. Különös jelentőségét az adja, hogy ez a reneszánsz első Itálián kívül született emléke Európában. A későgótikus kerengő fölé épült reneszánsz loggiát és a vörösmárvány szökőkutat, amely a gyermek Herkules harcát ábrázolja a lernai hidrával, korának egyik legjobb római szobrásza, Giovanni Dalmata készítette. A kút restaurálását, és kiegészített másolatának elkészítését nemzetközi összefogás tette lehetővé: a munkát az Egyesült Királyság Kormánya, a brit Powergen cég magyarországi leányvállalata: a Csepeli Áramtermelő Rt., a Nemzeti Kulturális Alapprogram és Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium támogatta.

Buzás Gergely
A legújabb kiállítás