napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
A festmény hangja
František Kupka-kiállítás a Ludwig Múzeumban

František Kupka zenét akart teremteni a festészetével. Ez elsőre meglehetősen bizarrnak, sőt kifejezetten egy hangzatos képzavarnak tűnik, és mégsem. A pontos értelmezéshez azonban egy kicsit távolabbról és látszólag egészen más területről kell indulnom, mégpedig az irodalom és a filozófia felől. Thomas Mann ugyanis egy analitikus írásában kifejti, hogy Friedrich Nietzsche számára kétféle ember létezik: a fül és a szem embere. A fül embere Mann szerint átélni kívánja a való világot, a szem embere pedig a megértést keresi. Mann ebből a gondolatából kiindulva pedig arra a megállapításra jut, hogy Nietzsche zenész. A kaotikus erők teljes eluralkodása előtt kanyarodjunk vissza Kupkához: a Mann-i értelemben Kupka szintén muzsikusnak titulálható, hiszen érzéseit, léte teljességét akarja magáénak tudni a festészete által, tehát átélni óhajt, s ezáltal teremteni. Teremteni valami újat, nem pedig utánozni más művészeteket, illetve élményeket. A zenét, az impressziót mint egyszeri és megismételhetetlen aktust szándékozott visszaadni a maga lehető legteljesebb módján. Egy alkalommal maga Kupka úgy fogalmazott: „Úgy gondolom nem szükséges fákat festeni, amikor a kiállításra igyekvők az út szélén jobban megnézhetik őket eredetiben. Igen, festek, de csupán a koncepciót, ha úgy jobban tetszik: szintéziseket, akkordokat".

Meda Mládková – a Kupka-művek szerelmese és annak a gyűjteménynek a tulajdonosa, amelyből jó néhány darab tekinthető most meg a budapesti Ludwig Múzeumban – a kiállítás megnyitóján Budapesten ehhez kapcsolódóan idézte fel azt a benne, az egykori fiatal művészettörténész lányban hirtelen érzett különlegességet, amelyet Kupka Táncoló lány című alkotása váltott ki belőle. „Szinte hallottam a zenét, amit a kép által teremtett" – és valóban: a művészet csodája túléli a letűnt éveket, a gyorsan múlókat. A Táncoló lány ma is muzsikát, belülről fakadó zenét lop a képet nézők fülébe, s a nagy titok: mindenkinek mást, hogy a hangok játszhassanak, mindünkkel mást és mást.

A magyar közönség számára valamelyest ismeretlennek mondható Kupka életmű új mondanivalót tartogat. Az akadémizmuson keresztül az absztrakcióhoz – s nem a kubizmuson át – eljutó Kupka sajátos képisége a teljes egyediesség, és egyéniség megtestesítője egyben, azé a Kupkáé, aki nem csatlakozott kategorikusan irányzatokhoz vagy csoportokhoz, aki nem kereste kritikusok és galériák kegyeit, csupán az önmagát a saját erejéből teremtő és újrateremtő szabadságot és a biztonságot kutatta rendületlenül. Kupka abszolút tudatossággal tekintett alkotásaira: nem bohó pingálmányokat hozott létre, vagy hirtelen felindultságból elkövetett opusokat, hanem gondosan megtervezett festményeket, amelyeknek előéletét a pontos szándékkal készített skiccek, tervek jelentették, s az alkotás a fantázia és a tervezettség többé-kevésbé fegyelmezett hangulatában született. Kupka egyben kritikusa is volt önmagának, és szakértője természetesen, aki műveit nyolc kategóriába sorolta (konvencionális festészet, teremtett motívumok, színstruktúrák, rajzok, függőlegesek, függőlegesek és átlók, körkörösek, háromszögletűek), melyek közül az első négyre az atavizmus jellemző, a második négy kategóriára pedig a racionalitás utáni vágy – eme ellentétek közötti tobzódás egyébként egész művészetét áthatja. Kupka zeneiségére egyébiránt a nazarénus hatás is befolyással van, de ugyanígy fellelhető az őt korai éveitől érdeklő spiritizmus, majd a népművészet, a teozófia és a szecesszió harmonikus egyvelegének befolyása.

A Ludwig Múzeum mostani tárlatán a látogató kissé furcsán érezheti magát, mivel az első emeleti termekben mondhatni zsúfoltnak tűnik az alkotásbéli kínálat. A túl sok kép egymás mellé helyezése ránehezedik a nézőre, és fennáll a veszélye, hogy nehezen tud külön-külön összpontosítani az egyes alkotásokra. De a kiállítás szervezőinek azon szándékának tudata kárpótol a helyszűkéért, miszerint minél többet, szebbet, gyönyörködtetőbbet.


Csajkovszky Krisztina

A kiállítás megtekinthető 2002. február 24-ig.



További kiállítás: