napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Álom és valóság
A Teremtett Valóság című kiállítás a Mai Manó Házban
Budapest, VI. Nagymező u. 20.

Milyen volt a világ a második évezred végén? Hogyan látta az a néhány francia fotóművész, akik a Mai Manó Házban kiállított? Mindenekelőtt groteszk. A Teremtett Valóság címet viselő gyűjtemény tagjai mind sajátos világot tükröznek. A világot, ahogy a görbe tükörben látni. A kép alanya lehet egy struccfióka vagy a Nagy Alma, esetleg egy jégbefagyott bábu, a lényeg ugyanaz: semmi sem az, aminek látszik. Egy ártatlan struccfióka egészen közelről akár szörnyetegnek is tűnhet, s egy galamb háta akár angyalénak is.

A tárlat első darabjai a panoptikumokat idézik: Bernard Faucon képein kirakati babák keverednek az igazi gyerekek közé. Talán visszajövök című alkotása maga a tiszta költészet. Rögtön utána tanúi lehetünk az úthenger álmának, s Alain Fleisher azt is megmutatja, milyen az, amikor egy igazi Tudor csöppen egy kávézóba. A szóló alkotások mellett üde színfoltot jelent Joachim Mogarra sorozata, amely az elnyűtt tornacipőknek állít örök emlékművet a közlekedés, a parkolás és a járművek ürügyén. A kép és a valóság keverékéből születtek Gilbert Gardin munkái: alkotásain finom iróniával kevert kajánság látszik: az Elliott kutyája című kép például egy gigantposztert ábrázol, rajta valami kibogozhatatlan pedigréjű kutyával, mellette a gazda, teljes valójában, amint végtelenített gumiszalagon sétál. Vagyis: ki sétáltat kit? A legbizarrabb minden bizonnyal az emeleti kiállítóterem indító darabja: a lépcső tetejével szemben egy Norfertiti-valóság kollázs látható. A műalkotás és a valóság keveredik a fotón, amely maga is műalkotás. Ez a mű lehetne akár a gyűjtemény mottója is.

A kiállítás anyagához katalógus is készült. A szerkesztés gondatlanságából kifolyólag az általam oly megkedvelt női fej helyett ott egy másikat találtam a kötetben, amely azonban kevésbé kifejező és riasztó. A kötetben megtalálható az összes kép reprodukciója, bár ezt nem merném ilyen határozottsággal kijelenteni. A reprodukció stimmel, a darabszám szintén, de sajnos – „hála" a szerkesztésnek – legtöbbjüknek csak a tükörképe látható. Ebből a tényből új műalkotás is született: az analfabetizmusról szóló fényképen a gondosan, fehér falra applikált betűk nem adnak ki szavakat, s itt már a szokásos trükk sem segíthet: sajnos a legtöbb lapozgató-látogató nem hord magánál zsebtükröt, amit alsóban a matekfelszereléshez kötelezően adtak tükrözés-elforgatás témakörben. Sebaj. Legközelebb.

A kiállítás február 16-ig látogatható.

A Mai Manó kiállítás honlapja


További kiállítás: