napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Jézus gyönyörű teste
Bettina Rheims és Serge Bramly I.N.R.I. c. kiállítása a MEO-ban
Budapest, IV. József Attila u. 4-6.

Nézz le rám, ó gyönyörűszép Istenem!


Názáreti Jézusnak, a zsidók királyának, Máriának és a tanítványoknak a teste szépséges, sugárzik a vitalitástól és a fiatalos erotikától. Ecce homo- íme az ember. Csodaszép. Teste hibátlan. Isteni mivoltát testének makulátlan tökélye sugározza. Katolicizmus kontra testkultusz, hedonizmus, divat-, és sztárfotók. Óriásplakátok, reklámfotók kiglancolt beállításai a vágyott isteni, mennyei birodalomba kalauzolnak, ahol a próbababaként beállított modellek, manökenek pózai képezik le a legnagyobb történetet, a bűneinktől megváltó, hatalmas Isten történetét, akit szűz anya szült. Ahol a műgond mindent élvetegen egészségesre és sterilre rendezett, de meghagyta a vizuális kultúránkra jellemző nyugtalanító szexualitást, erotikát. Ez hat át mindent, áhítatunk ennek szól, az isteni, gyönyörű, vágykeltő testeknek. Erre vágyunk tehát, és ilyenné szeretnénk válni, ilyen Istenünk és az ő anyja, ilyenek tanítványai. Testük, arcuk tökéletes, ezzel váltják meg otromba, torz, gyarló valónkat és ocsmány világunkat. A megváltást erotikus vonzásuk közvetíti.


A képek ősrégi, a kereszténységnek évszázadokon keresztül hordozott kanonizált beállításait ismétlik, művészettörténeti idézetek, a premodern, középkori festészet hagyományát úgy folytatják, hogy finomkodó, mesterkélt szépségideálokat örökítenek meg. Mesterségbeli tudást fitogtatnak, amikor egy különösen poénos, hatásos ötletet tudnak megvalósítani, céljuk, pedig nem a megrendítés, a mindenkori emberi szenvedés láttatása, hanem egy isteni világ képi megjelenítése, amelyből a görög mitológia vagy a reneszánsz szinte barbár életszeretete sugárzik.


Csempés fal előtt, gyári raklapon áll a gyereklány Szűz Mária, ruháján az esküvői ruhakölcsönzők olcsó fodrai, kezében ott vannak az angyali üdvözlet liliomai. A háttér vágóhíd-szagú, a vért lecsapató slaggal. Jézus a síneken, kóbor hippi tanítványaival a vagonok mellett, hajukat fújja a túlvilági szél. Pilátus értelmiségi: vasbeton oszlopok között, öltönyben, nyakkendőben, kezében cigivel, spárgával összekötözött több évfolyamnyi folyóirat mellett ül. Jézus boncteremben fekszik, csuklóján az azonosító szalag: INRI. Ám senki ne gondolja: végtelen messze vagyunk szociofotós hús-vér szagtól, ennek a világnak minden eleme kimódolt, modoros, átesztétizált: a fekete-fehér sorozaton, amely Jézus gyógyító csodáit hivatott ábrázolni, semmi sokkoló naturalitás, a megszállott, vak, leprás is valami megfoghatatlan, nem evilági szépséget hordoznak.

Bálványokat kínál fel a kiállítás, imádni, és gondolom azzal is számoltak, hogy a közönség nehezen fog tudni a felszíni brillírozásnál, az ismerős témák giccsgyanús tálalásánál tovább jutni, mert az elképesztően üres tekintetű manökenek megállítják ebben, másrészt mit kezdjünk ezzel a megsemmisítően szép Istennel itt ezzel az igen tisztázatlan, sokféle elemből összetákolt hitünkkel, vagy épp zavaros ateizmusunkkal. Gyönyörködhetünk egyet átmenetileg, próbálgathatjuk kimondani, azt, hogy Isten.

Énekelhetjük is. Nézz le rám, ó, Istenem. Ha megy.

Helmeczi Hédi


További kiállítás: