napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Huszáros roham - Schéner Mihály 80 éves
Születésnapi kiállítás a Gerbeaud Ház Harmincad Galériában
Budapest, V. Harmincad u.


Mézeskalács huszár variáció

Az első harci feladat: megtalálni a galériát a Gerbeaud Palota gyomrában. Teljesen valószínűtlennek tűnik, hogy a turistáknak szánt méregdrága süteménycsodák közül egyszerre előbukkan a Mester. Tovább kell keresni. Van itt postabank, szuvenírüzlet és irodaház: galéria meg az első emeleten, végre. A bejáratnál találkoztam is egy bolygó hollandinak álcázott idősödő úrral, aki Schéner földijének mondta magát, de nem tudott szabadulni az impozáns palota körforgásából. Kézséggel igazítottam útba.

A galéria meglett: két kiállításra alkalmatlan, eredetileg fogadóteremként használt szoba. Szűkös tér Schéner nagyívű művészetéhez. Az egyik szoba kicsi és sötét, a másik pedig fényárban úszó. A színek segítségért kiáltanak, mert szeretnének látszani s nem ilyen dobozba zártan szűkösködni.

Schéner Mihály - a Mester

A kiállítás apropója a Kossuth-díjas művész nyolcvanadik születésnapja. A tárlat egyben köszöntés is, tiszteletadás, de nem az összefoglalás igényével készült. A rendező, Szappanos Andrea tetszőlegesen válogatott az életműből, koncepció nélkül. Valószínűleg személyes kedvenceit próbálta egybe gyűjteni - érthetően. Nem is kellene szemöldököt felhúzni a szubjektivitáson, ha nem ez volna közel s távol az egyetlen Schéner-tárlat. Üdvözlendő a megvalósulása, mégis a hiányérzet erősebb. Jó volna az életművet átfogóan látni méltó helyen: a Nemzeti Galériában vagy a Műcsarnokban akár. Miért nem lehetséges ez? Sajnos a kérdésre senki sem tud megnyugtató választ adni.

Kocsi László és Schéner Mihály - Államtitkári köszöntő

A megnyitó kedves és családias. Barát köszönti a barátot. Pontosabban a politikus köszönti a művészbarátot: Kocsi László politikai államtitkár (NKÖM) és Schiffer János főpolgármester-helyettes intéznek keresetlen szavakat a szolídan feszengő összegyűltekhez.

Schiffer János - Influenzás ünneplő

Igazi szakember egy akad: Csák Ferenc művészettörténész, akit a Körmendi Galéria által kiadott gyűjteményes kötet apropóján hívtak meg - ki is lóg a jópofáskodó társaságból. Az album figyelemre méltó, alapos munka. Igyekszik átfogó képet adni Schéner több évtizedes festői életművéről - kiemelve a meghatározó pályaszakaszokat. A jelen kötet egy három részes sorozat első darabja, hiszen tervezik még a Mester szobrait, kisplasztikáit valamint irodalmi alkotásait összefoglaló kötetek megjelentetését. Kíváncsian várjuk.

Ácsorgók

Végül és végre az ünnepelt is szót kap. Érdemes figyelni, jegyezni a bölcselmeket. Hegyezzük fülünk a halk szavú, okos beszédre. Néhány morzsa álljon csak itt: „a monolitikusságnak ne legyen itt többé helye” / „nehéz volt ennyi rendszert túlélni és minden császárnak meg kellett adni a magáét” / „küszködöm az Istenemmel meg az angyalaimmal” / „vezérlő elveim: kreativitás, rasszizmus-ellenesség, ökuménia”.

És lehet a képekhez fáradni, bogarászni a vegyes felvágottból. Még ebből a szűk metszetből is kirajzolódnak a schéneri alapvetések: élénken telt színezés, huszárok, vásár és karnevál. A gyermeki naív figuralitás és az absztrakt fogalmazás sajátos ötvözete. Mesevilág egyrészről, a világ sorsáért felelősséget érző művészet másfelől. Jellemző a Szent István népe c. farostlemezre karcolt, a régiség hatását keltő kompozíció: a legkülönbözőbb égtájakról érkező idegenek s magyarok férnek meg egy képen.

Szent István népe

Tomboló életöröm, szikrázó vörösek, matt sárgák, kellemes fűzöldek. Schéner csodavilágából ízelítő csak ez a kis tárlat, de elég ahhoz, hogy belefeledkezzünk a szépséges huszárok és mézeskalácsvitézek gyönyörűségébe. „A színekben megragadni a lét hangulatát, az ég-föld mindenségét, a tenger-levegő kozmikussá táguló végtelenségét - a megfoghatatlant…” (Schéner Mihály, 2002.)

Így valahogy: túl az impotens állami kiállítóhelyeken, egy eldugott palota-galériában, méltósággal.

Sőregi Melinda
Fotó: Stefler Márton


További kiállítás: