napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
2002, az unalom éve
Magyar Sajtófotó kiállítás a Néprajzi Múzeumban


Nagyítás

Már a tavalyi sem volt nagy szám. Ezzel a mondattal összegezhetnénk hétvégi tapasztalatainkat a Néprajzi Múzeumban, s akkor ebből már mindenki tudná, hogy bizony az idei sem egy nagy durranás. A Magyar Sajtófotó 2002 kiállítás körül nagy a sündörgés: magyar és külhoni nézők lépnek egymás sarkára, egy-egy kép előtt társaságok gyűlnek össze, s magyarázzák angolul-magyarul-(talán)japánul a fotó előnyeit és hátrányait. Repülnek a dinek és a helyes vagy helyesnek vélt megvilágítási idők a levegőben, csak éppen a lényegről nem beszél senki. Arról nevezetesen, hogy ez az idei válogatás már megint nem hozott semmilyen meglepetést.

2002 a választások éve, így a Magyar Sajtófotó pályázatán az induló fotósok legalább fele ebből a témából próbálta megúszni a dolgot. Ki több, ki kevesebb eredménnyel. Van itt örvendetes kivétel is, Földi Imre sorozata például kiváló munka: a drámaszerzőből lett pártvezér tündöklésének és bukásának minden pillanatát megörökítette.

A hír kategória is bővelkedik hasonló témákban, bár Kovács Attila Medgyessy miniszterelnököt ábrázoló portréja minden bizonnyal inkább a humor kategóriában indulhatott volna, s ott talán nemcsak a dobogó alján ácsorogna.

Nem hozott nagyobb meglepetést az emberábrázolás kategória sem. Hogy-hogy sem, a díjazottak közé bekerült az a pikáns sorozat is, amely örökifjú költőnket és Fanny névre hallgató asszonykáját egy szexmagazinban mutogatta. Mindenesetre maga a tény eléggé bizarr, de a zsűriben volt annyi jóérzés, hogy az annak idején utálkozással vegyes irigységet kiváltó sorozatot csak harmadikként engedte át a célszalagon.

Fáradt Mádl

Még a köztársasági elnök sem menekült a lesifotós kamerák elől, persze magára vessen, ha nagy külföldi protokolleseményen nem tud parancsolni a természetnek és a fáradtságának.

Úgy, de úgy tudtuk előre, hogy Gárdi Balázs nyeri majd meg a sport kategóriát, és mit tesz isten, így is lett. Tornászokról készült sorozata már a Word Press Photo elismerését is megkapta, így aztán evidensnek tűnik, hogy bárki próbálkozik mellette, az csak alul maradhat. A kiállítás-rendező szeszélye azonban nem kímélte a kiváló fotóst, leginkább úgy tűnik, ecc-pecc-kimehecc alapon választott ki néhány képet a fotósorozatból, és egy enyhén szólva is előnytelen elhelyezkedésű falra csűrte őket. A néző meg, ha jót akar, inkább üljön le a számítógépe elé, és pötyögje be a megfelelő internetes oldalt, ahol mindent meg tud nézni alaposan.

Torna

Egyáltalán: a nézővel nagyon ki van szúrva a Néprajzi Múzeumban. A szervezés úgy döntött, tematikus lesz, így a kijáratig nemcsak a Magyar Sajtófotó, hanem egy életmű- egy National Geographicos és egy bank által szponzorált szintén fotós kiállításon is át kell verekednünk magunkat. Mindez nem baj, sőt, fotós kiállítást akarunk, minél többet, csak az ember szíve elfacsarodik, ha tudja: a reprezentatívnak szánt Magyar Sajtófotó-tárlaton csonka sorozatok is szerepelnek. Attól meg végképp elmegy minden béketűrésünk, hogy szinte megkülönböztethetetlenül folynak egymásba a különböző fotósok különböző sorozatai, segítséget csak a fekete-fehér és a színes képek váltakozása jelenthet.

Lila köd

Kéremszépen, minek ebbe a pár helyiségbe bezsúfolni 4 kiállítást? Nem lehetett volna nyugodtan, egymás után, átgondolva megrendezni őket? Nem szeretnék én fotós lenni. Nem is vagyok. És ez az én nagy-nagy szerencsém. Legalább nem kell megküzdenem egy ablaknyílásnyi helyért a Néprajzi Múzeumban.

Kónya Orsolya


További kiállítás: