napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Felékszerezett Krisztus
Két kiállítás a Szépművészeti Múzeumban



Szent és profán egyszerre, egy időben és helyen van most jelen a Szépművészeti Múzeumban. Az emeleten görög ékszerek fényeskednek, míg a pinceszinten a sebeit feltáró, fájdalmas Krisztus látható. Üdítő a párosítás és bizsergető az élmény.

Görög rafinéria

A görög ékszereket bemutató kiállítás egyben reklám is, hiszen jelenleg Görögország tölti be az Európai Unió elnöki tisztét és ez alkalomból kelt útra a gyűjtemény. Előzőleg Prágában és Varsóban állították ki s harmadik állomásként érkezett Budapestre az anyag. Koronként és lelőhelyenként rendszerezve tekinthetők meg a kincsek a kései újkőkortól egészen a 19. századig.

A legizgalmasabbak természetesen az antik Hellász buján rafinált kincsei. Visszatérő motívuma a karkötőknek, láncoknak, gyűrűknek a kígyófej és a liliomvirág. Különös kettősség, női ravaszdiság érezhető az ötvösmunkákban. Légiesen könnyed a kidolgozás, leheletfinom az aranyozás, míg a díszítőelemek erős, kemény, öntudatos nőket sejtetnek a háttérben. Szerelemről és hódításról mesélnek a tündéri függők, karláncok, gyűrűk. Egyszerűbbek, praktikusabbak a későbbi korok ékszerei. Az ötvösmunka igényessége nem veszik el, csak a fantázia kevesebb: személytelenebbek, mesétlenebbek, alig árulnak el valamit lehetséges viselőjükről.

A látogatók csorgatják a nyálukat rendesen. Főképpen nők a nézelődők és érdekes módon olasz férfiak tűnnek még fel a tárlók környékén. Netán tudni akarják mitől döglik a légy?

Vir dolorum

Az érem másik oldala azonban a Verrocchio-kiállítás. Komolyság, sötétebb tónusok és alagsor, a büfétől jobbra. Nemrégiben restaurálták ugyanis Andrea del Verrocchio Fájdalmas Krisztus szobrát, mely a kiállítás fő attrakciója és apropója egyben. „A kutatások nyomán Verrocchio a firenzei késő quattrocento leginkább újító, kísérletező szellemű műhelyének vezetőjeként áll előttünk, aki a legkülönbözőbb művészeti ágakban és technikákban egyaránt jártas volt, és olyan vívmányok fűzhetőek a nevéhez, mint pl. az első, minden irányból egyformán élvezhető reneszánsz körplasztika megalkotása (Puttó delfinnel – Firenze, Palazzo Vecchio).” - írja Jékely Zsombor a kiállításhoz készült részletes és színvonalas katalógusban Fényképeken nyomon is követhetjük Boros Ildikó restaurátor szakszerű munkáját. A terrakotta szobor teljesen újjászületett a munka során, hiszen előbb darabokra bontották a korpuszt, majd próbálva az eredeti állapothoz közelíteni, összeillesztették az apró alkatrészeket. Új mű született, mely már nemcsak Verrocchio, hanem kicsit Boros Ildikó gyermeke is. Látható egy fotó, melyen gézzel betekerve, csonkán, sebzetten áll a Krisztus, hogy gondos kezek által romjaiból ismét feltámadjon.

Körítésképpen, a kort illusztrálva a kiállítás rendezői Verrocchio korából sorakoztatnak fel Krisztus-ábrázolásokat. Számomra Dello Delli alkotása (1420 körül) méltó párja a későbbi Vecchio-szobornak (1470 körül). Szikár, csontos, kétségbeesett fiatalemberként ábrázolja a megváltót. Érezni a megfeszítés kínját, a perzselő meleget, a kiábrándultságot, a csontok megpróbáltatásait. Vecchio műve idősebb embert mutat, egy jóllakottabb, békésebb Krisztust, aki nem háborog sorsa miatt, csak szelíden felmutatja sebeit. A fej és a kezek kidolgozása különösen impresszív, vonzza magához a látogató tekintetét. Szemben áll egymással ez a két, másfajta Krisztus, mintha a választás lehetőségét kínálnák. „Vitázik” a tekintetük, testtartásuk. A földi halandó csak kapkodja a fejét, hogy melyiket fogadja el.

Hol egyiket, hol másikat. Vagy a kettőt így együtt.

Sőregi Melinda

Szépművészeti Múzeum
A kiállítás nyitvatartása: Verrocchio Krisztusa: 2003.06.22.


További kiállítás: