napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Történelmi jelmeztár
Párizs és Budapest a divat tükrében 1750 - 2003 - Budapesti Történeti Múzeum



A kiállítás főként a párizsi divatot helyezi a középpontba, amely a már Napkirály uralkodása óta meghatározta egész Európa divatját. Az egyes termek a bemutatott korra jellemző híres irodalmi műről kapták mottójukat, a látogatók időrendben követhetik végig a történelmet a ruhaköltményeken keresztül. Így indul a kiállítás a “Veszedelmes viszonyokkal” - a 18. századdal - és jut el a közelmúlt fémruháján és szocreál dzsörzészoknyáján át a kortárs iparművészek által tervezett modellekig. Nem vállakozom most egy képzeletbeli tárlatvezetésre, végigmutogatva a termek vitrinjei mögött pompázó ruhákat, bemásolva egy-egy részletet az egyébként remek kísérőszövegekből. Inkább hagyom, hogy gondolataim újra körbeszaladgáljanak a látottakon.



Merthogy nem az itt a lényeg, hogy hány méter csipke, selyem, bársony, hány kiló gyöngy vonult fel a kiállításon. A lényeg számomra inkább abban a játékban mutatkozik meg, amit a velem egyszerre bámészkodó gyerekek játszottak. “Én most ebben a piros ruhában vagyok, hozzá ezt a gyöngyös cipőt választom és azzal a nagy narancssárga structollas legyezővel legyezem magam, tudod, amit az előző teremben láttunk!” Talán mindannyian elképzeljük magunkat a szebbnél szebb ruhákba bujtatva, próbálgatjuk képzeletben az európai történelem nagy előadásának jelmezeit. Milyen szerepeket kínált a kor, amelynek jelmezét magunkra öltjük? Már az is behatárolja a viselkedés szabályait-határait, hogy milyen mozgásteret enged a ruha viselőjének. Fűzőbe szorítva, abroncsok és halcsontok között még lélegezni is alig, lopva. De cserébe fejedelmi tartás, méltóságteljes viselkedés, ezáltal hatalmas tisztelet és udvarisság, ami a nőknek kijárt. Vagy nézhetjük a másik oldalról is: a nő csak egy alaposan becsomagolt, ruhákba préselt báb - mint a selyempapírba folytott rózsa - aki növeli a szalonok fényét és pompáját. Jobban mondva a ruhája, hiszen a nő maga alig is látszik ki belőle. Később, az utolsó termekben persze fordul a kocka: a ruha alig, a nő viszont minden domborulatával jól láthatóvá válik, s ha képzeletben az utcán folytatjuk a kiállítást, akkor tapasztalhatjuk, hogy a testek nem férnek a bőrükbe, minden áron kitüremkedni vágynak csomagolásukból...


A történelem évszázadai látszólag úgy vonultak el, hogy a nőknek vajmi kevés beleszólásuk volt a dolgokba. A ruhákon viszont félreérthetetlenül nyomot hagyott a női szerepvállalásban beállott hatalmas változás. Távol álljon tőlem a részrehajlás, de be kell látni, hogy a kiállítás főként a nőkról szól. Nem csupán azért, mert hagyományosan a divat, az öltözködés női felségterület, hanem azért is, mert a ruhák árulkodnak arról a csendes forradalomról, amely lassan meváltoztatta a lehetőségeket, újabb szerepeket felkínálva a gyengébbik nemnek. A férfiruhák sokkal kevesebb változatosságot mutatnak: kicsit kevesebb a díszítés - egyszerűsödő, de lényegében azonos szabású menték, öltönyök, frakkok. Érdemes felfigyelni azonban az ismertetőben olvasható első mondatok egyikére: “A 18. században XV. Lajos szeretői diktálták a divatot, majd a század végén Mária Terézia lánya, Marie Antoinette”... majd egy századdal később: “Párizs divatját a félvilági hölgyek határozták meg, akik igyekeztek pompájukkal egymást túlszárnyalni és a világot utánzásra késztetni.” A nők tehát kivívták maguknak a jogot, hogy diktáljanak valamely területen, s noha ez a terület egyelőre csupán a divat volt - vagy látszólag? - bizony máig ható folyamatok elindítója lett. Mára a nő kiszabadult abroncsaiból, felszabadította önmagát. Kérdés marad persze a kiállítás után, hogy melyik a kiszolgáltatottabb állapot: az óriásplakátokról harsogó, deszakralizált, lecsupaszított női test, vagy a befűzött változat? Lehet gondolkodni, s a vitrinek előtt elmélázni, miközben képzeletben kilónyi flitterrel a ruhánkon koktélt szürcsölgetünk.


Vesztl Zsófia

Budapest Történeti Múzeum
Budavári palota E épület, Szent György tér 2. - Időszaki kiállítás
Megtekinthető: 2003. május 30. - szeptember 28.


További kiállítás: