napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Templomi csönd virágágyon
Laura Anderson Barbata kiállítása a Kiscelli Múzeumban


A művészetért néha megéri a világ távoli pontjaira zarándokolni. Az állítás így kicsit patetikusnak tűnhet, de jelen esetben pontosan fedi a valóságot. A Kiscelli Múzeum nincs teljesen a világ végén, mégis éppen elég messze van ahhoz, hogy zarándoklatnak tűnjön az odajutás. A nyári nap tűz, a buszok lassan zötyögnek, a Remetehegy meg álmosan várja az arra tévedőket.

A múzeum épülete romjaiban is varázslatos hely. Folyamatban van az egyik szárny felújítása: remélhetőleg a munka ezzel nem ér véget, és sor kerülhet a teljes rekonstrukcióra. Laura Anderson Barbata kiállítása hátul, az elhagyott Templomtérben járható be. Ódon, hűvös falak, kellemes félhomály, mintha nem is Budapesten, hanem valahol távol, misztikus tájon járnánk.

A mexikói művésznő először állít ki Magyarországon. Rio de Janeiro-ban született és autodidakta művészként kezdett el szobrászattal, grafikával, építészettel foglalkozni. Természetközeli szemléletét és alkotásait a különböző indián közösségekben eltöltött hosszú kutatómunka alapozta meg. Egymásba olvasztja a modern és ősi tapasztalatokat. Egységben szemléli a lassan darabokra hulló világot. "A 90-es évek közepétől New Yorkban élő, mexikói származású képzőművész objektjei, installációi és assemblage-ai különös tehetségről tanúskodnak. Munkássága méltán aratott nemzetközi sikert és elismerést, mivel egy olyan komplex vizuális nyelvet fejlesztett ki, mely artisztikus és szuggesztív módon próbálja a világ figyelmét felhívni pusztuló értékeinkre." - írja Barbatáról a kiállítást szervező Sárosdy Judit művészettörténész.


Az utazás (1996)

A Templomtér Barbata-kollekciója már illatával is csábít. A művésznő fenyőágakkal bélelte a padlót. Nyugodtan rá lehet lépni vagy elheveredni a bódító fenyő-párában. Az egykori templom zugaiban, titkos mélyedéseiben húzódnak meg szerényen az alkotások. Nem a feltűnés, hanem az illeszkedés, a térrel létrejövő harmónia a cél. Ha feltétlenül nevet akarunk adni a látványnak, akkor talán az installáció a legjobb szó. De hívhatjuk szobornak, esetenként performansznak is a műveket.


Összefoglalás (1996)

Barbata összeköt. Az emberi kéz alkotásait vagy az emberhez köthető alkotó elemeket komponálja egybe a természet anyagaival. A falból kis, fából készült kéz nyúl ki és igazgyöngyöt tart felénk: A látszat csal (1997). Hátul, az egykori oltár helyén bambusz rudakból és kötélből készült szerkezeten emberi fogakkal borított, campechei viaszból formált kukoricacsövek sorakoznak: Összefoglalás, avagy hogyan lehet könnyen megtanulni a náhuatl nyelvet (1996). A fog, mint az emberre utaló jel, visszatérő motívum. Jellemző, hogy hiányoznak az emberi arcok. Koponya, test, fogak, kéz van, de nem tartozik hozzá egyedi vonás. Egybe olvad észrevétlenül a romboló ember is a természet lágy hullámaival. Még a vetített angyal (Vigasz, 2001) is arctalan és a virágfolyón úszó ladik hajósának is csak a testét mintázta meg Barbata (Az utazás, 1996).


Az öreg rönk helyett… (1999)

Nehéz leírni, elmesélni az élményt, mert közhelyekbe fut csak a kritikus. A helyszínen minden tiszta és egyértelmű - megértetik magukat a virágszirmok, beszélnek a tövisek és kiáltanak az emberi maradványok. Számomra a legekig fokozható szépséget egy egyszerű szék jelentette. A pontos meghatározás szerint: "Fából készült szék, kúpformájú lábak műanyag szállal befonva, fonal, szövet, száraz virágok és rózsaágak." Csak ennyi Az öreg rönk helyett… (1999) címet viselő csoda. Nádas Péter írja egy helyütt, hogy éppen arról a legnehezebb írni, ami igazán mélyen megérinti a szemlélőt. Ez a kedves-szúrós szék a lila virágszirmokra állítva éppen ilyen. Hogy van, ez a világszám.


Vajda Lajos: Ikonos önarckép

A kiállítás július 27-ig tart nyitva, de utána is van miért ellátogatni a Kiscelli Múzeumba. Állandó kiállításon mutatják be a Fővárosi Képtár XX. századi magyar képzőművészeti gyűjteményét. Néhány név a sok közül: Kassák Lajos, Anna Margit, Deim Pál, Gyarmathy Tihamér, Tihanyi Lajos, Egry József, Veszelszky Béla, Keserü Katalin és még rengetegen. Ritkán látni ilyen jó ízléssel, körültekintően válogatott gyűjteményt, melynek minden darabja pótolhatatlan kincs.

És természetesen maga a Kiscelli Múzeum is kincs: hangos ujjongás és hosszas méltatás illeti.

Sőregi Melinda

Kiscelli Múzeum
Nyitva tartás: 10 és 18 óra között. (hétfőn zárva)
Megközelítés: a Kolosy tért?l a 165-ös busszal
Felnőtt jegy: 250 HUF; diákjegy: 150 HUF
(A csökkentett árak a részleges nyitva tartás ideje alatt érvényesek.)



További kiállítás: