. kontextus.hu



  napi online kultúra és tudomány

KIÁLLÍTÁS
Csöndér helyett kenyérünnep
A kitalált hagyomány, Néprajzi Múzeum

Az ünnepek nálunk tisztázatlan dolgok. Vitatottak az időpontok, az események. A gyakori kurzus-váltások miatt egyik pillanatról a másikra cserélődtek a jeles napok. Zsúfolt volt rendszerekben az utóbbi száz év, ami előbb vagy utóbb törvényszerűen vezet a nemzeti identitás elbizonytalanodásához. Nem nézni vissza, csak követni az új irányt. Mondják sokszor, hogy ez egy következmények nélküli ország: nem véletlenül.



Augusztus 20-a talán az egyetlen olyan állami ünnep, mely nem kavart különösebb viharokat. A politikusok, fontos államférfiak pártállástól függetlenül pózolhatnak ilyenkor, a nemzeti színű szalaggal átkötött új kenyérrel a kezükben. Ez a kenyér "jól áll" mindenkinek: lehetőség a szereplésre.

A szelektív közemlékezet hagyományként tartja számon augusztus 20-át, mintha a húsvéthoz vagy a karácsonyhoz hasonlóan távoli időkre nyúlna vissza a története, noha nagyon is friss és éppen a politika által generált az állami szertartás keletkezése. A Néprajzi Múzeum Kitalált hagyomány című kiállítása (rendezte: Kovács Ákos) igyekszik felgöngyölíteni az elejtett fonalat és a látogató emlékezetébe idézni az új kenyér ünnepének eredetét.

A 19. század második felében az egyre romló munkakörülmények, a munkások kizsákmányolása és az alacsony munkabérek miatt sorozatosan aratósztrájkok robbantak ki, melyeket egyre nehezebb volt csendőri erővel megfékezni. A hajdani paraszt-felkeléseket idéző szívóssággal küzdöttek az éhbérért foglalkoztatott aratók a nagyobb megbecsülésért. Nagy vihart kavart például az 1892-es tamási lázadás vagy az ozorai sztrájk 1905-ben. A hatalom tehetetlennek bizonyult. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter rendelte el arató ünnepek rendezését. Átvágta a gordiuszi csomót és okosan terelte el a figyelmet a valódi problémákról. (A tendencia azóta sem változott: a politika az agráriumból élők szemfényvesztésében utazik.) Az ötlet bevált: sikerült az egyszerű népet látványos ünnepségekkel elkápráztatni.



Hátborzongató végighaladni az ünnepi relikviákkal zsúfolt termeken, hiszen minden tárgy, hímzett falvédő és aratási koszorú az egyszerű emberek naiv lelkesedésének öncélú politikai kihasználásáról tanúskodik. Példának elegendő az 1937. június 29-én Szegeden rendezett nemzetieskedő csinnadrattára gondolni vagy az 1941. július 27-én Szabadkán tartott, a bácskai "szerzést" éltető ünnepségre, melyen a kormányzó is beszédet mondott. Az új kenyér minden rendszerben "feltalálta magát": csak a fejek cserélődtek és cserélődnek azóta is a koszorúkon. A kommunistáknak sem okozott gondot augusztus 20., mint ahogy a rendszerváltás utáni kormányok is előszeretettel használták ki saját népszerűsítésükre a "kitalált hagyományt", kiegészítve némi Szent István-kultusszal.



A kiállítás okos, pontos és informatív. Régi híradó-részletekkel és izgalmas hangfelvételekkel bővíti az illusztrációs anyagot. Szembesíti a látogatót a saját "megvezetettségével". Egy nagy átverés húsba vágóan humorisztikus története rajzolódik ki, "az ünnep és a közösségben való időzés iránti lebírhatatlan indulat és vágy" (György Péter, ÉS, július 25.) gátlástalanul ostoba átpolitizálása. Giccs giccs hátán. Láthatóak Zsigrai Mancika galgamácsai lakos kedves aratási tusrajzai. Értékes darab a Rákosi elvtárs 60. születésnapjára hímzett terítő vagy a könnyűbúvárok 1987-ből. Szelíd iróniát érezni abban is, hogy a rendszerváltás utáni politikusok ünnepléseit dokumentáló folyosót játékszőnyeggel borították. Itt lehet egyébként megcsodálni Tőkés Tibor pékmester alkotásait is, aki a Szent Koronát és a Hősök terét is megformázta kenyértésztából…

Sőregi Melinda

Kitalált hagyomány
Néprajzi Múzeum (Budapest, Kossuth Lajos tér 12.)
Megtekintehető: június 29. - október 12.
Nyitva tartás: 10-18h (hétfőn zárva)

Kapcsolódó link:
A Néprajzi Múzeum


További kiállítás: